Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-74

194 74. országos ölés február 17. 1S8S. ságú tényező testülettől megkívánhatunk. (Ugy van! I jobbfelöl.) Tagjai nagy részének a születési előjogokon és őseitől öröklött nevükön kivül alig van más qualificatiója. Igen számos fényes nevű, tekintélyes egyéniségek vannak ott, kik a testületnek magának fényt adnak; de számos oly járulékaik, hogy ugy fejezzem ki magamat, oly mellékleteik vannak, melyek nem arra valók, hogy a törvényhozás egy hatalmas factorának tekintélyt kölcsönözzenek. (Elérik helyeslés jobbfelöl.) Mert t. ház, a mai világban nem elég a születésadta előjog, hogy benne a társadalom rendelkezési jogot ismerjen el közügyek felett; erre még más qualifieatio is szükséges és ha a születést tekintjük, a születési jog csak akkor válik hatásossá, ha a születés nem nélkülözi azon kellékeket, melyek a személyes érdem és az ősöktől örökölt tekintély mellett — a társadalmi súlyt kölcsönözik. (Helyeslés a jobboldalon.) De másrészről a jelenlegi főrendiházban egy általunk épenséggel nem ismert factorral állunk szemközt. A felsőház, a mint az jelenleg alakulva van, egyes alkató részeiben azt sem tudjuk miből áll. (Ugy van! jobbfelöl.) Tagjai közül számosan az ország különböző vidékein elszórva igen tiszteletreméltó foglalkozásoknak élhetnek; de politikai irányzatukról egyáltalán semmit sem tudunk; ámde azért esetleg megjelennek a főrendek soraiban, elfoglalják helyüket, nem párt és elv, hanem szeszély és véletlen szerint és szavazatukat adván, tovább mennek, idegenné válnak azon testülettől, melyben életbevágó fontos nemzeti kérdésben dönteni segítettek. (Eélyeüés jobbfelöl.) A milliomos főúr alig ismeri azon társát, kinek kevés vagyona van és ki más különben vele soha érintkezésben nincs. Az oly czím, melyhez semmi járulék nincsen más, mint a születés esélye, csak teher arra nézve, a ki azt viseli; az élet nehéz viszonyai közt őt függetlenné nem teszi; már pedig én a törvényhozás ezen factorának is függetlenségét óhajtom. A másik kérdés, a mit önmagamnak felvetek, hogy vájjon azokkal szemben, kik e törvényjavaslat értelmében ez idő szerint nem maradhatnak a felsőház tagjai, jogfosztást követünk-e el? Azt hiszem, nem; mert az által, hogy egy bizonyos qualificatióhoz kötjük a jogosultságot, jogfosztás még nem áll be, hanem igenis a jog felfüggesztetik; a kiket a sors jelenleg mostoha helyzetbe hozott, az idő kedvezőbbé fordultával munka, szorgalom és takarékosság útján visszaszerezhetik azon helyet, mely őket őseik örökségeképen megilleti és megaranyozzák újra azt a helyet, melynek fényét az idő elkoptatta. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Arra nézve, a ki születésénél fogva czímmel bir s ősei érdeménél fogva jogosultsággal a peerségre, vagyonnak szerzése sokkal nehezebb, mint másra nézve, mert van számos igen tisztességes munkakör, melyre rálépni, a ma uralkodó fölfogásnál fogva, főrendi tag csak nehéz szívvel szánhatná el magát. A magyar nemzetnek a többi nemzetiségek fölött bizonyos mértékig fölényt ad az, hogy van aristocratiája, a mi a nemzetet a trónhoz közelebb hozza, de soha sem szabad elfelejtenie, hogy gyökere a nemzetben van, szóval neki dynasticusnak és nemzetinek kell lennie. (Élénk tetszés jobbfelöl.) Ha ez az aristocratia mindazon mozgalmaknak, melyek a civilisatióval, a polgáriasodással és mindazon tényezőknek, melyek a nemzet benső életével egybe vannak kötve, élén áll, akkor az aristocratia nem lesz megtűrt tagja a társadalomnak, hanem a nemzeti fejlődésnek kiegészítő része. (Helyeslés] jobbfelől.) Ilyennek óhajtom én a felsőházat. A másik kérdés az — s talán itt is conservativ vagyok — hogy a főpapok bennmaradjanak-e azon számban, a mint az contemplálva van vagy sem ? Én, t. ház, Magyarország clerusát a magyar nemzettől elkülönítettnek nem képzelem. (Tetszés jobbfelöl.) Érdeke a nemzethez húzza, nagy vagyona van s nincs miért havczot idézni elő nálunk nemzet és egyház közt. Az egyháznak igen sok veszíteni valója van, de a nemzetnek is, ha elveszti azon támaszt, melyet az egyház a hívekre gyakorolni képes. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezért fogadom el a főpapoknak főrendi jogosultságát. Hogy a többi felekezetekéi is képviselve legyenek, ennek csak elvi jelentőséget tulajdoníthatok. Egy másik kérdés, melyet Irányi Dániel t. képviselőtársam igen szépen fejtegetett, az indigénákra vonatkozik. Én tökéletesen osztozom a t. képviselő urnak annyi emelkedettséggel kifejezett véleményében, hogy minden embernek csak egy hazája lehet. Ez tökéletesen igaz; második hazája okvetetlenül mellékhazája lenne. De t.ház, ha a törvényjavaslatot nem fogadnók el, akkor az indi 3nák tekintetében azon praecarius állapotban mára ^iánk, melyben vagyunk, (Helyeslés jobbfelöl) mig ha elfogadjuk, akkor azon indigena, a ki nem fog másutt törvényhozói jogosultságot gyakorolni és a ki Magyarország polgára nem lesz — bocsánat a kifejezésért — oly parlamenti vendég, melyre egyátalán szükség nincs. (Tetszés jobbfelől.) A punctum saliens, a mely bennünket egymástól elválaszt az, hogy választás legyen-e vagy kinevezés ? A törvényjavaslatban a kinevezés van contemplálva. Nem terjeszkedem ki arra, hogy azon arány, mely a törvényjavaslatban kifejezést nyert, helyes-e vagy nem? Ennek megvitatását azokra akarom hagyni, kiknek leginkább érdekükben van, hogy erről szóljanak; de t. ház, én a választást, őszintén megvallom, nem pártolom. Méltóztassanak megengedni, hogy nézeteimet itt