Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-77

77. eraágos ülés fubrsár 20. 188S. 287 Talamit tenni, ezt még soha az életben nem hallottam. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Sokat hallottam t. ház, a függetlenség szempontjáról szólni. (Halljuk!) Ezen szempontból ajánltatott nekünk a törvényhatósági választás is. Megmondatott, hogy az élethossziglan kinevezettek függetlenek nem lesznek; felhozatott, hogy a megyei választás alapján nevetséges particularismusról beszélni, mert hiszen az 1848 előtti időkben a particularismusnak oka nem a megyei választás, de az utasítás volt, a miről ma nem beszél senki. Á mi először is a függetlenségi kérdést illeti, elmondtam meggyőződésem ma is, hogy az élethossziglan kinevezett tagban a függetlenségnek annyi garantiája legalább is megvan, mint minden más tagban, de sokkal több, mint a 8 vagy 10 esztendőre választott tagban. A függetlenség utoljára is kétségtelen, a jellemtől függ első sorban. De ha ettől abstrahálunk, mert hiszen a jellemet egyikben ngy, mint a másikban fel kell tenni mint szabályt és egyiknél ugy, mint a másiknál meg kell engedni a kivételeket is ; de ha ettől — mondom — eltekintünk, azt kérdem t. ház, ha a kormánytól való függéstől, vagy a kormány általi lekenyereztetéstől félünk, vájjon kevésbé van-e annak kitéve még csak egy örökös jogon ott ülő fiatal ember, szemben egy erősen álló kor mánynyal, mint az életfogytiglan kinevezett, ki már egy megszerzett múlt után azon kormánytól részint nem sokat várhat, részint ambitiójának kielégítését találja. (Élénk íetssés jobbfelöl.) De hát a megyei választottak 8 évre, mert ez a t. képviselő ur minimuma, a maximum gongondolom 12 év. Szilágyi Dezső: 10 év! Tisza Kálmán ministerelnök: 8 vagy 10 év az mindegy. {Halljuk!) Hát t. képviselőház, elmondatott már előttem — én is csak ismételhetem — hogy ezen választás minden esetre belevonja a megyét az ő igazi feladata: a közigazgatás vezetése helyett, ismét a politikai küzdelmekbe. Miért ? Mert ha egy helyütt a választás esete előfordul, azt hiszi a képviselő ur, ha egy törvényhatóságban -— ne is mondjunk többet —- csak ketten vannak, kik e helyet ambitionálják, nem fognak e ezek évekkel előre megragadni minden alkalmat, hogy nagy hangzatos eszmék hirdetése és politikai viták útján maguknak pártot gyűjtsenek? (Helyeslés jobbfelöl.) A ki ezt tagadja, az nem ismeri az életet. {Helyeslés jobbfelöl.) Meg lesz tehát a politikai párttusa, ott, a hol hála istennek, kezd szokásba jönni már igen sok megyében a legkülönbözőbb politikai párthoz tartozóknak közreműködése a helyes administratio szempontjából. {Helyeslés jobbfelöl.) És ép azért azután, a particularismus — mert nincs utasítás — aem nyerhet kifejezést? Hisz a ki meg akar választatni, az megválasztatását megszerzi a particularis érdekeknek előtérbe tolásával; a kinek pedig végéhez közeledik mandátuma, bizonyosan igen nagy figyelembe fogja venni azon megye vagy törvényhatóság bizottságának kívánságát — ha nem utasítás is — a melynek tetszésétől várja mandátumát. (Ugy van ! jobbfelöl.) És nem áll az az ellenvetés: hogy hát a választó-kerület? hát a képviselők? A választókerület oly testület, mely végrehajtván a választást, az új választás eljöveteléig megszűnt lenni, a törvényhatóság pedig oly testület, mely kötelességszertíleg összejő évenként kétszer — néhol többször — melynek jogában áll politikai kérdésekkel foglalkozni, mely e kérdésekben határozatokat hozhat és mely petitiókat terjeszthet föl mindkét házhoz. Már azután, hogy ezen független megyei választó az ő összes választó közönsége által kifejezett nézettel hogyan fog — leszámítva igenis, mint mondám, a talán egyes, természetüknél fogva minden viszonyok között független jellemeket — mondom, hogyan fog az ellen szavazni és hogyan nem lesz kénytelen magát a particularismus előtt megadni: ezt felfogni képes nem vagyok. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) De hát vegyük a felfelé való függetlenséget. Hát t. képviselőház, gróf Apponyi Albert maga megmondta, midőn arról volt szó, hogy vájjon a kitűnőségeket a törvényhatóságok jobban meg fognák-e választani, mint a kormány, megmondta, hisz ez nem is oly szükséges, mert ezek meg fogják a főrendiháznak adni a súlyt; mert ott a súly nem az egyénben, hanem a választó testületben fekszik. Maga elismeri tehát, hogy már nem nagy érdemeket szerzett, hanem más, a megyében népszerű, esetleg fiatal, életpályájuk kezdetén álló ambitiosus ember, vagy ha tetszik, hirtelen meggazdagodott új földesurak is lehetnek. No vegyük csak lélektanilag. Ha ismét közeledik a nyolczadik év, közeledik az a bizonytalan választás, vájjon nem több alkalma lehet, ha akar, valamelyik kormánynak az ilyeneket hiúságuk, vagy előmeneteli vágyuknál fogva megfogni, mint azokat, kik már ambitiójukat legnagyobb részben kielégítették, életüknek mintegy befejezéséül tekintik az örökös tagságot? (Helyeslés. Ugy van! jobbfelöl.) De ha szóba jött Apponyi Albert t. képviselő ur nyilatkozata, ne hogy vissza kelljen reá térnem, itt mindjárt megjegyzem, hogy beszédének más részében azt volt szíves mondani, hogy nem kell attól félni, hogy a választások által a tálsúly a képviselőházból a felsőházba helyeztessék. Hát t. ház, ha az a súly, mint maga mondta, nem egyénektől, hanem attól függ, hogy kik választanak, vájjon nem kell-e félni csakugyan, még ha nem következik is be az alternatíva azon része, a mit mondtam, hogy az ambitiójukat találván benne, a legjelesebbek mennek oda; és ha ez