Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-73

Í78 73, ©magos ülés fe'brm'.r 16. !8S5. Ha a főrendiház történetét tekintjük, azt látjuk, hogy Magyarország nemessége egy volt századokon keresztül. A vagyonosabbak, hanyatlásunk korszaka kezdetén, már külön kezdettek sorakozni s mint főnemesek jönnek elnevezés alá. Midőn király választani gyűltek őseink össze, a főnemesek felvonultak Buda várába, a köznemesek megunván a főnemesek halogatását, kik idegen királyt óhajtottak választani, kikiáltották Mátyást királylyá. Azután is, midőn Lajos a mohácsi vészben elveszett, azt tapasztaljuk, hogy a főnemesek külön tanácskoznak, de még a főrendiházat megalkotni nem tudják. Bekövetkezik a Habsburg-ház uralma. És a bécsi udvar politikusai észreveszik azon éket, mely a magyar nemzet testében képződni kezdett, észreveszik azon kettéválási processust, mely már Mátyás és Zápolya választása alkalmával mutatkozott. Ezt felhasználják és csupa véletlenségből, törvény nélkül megalakul a főrendiház. A bécsi udvar politikája mindig az volt: Magyarországon nagy aristocratiát teremteni s ez aristocratia által Magyarországon uralkodni; kivetkőztetve nemzeti jellegéből az aristocratiát és segélyével Magyarországot és azután megfosztani jogaitól. Midőn hosszas és szenvedélyes küzdelmeink a magyar alkotmányért és szabadságért egy-egy vereséggel végződtek, egész raját bocsátotta ki az xidvar újból az aristocratiának. Midőn azonban látta, hogy az az aristocratia, melyet a nemzet testéből vesz, nem akar feltétlen eszközévé lenni arra, hogy Magyarország leigáztassék, akkor behozta az indigenák intézményét, mely egy jól kiszámított csapás volt a magyar nemzet, vérkeringésének legerősebb ütőerére. Az a szerencséje volt a nemzetnek, talán a földnek, talán az égaljnak, én azt hiszem, a társadalomnak mindig az lett a hatása, hogy azokat az indigenákat, kiket azért küldtek, hogy a magyar szabadság elfojtói legyenek, saját testévé és vérévé tudta feloldani. Ma is több mint 20 berezegi, több mint 130 grófi és több mint 150 bárói indigena család van, kiknek utódai joggal bírnának a magyar főrendiházban helyet foglalni. Azok száma, kik e jogot élvezhetnék, 1200-on felül rug. Igaza van Jókai t. képviselő urnak, hogy ha nemcsak a góthai almanachba látnák, hanem tudnák is, mily fontos politikai jogot gyakorolhatnának Magyarországon, az veszély lenne. (Igás! TJgy van!) Másfelől igaz, hogy nem tudják, mi van a törvényjavaslatban és a beadott határozati javaslatokban, mert ha tudnák, bizony nem kellene Jókai t. képviselő urnak ékes ditbyrambokat mondani e javaslat mellett, mert azok erre kétségtelenül reászavaznának. [Igaz! TJgy van!) A ki az indigenákkal nem akar beszélni, annak csak azon határozati javaslathoz lehet járulni, melyet Irányi t. képviselőtársam nyújtott be. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Századok folytán keresztül a nemzet minden szabadságtörekvése ellen Bécs udvari politikája mozgatta a nemzettel szemben a főrendiházat. Csak egy példára akarok utalni. Hogy a magyar nyelv a törvényhozás, nyelvévé váljék, 39 üzenetváltásra szorult a nemzet. (Igaz! TJgy van!) Az lett ennek a következése, hogy a főrendek által gátolt csendes és lassú átalakulási processus 1848-ban a világesemények hatása alatt erős nagy forradalommá alakult át, niely átmenet nélkül vezette be Magyarországot a rendi alkotmányok sorából az alkotmányos államok közé. 1848 —49-nek története ismeretes. Következtek a gyászos napok és akkor az az udvar és hatalom, mely 1848-ban és 1848 előtt is az aristocratiát tudta felhasználni, egyenlő szoígasággal sújtott mindenkit, egyenlően megfosztotta az úgynevezett rebelliseket, mint a híveket. (Igaz! TJgy van!) A közös elnyomatásban, szerencsétlenségben találkozott a nemzet és az aristocratia, volt mit megbocsátaniok, volt mindeniknek mit megsiratni és a közös viszontagság közelebb hozta őket egymáshoz. Látván az aristocratia, hogy a nemzettel pusztul ő is és a nemzetnek testéből szakadván, csak a nemzet testében lehet erős és életre való, tapasztalván azt is, hogy megszűnt a donatio, a mely őket azelőtt az udvarhoz kötötte és megszűnt kímélni, midőn elég erősnek hitte magát az udvar, közelebb jöttek a nemzethez, felvették a nemzet ruháját és a nemzeti mozgalom élére állottak. Itt kell keresni a kiengesztelődés pillanatát, melyből meg lehet magyarázni, hogy 1867 óta a főrendiház az országgyűlésen keresztül ment reformjavaslatokból semmit sem utasított vissza, bár mily mélyrehatók lettek volna és a liberalismus és az alkotmányos átalakulás első korában, melyet a Deák-párt vezetett; az alsóház többé ily ellentállással nem találkozott, csak egyetlen egyszer mutatkozott türelmetlennek a múlt évben. De a mi aristocratiánk igaz, nem olyan mint a franczia aristocratia, mert ami aristocratiánk és a nemzet közt nem áll az üresség, mint Jókai mondja, pedig nem az üresség, hanem a guillotine áll Francziaországban; nem is olyan mint az angol, melynek mindig csak a feje kerül a törvényhozásba. A mi aristocratiánk nemzetsége rendszeren alapul. Az ősiség eltörültetett, a vagyon többé nincs megkötve és a családi örvendetes események következtében mint Jókai említé, szaporodik az aristocratia ; kezd számosabb lenni és szegényebb lenni. És a ki szegény mágnás, az csak a köznemesség életrendjét folytathatja, munkálnia én dolgoznia kell és igy az aristocratia, azok által, kik elszegényedtek, közelebb jött a nemzet testéhez. A nemzet válságos életperczeinek emlékérme vala aristocratiánk, most a nemzet, a mint szegényedik követi a szegényedő család példáját