Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-77

28 6 77. orszAsros ülés fefcraár 20. 1S85 mondom, ezt figyelembe véve, én azt hiszem, hogy a magyar embert az, ha valaki politikai téren jogot csak azért gyakorol, mert nagy vagyona van, sérti, valamint azon érzelemnél fogva a történelmi jogot tisztelni, respectálni, hajlandó; de ismét a magyar ember azon benne levő finom érzéknél fogva azt akarja, hogy azon történelmi jognak, melyet respectál, képviselője, élhessen is legalább oly módon, a mint azt, a ki ily jogot gyakorol, megilleti. (Helyeslés jobhfelől.) 'Ezért kellett — sem a vagyonra külön, sem a születésre kizárólag, de a vagyont mint a születéssel együtt járót tekintve, a kettőt összekapcsolva állapítani meg a joggyakorlatot, fenhagyván a jog létezését a jövő számára azokat illetőleg, a kik ma az anyagi kellékeket nem bírják. (Helyeslés jobhfelől.) De uraim, más is a czélja ezen törvényjavaslatnak. Miután tegnap megtámadtatott, bővebben szólok róla. Fentartani a kapcsot az állam és az egyház közt, de fentartani ugy, hogy egyúttal a jogegyenlőség követelményeinek elég tétessék és a harmadik : kihagyva a törvényjavaslatból a nem élethossziglani kinevezést, behozni az élethossziglani kinevezettek rendszerét. A mi az elsőt illeti t. ház, bár már tegnap is említtetett egy igen t. képviselő ur által, de nem tagadhatom meg magamtól sem, hogy én is kifejezzem azon nézetemet, hogy az egyházat az államtól elválasztani akarni én szerintem sehol sem helyes; Magyarország viszonyai közt pedig indokolatlan valami volna. Sok igaz van abban, bár nem teljesen igaz, a mit azon képviselő ur mondott, hogy ezt egy nagy államférfiú politikai szükségnél fogva mint eszközt vette egy időben kezébe; mondom, ez igaz, csak annyiban nem felelt meg egészen nyilatkozata szerintem az igazságnak, hogy más államokban is látjuk régi idő óta az egyház és az állam ezen elkülönítését és elszigetelt állását keresztülvíve. De mit látunk azon államokban? Látjuk azt, hogy állam és egyház, melyeknek, a szent közczél, a nép boldogsága érdekében támogatniuk kellene egymást, állam és egyház nemcsak hidegen, de mint ellenségek állnak egymással szemben és igen sokszor a nemzet fiait azon helyzetbe hozzák, hogy vagy hazafiúi kötelességeik miatt vétsenek az egyház ellen, vagy^ lelkiismereti kötelességük miatt az állam ellen. (Elénk helyeslés jobhfelől.) Ily helyzetbe hozni a magyar nemzetet, Magyarországot semmiféle theoria végett kedvem nem volna. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezért tartom helyesnek és szükségesnek, hogy igenis az érintkezési pont a kettő közt megmaradjon. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Megmarad ezért mindeniknek a maga külön sphaerája, de az összmüködheést meg kell adni bizonyos pontokon, hogy mint közreműködni tudó, a közczélra[dolgozó erők közre" munkálhassanak, ne pedig egymás ellen, mint látjuk mindenütt, hol ez az elválasztás keresztülvitetett. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a balés szélső baloldalon.) Ugron Gábor: Ez a liberális párt! (Mozgás jobbfelöl.) A hitet bilincsbe verik! (Mozgás!) Tisza Kálmán ministerelnök: Jó, hogy belehozta t. képviselő ur ismét e szót: liberális párt. (Halljuk! (Halljuk!) A képviselő ur azt mondja: ez a liberális párt és azt teszi hozzá: bilincset tenni a hitre! Hát ki beszélt erről ? Hivatkozom mindenkire, a ki hallani és érteni tud, hogy a hitre bilincset akarunk-e tenni? Hát a mint jó barátokat összemüködésben együttélni hagyni a kettőt, annyi, mint bilincsre verni a hitet? Méltóztassanak megengedni, a hol az állam stricte el van választva az egyháztól, igenis látjuk az állam által üldöztetni az egyházat; (Ugy van ! a jobboldalon!) és látjuk, hogy az üldözött egyház a maga védelmére a vallás fegyverei helyett az állam ellenében más fegyverekkel is küzd. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha a képviselő urnak ez jobban tetszik, legyen meg gustuss az elméletben; a gyakorlatban azonban, bizom a magyarok istenében, soha sem fog ez bekövetkezni. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) De nagy szó ez most: a liberálisok! T. ház S Pár nap előtt egy igen t. képviselő ur ugyancsak azon oldalról apostrophálva ezen oldalt, hogy mily liberális és azt mondta, ha liberálisok az urak, miért nem proponálják a papi javak elvételét, én ugyan nem szavaznám meg. {Derültség a jobboldalon.) Tehát t. ház, a liberálisoknak kötelessége proponálni olyan valamit, a mit a radicalisok azonban nem szavaznak meg. (Élénk derültség és tetszés a jobboldalon.) Hát önök radicalisok ? En azt hiszem, hogy csakugyan van ott sok olyan megfordított democrata, (Derültség a jobboldalon) a ki radicalisnak hirdeti magát, megtámadva mást, hogy nem elég liberális, azonban mégis megijed, hogy midőn ezt megtámadja azért, hogy miért nem tesz valamit, mondom megijed, hogy majd elhinnék, hogy Ő tenne valamit, tehát hirtelen utána teszi, én ezt azonban nem szavaznám meg. (Derültség a jobboldalon!) Ez, i ház, új theoria, mert minden állam történetéből hallottam és tudtam, hogy a liberalismusnak — és ezt tekintem egyik főelőnyének — lehet megalkudni ugy a történelmi múlttal, mint a» adott helyzettel; a radicalismusnak pedig, ha csakugyan az akar maradni, kötelessége, a nélkül, hogy nézve a történelemre és a jelen helyzetre, az elvek magaslatára emelkedve, hirdetni azok dicsőségét. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) De hogy a liberálisnak legyen kötelessége nem tekinteni semmire és a radikálisnak szabad legyen a liberálist leszavazni azért, mert akart