Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-77

1 77. owstágos ülés frbrnír 20. 1885. 285 összes tagjainak egy harmadánál többet nem tehetnek ki; a másik már kihagyja a főispánokat, mint mindjárt elmondom, hogy minő alapon és 42 választott tagot akar behozni és azt mondja, hogy ezentúl vannak a király által a kormány tanácsára életfogytig kinevezett tagok, kik az összes tagoknak egy negyed részénél többet nem tehetnek ki Ha tehát olyan machiavellistieus ördögi perfidia van az én javaslatomban, mint a milyet erővel bele akarnak olvasni, akkor látható, hogy minden esetre le kell mondanom a feltaláló dicsőségéről, (Derültség jőbbfelől) mert az ezen ügygyei komolyan foglalkozó bizottságok javaslatában és még azon bizottságban is, mely a főrendiház tekintélyét és függetlenségét bizonyár;; szivén viseli, benne foglaltatik a kinevezés körülbelül azon arányban, melyet én proponáltam. De kell még egy pár szót szólanom itten a főispánok kimaradásának indokairól, (Halljukf) mert ez itt a legkülönbözőbbképen magyaráztatott. Én, t. ház, mint indokolásomban is megmondom, nem azért akarom a főispánokat kihagyni, mintha a mostani főispánok bármelyikét a kellő függetlenség hiányának vádjával illetni lehetne. Nem is azért, mintha félni kellene, hogy Magyarországon lesz főispán, a ki ott, a hol ezt a haza érdeke kívánja, jeliemi függetlenségét fentartani nem tudná. De egyfelől elméletileg correctebbnek tartom, másrészt az sídministratio viszonyainak változása igényli azt és harmadszor talán nem a legkisebb indokom az is, hogy meg akarom menteni a főispáni tekintélyt azon csorbítástól, mely azon már eddig is itt-ott felmerült, de teljesen alaptalan gyanú által történt, mintha főispán csak azértneveztetett volna ki, hogy a főrendiházban jól szavazzon, vagy mintha minden egyéb hibái elnézetnének, ha ott jól szavaz és mintha viszont egy ottani kellemetlen szavazat miatt játszanék hivatalával. Ezek az én indokaim. (Helyeslés jőbbfelől.) És elesnék ezen gyanúsítás, ha valaki akár születés, akár kinevezés útján életfogytiglan birja e jogot, ha mindjárt főispán is, mert akkor ekettőnek ezen összefüggése, mely miatt a gyanúsítások támadtak, megszűnt. (Élénk helyeslés jobbfeWl.) T. képviselőház, még csak egyet akarok megjegyezni a jogfosztásról, azután átmegyek törvényjavaslatom alapeszméjének további tárgyalására. Irányi Dániel t. képviselőtársam indítványát sokan pártolják olyanok is, kik a javaslatot a jogfosztás elmélete alapján támadják meg. De kérdem t. képviselőház, ha valakit ez a szempont vezet, ki respectálja jobban a történelmi jogokat? Az-e, a ki mint a törvényjavaslat, azt mondja: a történeti alapon jogosultsággal biró családok megtartják jogukat, de a jog gyakorlata feltételhez köttetik, de a ki nem bir is vele, ha maga vagy | 100 év múlva utóda azon helyzetbe jön, joga épségben van, felelevenedik? vagy pedig az, a ki azt mondja: egyik sem bir születésénél fogva e joggal, de megajándékozzuk őket azon joggal, hogy egy speciális választói collegiumot képezhessenek és választhassanak maguk közül tagokat. Én azt gondolom, hogy csakugyan ezen utóbbi, mely a személyes joggyakorlatot teljesen megsemmisíti, ha már jogfosztásról beszélünk, sokkal inkább jogfosztás, mint a másik. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Még egyet az igazság kedveért. (Halljuk!) Az előbbi törvényjavaslatokról meg kell jegyeznem, hogy az egyik igenis felvesz választott tagokat is, mint röviden említem, 42 választott tagot, azt mondván, hogy ezek választása szempontjából 6 kerületre kell az országot beosztani, ezek volnának; Erdély, Horvátország és a régi 4 magyar kerület; a miből azt következtetem — bár mondva nincs — hogy egyformán akarna egy-egy kerület által 7 tagot választatni. De nem akar azon javaslat sem a törvényhatóságok által választani, hanem ezeket a javaslat szerint választanák az 1500 frt földadót fizetők azok közül, kik legalább ugyanannyi adót fizetnek. Ilyen választások nyomait leltem a régi javaslatokban. A törvényhatóságok választásának eszméjét azonban nem láttam sehol. Egyébiránt azt, hogy mik voltak a régi.törvényjavaslatokban, nem azért hozom fel, mintha azon javaslatért, melyet én terjesztettem be, nem én volnék felelős, mert hiszen engem senki sem kötelezett azon eszmék elfogadására. Midőn elfogadtam azok legnagyobb részét, elfogadtam azért, mert megegyeztek nézeteimmel s általában az én. felelősségemet a törvényhozással szemben az, hogy mások hogyan gondolkoznak, egy cséppel sem változtatja. De felhoztam ezt igazolásául annak, hogy a mi a törvényjavaslatban van, az nem egyes embernek momentán és — mint mondani tetszettek — boszúból kitalált javaslata, hanem igenis igen sokaknak higgadt megfontolás után készített javaslata. (Ugy van! Ugy van! Helyeslés a jobboldalon.) Alapeszméje tehát ezen törvényjavaslatnak t. uraim, fentartani az örökös jogot, követni a történelmi fejleményt, de fentartani oly alakban, hogy az meg is maradhasson huzamosabb időkön keresztül. Mert nem azt teszi a fökladó-eensus, a mit tegnap egy t. képviselő ur mondott, hogy a 3,000 forint földadót fölébe helyezzük a legrégibb diplomának. Nem. Mert nem fölébe helyezzük, de a kettőt összekötjük. S miért ? Én Magyarországban, a mint ismerem % magyar nemzet közhangulatát, a mint acceptálom azt, a mi a túlsó oldalról mondatott és ugy hiszem, eok irányban igaz is, hogy nálunk le a földmíves | magyar emberig sok aristocraticus érzelem van;