Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-66

t 66. országos ülés február 6. Í8S5. 23 A képviselő nr nem tette, (Halljuk !) a képviselő urat tehát kénytelen vagyok leültetni és megvonom tőle a szót, (Nagy zaj a szélső balon. Halljuk! Halljak! jóbbfelől) a mint azt a házszabályok egyenesen rendelik. (Helyeslés jóbbfelől.) A házszabályok ugyanis azt mondják : „egyedül az elnöknek van joga a szólót beszédében megszakítani vagy a tárgytól való eltérés eseteiben az elnök figyelmezteti a szólót, ki (Felkiáltások a szélső balon: Kétszeri figyelmeztetés után!) ha igenis, kétszeri figyelmeztetés után ugyanazon be- 1 szed folyamában ismétli a hibát, az elnök elvonja tőle a szót. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) Én mindig türelemmel végig szoktam hallgatni. Ezeket elmondhatja a képviselő ur száz alkalommal, de ennél a törvényjavaslatnál nincs helye. (Helyeslés jobbfelöl.) Ugron Gábor: T. ház! Az imént a ministerelnök ur ajkairól a házban oly elvek hangzottak el és oly erkölcsi nézetek, a melyek ellen kötelességemnek tartom felszólalni. (Helyeslés a szélső balon.) A ministerelnök ur a politikai elvtagadást dicsőítette. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem áll!) Szükséges az elv tagadására nézve, hogy az ország ismerje meg azon véleményeket, a mely vélemények nem politikai indokon, hanem erkölcsi alapokon nyugosznak. Mert politikai indokok soha le nem nyomhatják a magasabb erkölcsi indokokat. Á t. ministerelnök ur azt mondta, hogy ő elveit miután meggyőződött azoknak kivihetetlenségéről, feladta és helyesebb útra tért. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem mondta !) Hát mit mondott akkor ? Mondják meg önök, hogy mit mondott? (Derültség.) Azt mondta, hogy meggyőződvén, miszerint ezen ] úton czélt nem érhet, más utat választott és egész politikai pártállását feladta. A t. ministerelnök ur azon elvei mellett, melynek czélszertítlenségéről meggyőződött, 7 évig küzdött és 7 évig vitte harczba és küzdelembe az ország lakosságának igen nagy részét és köztük birta az én csekély személyem bizalmát is. De midőn a ministerelnök ur elveit feladni kezdte, egyike valók azon szerencséseknek, a kik hamar átlátták, hogy ezen út a fegyverletételhez vezet és én nem követhettem azon az úton, nem épen azért, mert erkölcsi érzületem fellázadt ellene. Kétféle következetességet lehet ismerni: következetesség egyszer a czél iránt, a mely czélra törekedik minden államférfin, a másik következetesség az, a mely az eszközök iránt nyilatkozik, a mely eszközökkel el akarja érni a czélt. Az az ember, a ki következetes a ezélja iránt, az bírhatja mindnyájunknak tiszteletét, hogyha el is tér a következetességtől az eszközök megválasztásában. Vájjon kérdem én a t. ministerelnök urat, az ő következetessége a czél iránt való következetesség-e és nem-e azon elvek, azon czélok, a melyeket akkor zászlajára irt, támadják meg épen azt az erkölcsi alapot? (Helyeslés a szélső balfelől.) A következetlenség a czél iránt mindig erkölcsi síüyedés, bármily magasra jusson is az fel, a ki elköveti. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Emelkedhetik az állami méltóság lajtorjáján, de előttem bukott személy (Helyeslés a szélső baloldalon) az, a ki 8 éven keresztül küzd bizonyos elv mellett és mint vezére azon pártnak, mely azon elvek mellett hárezol, ha rájön, hogy hibás úton haladott, nem az a következetesség, hogy elveit eldobva, ministeri székbe meneküljön, hanem a következetesség az, hogy a ki 8 éven át tudott tévedni, ismerje be, hogy a további időkre sem érdemli meg a bizalmat. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) Ezért nem bizunk mi a ministerelnök úrban. És nem bizunk még azért sem, mert igen jól tudjuk, hogy a magyar gazdának példabeszéde az, hogy a mely ürü egyszer megtéved, arra ne köss többé kolompot. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Helfy Ignácz : T. ház! A t. ministerelnök ur iménti beszédének csak egy passusára tartom kötelességemnek röviden refiectálni, annál is inkább, mert a ministerelnök ur egy idő óta, egyetlen egy alkalmat sem mulaszt el, hogy fel ne hívja az ország figyelmét, hogy milyen veszélylyel járna a vámközösség megszüntetése. Akár apropos, akár mai apropos, az alkalmat soha sem mulasztja el és mindig ugyanezt az egy dolgot hangoztatja. Engedje meg tehát a t. ház, hogy ezzel az igen sokszor ismételt veszélylyel szemben egyszer én is elmondjam nézetemet. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja a ministerelnök ur, hogy ezt csak nem lehet tagadni, hogy ha mi vámsorompóval akarjuk védelmezni a magunk gazdaságát, az osztrák nem fogja azt nyugodtan nézni és útját fogja vágni a mi nyers termékeinknek és akkor elérjük azt, hogy például most az általános gazdaság közepette egyik piaezot a másik után elveszítjük és elveszítjük azon egyet is, mely még számunkra biztosítva van, Ausztriát. Hát engedelmet kérek, ez a legnagyobb tévedés, mit nemzetgazdasági szempontból valaki valaha elkövethetett (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Először is kérdem, mivel van ez idő szerint biztosítva a magyar gazda számára az osztrák piacz ? Vájjon mi akadályozza az osztrákot abban, hogy gabnáját ott vásárolja, hol legolcsóbban találja és micsoda eszköz van a mi kezünkben, hogy az osztrákot némileg is kényszerítsük, hogy a mi nyers termékeinket vegye ? Egyetlen egy eszköz arra a vámsorompó, (Ig'iz! ügy van! a szélső baloldalon.) Épen ez az egyetlen mód arra, hogy a magyar gazda számára az osztrák piaezot biztosítjuk, mert lesz módunkban megmutatni neki, hogy mi, ha