Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.
Ülésnapok - 1884-73
73. ofssáíros Slés febntár 16. 1885. 179 <és ezen emlékérmeket előkeresi, forgalomba hozza •és azt kérdi: mennyit értek ? Az aristocratía nagy sokasága, az a közeledés a nemzet zöméhez, az kelthet fel bizonyos körökben aggodalmat. (Igaz! Ügy van!) Uj eszközről kell gondoskodni, ha ezzel az aristocratiával és főrendiházzal a régi hagyományokat nem lehet folytatni Magyarországon és a régi czélokra, azon állandó maradandó törekvésekre, hogy Magyarországot Ausztriába beolvaszszák, nem lehet felhasználni. Ott vau a válasz a kormány törvényjavaslatában ; abból a nemzetségből — mely történelmünk rendjén egy volt, később ketté vált, nemesség és főnemességgé — kell alkotni egy harmadikat, tudniillik megalkotni a főrendi főnemességet, mely 3000 forint adót fizet. (Igaz! Ügy van! a szélső balon.) A helyett hogy, kasztok s osztályok közti különbséget kiegyenlíteni és elsimítani igyekeznének, újabb kasztot akarnak felállítani és milyet? olyat, a mely ne legyen népes és legyen elég gazdag. Ne legyen népes, hogy könnyen figyelemmel kisérhessék, kitüntetésekkel, megbízásokkal lehessen elkényeztetni és a hatalomhoz kötni és legyen gazdag arra, hogy az udvar fényében sütkérezzék és ne kerüljön a nemzetnek naarv és hosszú terített asztalához, hanem az udvar kis körében mozogjon és maradjon. (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon) Democratiáról beszélnek. Azt mondja Jókai igen t. képviselőtársam, hogy a magyar paraszt is aristocrata. Tökéletesen igazsága van. S ha én és elvbarátaim a történelmi elemet és a főrendeket a felsőházban látni akarjuk, ennek egyik oka az, hogy a magyar paraszt is aristocrata. De ezen aristoeratismusa a nemzetnek ferdeségekbe kezd átcsapni. Hiszen, ha csak körülnézünk, azt tapasztaljuk, hogy ma már senki sem akar Magyarországon az az ember lenni, a kit Jókai t, képviselő ur megénekel ugyan, de a kit ugy hivnak, hogy senki fia. Mindenki apát keres, praedicatumra gondol és ha körülnézünk a társadalomban, azon irányzatot látjuk, hogy még hordárok •egyletei is elnöknek mágnást keresnek. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Nem veszik önök észre, hogy az aristocratía népszerűsége öntudatlanul jobban terjed a nép között, mint a mennyire szükséges volna a democraticus haladás érdekében. (Igaz! Ugy van! a széhő baloldalon.) Es mi ennek az oka? Az, hogy öuök addig hirdették a liberalismust és addig szemlélte az ország az önök tényeit, hogy azoktól megundorodva azt kérdi a nép, hol van a conservativismus; addig hirdették önök, hogy democraták, hogy a nép többsége most a.zt mondja : ha ilyen gyalázatos a democratia, keressük a tisztességes aristocratiát. (Élénk helyeslés a szélső balon.) | Kik a democraták, kérdi Jókai igen t. képviselőtársam ? Az én nézetem szerint azok sem democraták, a kik azt hirdetik fennen, hogy ők a polgári osztályból származnak, de azok sem, a kik előbb elmondják, hogy ők milyen előjogokkal születtek, de azokról lemondottak; azok az igazi democraták, a kik nem akarnak tudni semmit születésről, erről a véletlenségről és ha előkelőknek születtek volna, születésüknek nem jogát, csak kötelezettségét érzik, de azt nem is hirdetik, sem azt meg nem is tagadják. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Régi megyéink nemessége személyesen jeleni meg a törvényhozásban. A nemesség személyes megjelenéséből egyedül a főrendiház maradt fenn, hol a főrendek személyesen jelenhetnek meg. Mikor megszűnt a nemesség személyes megjelenése, mi történt akkor? Fölkeresték a legközelebbi köteléket, mely a nemességet összefűzte s ez volt a vármegye. Akkor vármegyénként képviselet útján követeket küldöttek az alsóházba. Most hogy meg akarjuk szüntetni a főrendek személyes megjelenését, ugyanazon procedúrát kell figyelemben tartanunk, melyet őseink bölcsessége követett. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Keresnünk kell azon köteléket, mely a főrendeket szorosabb kap csolatba összehozza s azon köteléket nem találjuk másban, mint a nemzetségben s hogy a nemzetség tagjai választás útján kerüljenek a főrendiházba. (Zajos helyeslés a szélső balon.) Ezért óhajtom és akarom én azt, hogy választási képviseltetés legyen, mert mindenütt, a hol az aristocratiának nemesebb elemei vannak, keik hogy keressük azokat, nem csak az egyéni érdekben, hanem az egyéni érdeken kívül a család hagyományaiban, a történelmi tradictiókban. Minden családnak nem közösen szerzett becsülete, közösen megszerzett tiszteletére, a mely kötelezi az utódot és kötelezi azokat, a kik a család nevét viselik, hogy ezen megszerzett becsületet szaporítsák és ne apaszszák. A legnemesebb ambitio azon tudat és kötelesség, hogy ha őseik a múltban hazának, szabadságnak szolgáltak, kell hogy ezen múlt arra kötelezze őket, hogy az egyik folytatásul, a másik kiengesztelésül alkosson egy jövendőt, melyben a nemzetet szolgálják maradékaik. (Helyeslés a szélső balon.) A választási elv fentartja magát a jogot és nem szünteti meg, mint a kormány javaslata, fentartja a jogot, csak az alakját változtatja meg a jog gyakorlatának. (Helyeslés a szélső balon.) Magában az a tény, hogy a családjog fentartatik, egy hatalmas eszközül szolgál az uralkodó család öröklött jogának biztosítására, de másfelől, hogy a család választ és bizonyos idő múlva a választott visszatér azon körbe, honnan küldetését nyerte, a felelősség elvét foglalja magában és biztosítja, hogy ha a család a választás alkalmával egyszer netalán tévedett, a hibát reperálhassa. Erdélyben 2:j' f
