Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.
Ülésnapok - 1884-77
284 77. ©rsjifigos ülés február 20. ISSí. tást részint az 1869. és 1870., részint az 1872—73ban készült javaslatok és ezen javaslat között; mert azt talán nem fogják a t, képviselő urak mégis mondani, hogy 1869- és 70-ben, 1872- és 73-ban egészen mások azért indultak ki valamely alapból a főrendiház szervezésében, hogy a főrendiházon boszút álljanak, mint önök mondják, azért, a mit a főrendiház majd ezen kormányon el fog követni 10—13 év múlva. (Élénk derültség és tetszés o jobboldalon.) A mire még megjegyzem azt, hogy abban, a mi történt, magában a tényben, én sem boszúállásra, sem még — hogy ugy fejezzem ki magamat— csak aprehensióra is okot. nem látok; mert én soha sem vontam kétségbe a főrendiház azon jogát, hogy valamely törvényjavaslatot visszautasíthat és tudom, hogy más országokban ÍR, a hol két kamararendszer van, nem volt r és talán nem lesz állandóan fennálló kormány, amelyIyel egyszer-másszor ez meg ne történjék. (Igás! Ugy van! jobbfelől) Csakhogy az is igaz, ha oly javaslatot utasít vissza a főrendiház, a melyre mint képviselő — nem mint kormány — rászavaztam, csak azért, mert a kormánynak bajt csinált, nem fogom annak hirét éljenzéssel fogadni, pedig erre is vannak példák. (Élénk derültség és tetszés jobbfelöl.) Hogy azután az ily eljárás tárgyilagos felfogásból ered-e, a felett ítéljenek mások. (Élénk tetszés és derültség jobbfelől.) De hát t. ház, lássuk az említett javaslatokat összehasonlítva az enyémmel. A javaslatok mindegyike abból indul ki, a miből én is, hogy a főrendiházi an a fősúlyt az örökös tagokra kell fektetni; de ugyancsak mindegyik szükségesnek tartja a eensus behozatalát is. Az egyik 3,000 frtos censust proponál, a másik 4,000 forintost azokra nézve, kik személyenként gyakorolják a jogot. Egy különbség azután van. Mig ezen javaslat a jövőben is azokra ki akarja terjeszteni a jogot, a kik 3,000 frtos eensussal birnak, ama javaslatok egyike szerint az 1869-iki, másika szerint az 1872-iki országgyűlésre meghívott tagok gyakorolják a jogot, ha ezen censust fizetik, azontúl pedig a még akkor meg nem hívottakra, vagy a fiatalabbakra nézve minden egyes család után csak az elsőszülött fiú. Ez mind a kettőben megvan. Hogy melyik a helyesebb, arról most nem beszélek; de már most melyik a megszorítóbb ? Ez a javaslat-e, mely azt mondja, hogy ha valaki jogosult és nem is ügyel arra, hogy valaki épen az utolsó országgyűlésre meg volt-e híva, hanem ha törvény szerint jogosult és gyakorolja jogát talán 20,000 frt adó folytán, ha elhal és három fia marad, mindegyik megütvén a mértéket, mindegyik gyakorolni fogja a jogot Vagy az-e a megszorító, a mi azon törvényjavaslatokban van, hogy ha három fia marad is és mindegyik birna is magában a eensussal, mégis csak egy, az elsőszülött fogja a jogot gyakorolni ? Itt is tehát azt, hogy az én javaslatom volna azon minden eddigi felfogáson túlmenő, megszorító és jogfosztó javaslat, csakugyan az igazságnak megfelelően mondani nem lehet. (Ugy van! jobbfelől.) Továbbmenve, az egyházak képviseltetésére nézve körülbelül, sőt mondhatnám lényegében azon két javaslat és az enyém,egy és ugyanaz. Mindegyik bennhagyja az érsekeket, a megyés püspököket, de csakis ezeket és az orthodox egyháznak most is bennlevő fejeit; mindegyik be akarja venni a protestáns felekezetek főembereit, szón különbséggel, hogy az egyik csak a püspököket mind, kihagyásával a főgondnokoknak, a másik csak a íőgondnokokat mind, kihagyásával a püspököknek; de lényegileg a képviseltetés szükségét mindegyik elismeri, sőt az egyik még azon vakmerőségre is vetemedik, a melyre az én javaslatom, hogy egy izraelita egyházfőnököt is be akar vinni. (Derültség a jobboldalon.) Menjünk tovább! Az egyik pont, mely a legkülönbözőbb oldalakról támadtatott meg, az indigenákra vonatkozik. Az egyik javaslat ignorálja ezt a kérdést, nem szól róla. A másik javaslat rövidebben, de ugyanazt fejezi id, a mit az én javaslatom, midőn azt mondja, hogy ha birna is különben joggal a főrendiházban ülni és szavazni, elveszti ezen jogát, a ki más állam törvényhozásának is tagja. Eredményében, lényegében tehát a két felfogás ugyanaz. Es itt legyen szabad megjegyeznem, hogy én azt hiszem, ebben is fekszik a határ, melyen túlmenni, valóban minden szükség nélkül, ha nem is jogfosztás, de jogmegszorítás. Ennyit szükségesnek tartok. Miért? Azért, mert méltóztassanak meggondolni, különösen azok, kik a jelen törvényjavaslat elvetésével a mai helyzet fenmaradását akarják eszközölni, vagy eszközlik, ha mást szeretnének is, a mint ma törvényeink állanak, a legegyszerűbb számítással lehető, hogy a magyar felsőházban 100—120 oly, különben a legnagyobb tiszteletre méltó egyén szavazna például egy kiegyezési kérdésben, a ki ugyanazon kérdésben nem ugyan az urakházában, de esetleg ott és esetleg oda át a képviselőházban már szavazott és érvényesítette jogát. Eddig menni tehát, sajnálom, de azt hiszem, szükséges, de ezen túlmenni, ismétlem, nem tartanám helyesnek, mert ez jogmegszorítás volna szükség nélkül. (Élénk helyeslés jobbfelől.) De a kinevezettekre áttérve: (Halljuk!) kinevezetteket felvesz mind a két törvényjavaslat. Az egyik bennhagyja a főispánokat és azt mondja: a kinevezettek a főispánokkal együtt a felsőház
