Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-66

n 66. orseágos tlés febmár 6. I8SŐ. iparunkat védelmezni akarjuk, compensatiót tudunk nyújtani, lesz módunkban akkor azt mondani, ha te kedvezőbb feltételeket szabsz a mi nyerstermékeink számára, ha te piaczot biztosítasz a mi termékeinknek: akkor mi sokkal lejebb fogjuk szállítani a te iparezikkeid vámját és megfordítva, ha te itt bennünket sújtasz, akkor mi még inkább fogjuk sújtani a te iparczikkeidet, mert hiszen épen a vámsorompó az; egyetlen létező eszköz a nemzetek kezében. A vámpolitika szabályozására csak két út van: vagy a teljes szabad verseny vagy a vámsorompó. J)e olyan közép út, a minőt a t. ministerelnök ur akar meghonosítani nálunk, hogy legyen szabad verseny az osztráknak a mi piaczunkon, de legyen megkötve a mi iparunk a külső vámsorompók által, ugy hogy mi kénytelenítve legyünk drága iparczikkeket osztrák canalison át venni a nélkül, hogy kezünkben maradna valami biztosíték arra nézve, hogy az osztrákok a mi nyersterményeinket tényleg vegyék. A t. ministerelnök ur — és én megvallom, ezt már a hazafiság szempontjából el kell ítélni — szembe állítja mindig a gazdaság érdekét az ipari érdekekkel, azt mondja, ezt meggyőződése szerint mondja. A mi a meggyőződést illeti, én bocsánatot kérek, hogy én meg kifejezem azon meggyőződésemet, hogy ha véletlenül Magyarországon több volna az iparos, mint a földmíves, a ministerelnök ur meggyőződése okvetlenül az volna, hogy az önálló vámterület árt az iparosnak. (Igaz! a szélső hátoldalon.) Mert ugy látom, hogy a t. ministei*elnök ur meggyőződése mindig akként idomul, a mint a többségnek leginkább tetszik. (Tetszés a szélső baloldalon.) A nemzetgazdászati elmélet és az egész világ tapasztalata azt bizonyítják, hogy a mezőgazdaság csak akként virágozhat, ha van ipar, a mely annak nyersterményeit átalakítja. A mai válságot a magyar gazda nem érezné annyira, ha volna a hazában ipar, a mely a nyersterményt felhasználja. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Nemcsak hogy nem ellentétesek ezek, de az egyik okvetlenül feltételezi a másikat: nem lesz Magyarországon virágzó mezőgazdaság, a meddig nem lesz iparunk • iparunk pedig nem lehet addig, mig vámsorompó nem lesz. (Helyeslés a szélső baloldalon,) A miből nem következik vámháború, erre is épeu az ellenkezőt állítom. A jelenlegi állapot, a mely létezik, a kiegyezési állapot, a permanensháború köztünk és Ausztria között, Mikor egyik és a másik szabályozhatja szerződésileg a maga érdekeit egymás közt, az a leghatalmasabb eszköz a béke megállapítására. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Minthogy felszólaltam, nem hallgathatom el, hogy igenis igaza volt Gj-ulner t. képviselőtársamnak, mikor azt állította, hogy a jelenlegi gazdasági válságnak egyik oka a t. kormány is. És engedje meg a t. ministerelnök ur, minthogy ezt nem akarja elhinni, hogy nem phrasisokkal, hanem egy gazdasági ténynyel bizonyítsam be. (Halljuk !) Mondhatom, általában az adópolitikával szintén előidézi a válságot, de ezen politikának csak egy pontját akarom idézni. Nem rég emelték — az összes ellenzék tiltakozása daczára — a szeszadót igen nagy mértékben. És mi ennek következése f Az a túlcsigázott adó lehetetlenné teszi immár a szeszkivitelt, ez az egyik pont; a másik pont, hogy miután a megváltozott adórendszer folytán az erjedés huzamosabb ideig tart, azért, hogy minél több szeszt facsarjanak ki a terményből, következik, hogy a gazdák sokkal kevesebb gabonát adnak el a gyároknak, mint a mennyit eladtak a múltban. A túltermelés megint harmadik oldalról sűlyeszti az árakat benn az országban, ugy hogy állíthatom, hogy idő múlva a fokozott adó azt fogja eredményezni, hogy a kincstárnak sokkal csekélyebb jövedelme lesz ezen adóczikkből, mint a múltban, a gazdákat, különösen a kis gazdákat pedig tetemesen fogja károsítani. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Nem terjeszkedem ki tovább e tárgyra t. ház, (Helyeslés jobbfelől) jól tudom, hogy ez nem a kellő alkalom reá, de miután a t. ministerelnök ur újból előhozta, kötelességemnek tartottam ellene tiltakozni, fentartván magamnak, hogy illő alkalommal ezt bővebben kifejtsem. Áttérve a tárgyra, (Halljuk!) csak egy pár szót akarok szólani s azzal befejezem. Mindenki elismeri, hogy az appropriatio a tulajdonképeni helye a bizalmi kérdésnek; (Ugy van! a szélső baloldalon) tehát kétséget nem szenved, hogy most a tulajdonképeni kérdés az: bizalommal viseltetik-e a ház többsége a kormány iránt, igen vagy nem ? Hát én nem fogok most abba bocsátkozni, hogy indokoljam, miért nem viselkedem bizalommal a t. kormány iránt, megtették ezt előttem szólott t. barátaim. Nagyon sokat lehetne hozzátenni és nagyon nehéz volna azon érvek számát elősorolni, melyek a bizalmatlanságot indokolják. Arra napok kellenének; de azt hiszem, egy-két perez elegendő lenne annak elmondására, hogy miért viseltetik valaki bizalommal a t. kormány iránt és ime még erre az egykét perezre sem akad senki. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De én megvallom, hogy én a kérdésnek még ezen oldalát is, a mely pedig csakugyan napirenden van, vitatni minálunk, a mi viszonyaink közt teljesen hiábavalónak tartom. Az én meggyőződésem az, hogy nálunk parlamentáris utón ezt a kormányt megbuktatni nem lehet. Parlamentáris utón csak olyan kormányt lehet megbuktatni, a mely érzékkel bir a parlamentáris szokások iránt, {Helyeslés a szélső baloldalon) de nem oly kormányt, mely több súlyt helyez a maga hatalmára, a hatalomban való megmaradására, mint