Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-73

73. országos ttlt's t^vaiT 1«. 1885 181 háruljon át a koronára, mert én nem akarnám összeütközés esetén abból az ingerülésből, abból a gyűlölségből, mely a képviselőház és a felsőház között kitör,bármi kevés is a koronának jusson ki. De ahhoz más lelkiismeret kell, mint amilyen az önöké. Mert a ki a korona jogáról beszél, ki a korona akaratával dicsekszik, annak féltékenynek kell lenni a korona érdekeire is. És az a hyperloyalitás, mely itt szerepel, nem a hazafias loyalitás, mely a koronát és a hazát együtt szokta említeni, nem is az udvaronczoké, mely előbb a koronát és azután a hazát említi, hanem az a loyalitás a megtért összeesküvők loyalitása. (Egy hang a szélső baloldalon : Tisza Kálmán!) Csanády Sándor: Ki lenne más! Ugron Gábor: Le akarják foglalni már kezdetben a maguk számára a főrendiházat, hogy az utánuk következő kormány kapja azt örökségül. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Tehát nemcsak deficites gazdálkodásuknak adósságait, millióit, nemcsak bűneiknek betegségeit, hanem még a kinevezendő főrendi tagokat is örökségül akarja adni a következő kormánynak. Akkor azonban Jókai Mór igen t. képviselőtársamat is, ki a novelláknak oly nagy barátja, hogy még Irányi Dániel t. képviselőtársamat is a novella beadására szólította fel, arra kérem, hogy adjon be hát ő is egy novellát, a mely szerint a következő kormány köteles legyen, de csak a benefieium inventarii mellett átvenni azt a főrendiházat. (Élénk tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mondják, hogy a megye reactionarius, hogy a democratiának nem felel meg. Jókai Mór t. képviselőtársam pedig azt mondja, hogy kiket fog tehát megválasztani az a megye ? Én azt hiszem, ma azt a megyét nem lehet reactionariussággal vádolni; hiszen nincs törvényünk, melyben az intelligentia, melyet Jókai képviselő ur ugy jellemez, hogy a porból emelkedik fel, a megyéből kizárná, hiszen a diplomával ellátottaknak le a néptanítóig és gyógyszerészig kétszeresen tudatik be az adója. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Legyen azonban meggyőződve a t. képviselő ur, hogy a népnek azon gyermekei, a kik tehetséggel birnak, ha az valósággal meg van bennük esnem csak hiúság van bennük, midőn minden ezer lélekszám után egy választott bizottsági tag esik, megnyerhetik a megbízatást a megyeházába. (Tetszés a baloldalon.) Hogy kit fognak megválasztani a megyék, erre nézve felhozza Kölcsey Ferencznek esetét, a kit Szatmármegye elejtett. Ezt az okoskodást azonban nem fogadhatom el. Mert mit fog mondani az utókor azon választókra, kik által Jókai Mór t. képviselő soha kétszer egymásután ugyanazon kerületben nem lett megválasztva, a kik kóborolni engedik az ország egyik szélétől a másik széléig, Ilyefalvától Kassáig. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Azért mondom, hogy az utókor, mert az utókor az írót fogj a ismerni és nem ismerendi Jókai Mórt a politikust. (Derültség a szélső balon.) A megye képviseltetése a törvényhozásban igen is jogosult, mert a politikai, társadalmi egységet képviseli. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A magyar vármegye az olyan, minta magyar tenger, a Balaton, a melynek külön medre, külön éghajlata, saját vihara van. Van külön élete, mosolygása, haragja, talán lelke is, melynek csapkodó hullámai a betegnek erőt adnak, az erősét és bátrat gyakran magasba emelik, néha eltemetik. Ugy látszik, mintha tükre felett az evező és a kormány állandóan uralkodhatnék s egyszer bekövetkezik, hogy senkit sem tűr meg a maga szine felett. Az, a ki férfiú, a ki erős, a kiben lüktet valami az azt mondja erre: ez az élet, ez a tenger; a ki nem is férfiú, nem is egész, nem is lüktet benne semmi, az azt találja, hogy ez neki csak mosdóviz. (Tetszés a szélső baloldalon.) A vármegye politikai és társadalmi egységet képvisel, melyet nemcsak a közigazgatás köt Össze, hanem összeköt a múlt, a traditio, összekötnek a közös szenvedés, dicsőség s épen azért a vármegye alig egyéb, mint egy nagy család. A megyének jogosultsága, hogy a törvényhozásban képviselve legyen, kétségtelen és kétségbevonhatatlan. Képviseltetést kívánunk a választások rendjén, a vallásegyenlőség alapján az összes bevett felekezeteknek, de nem azért csak, mert azok vallási institutiók, erkölcsi elveket representálnak, hanem azért, mert Magyarországon az egyházak nagy köznevelési intézmények, a középiskoláknak és népiskoláknak aránytalan nagy részét az egy házak tartják fenn, kik a társadalomnak nevelik az embereket, kik a társadalom számára ily nagy munkát és feladatot végeznek el, a mely feladatot az állam egymagában elvégezni képtelen volna, megérdemlik, hogy a főrendek házában továbbra is képviselve legyenek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De a vallásegyenlőség iránt való tiszteletünk nem engedheti meg, hogy egy oly intézkedést fogadjunk el, mely nem a képviseltetési és választási rendszeren alapul, hanem csak kiszemelése az egyházi férfiaknak, nem engedheti meg már csak azért sem, mert mi azt óhajtjuk, hogy az egyházak körében is a képviseltetési rendszer legyen meg és csak fájlalnunk kell, hogy nincs meg a katholikus autonómia, hogy ne csak a püspökök, hanem a katholikus világiak is a főrendek házában részt vehessenek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azért is a választási rendszert kell hogy elfogadjuk és az egyházakat kell hogy képviselve lássuk a főrendiházban, mert a mi egyházainknak nemzeti jellege van. A katholikus egyház a legfőbb kegyúri jognál fogva egy oly speciális külön intézményt képez Magyarországon, melyhez fog-