Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.
Ülésnapok - 1884-73
172 73. országos ülés febraár 16. Í885. társam és barátom és ha mondom is, el fogja hinni, hogy én őszinte tisztelője vagyok mind jellemének, mind szellemi tehetségeinek, mind talentumának. Annál kellemetlenebbül hatott reám, megvallom, hogy midőn t. képviselőtársamnak és barátomnak annyi rhetoricai methodus áll rendelkezésére, ezek közül épen a legselejtesebbet választotta ki: a gúnyolódást. (Mozgás a baloldalon.) Volt erre szükség ez alkalommal ? Hát pártkérdés vagy bizalom kérdése-e e törvényjavaslat? Hiszen nem akarunk mi valami olyant alkotni, a mi a jelen kormány ideiglenes uralmát akarja megörökiteni, (Felkiáltások a szélső baloldalon! De igen!) hanem akarunk alkotni olyant, a mi a magyar állameszmét megerősítse. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl. Mozgás és közbekiáltások a szélső baloldalon.) Egy kis türelmet kérek, majd sorban mind fognak nekem felelhetni a képviselő urak, (Derültség jobbfelől.) most legalább hallgassanak ki. (Halljuk! Bálijuk!) És Szilágyi Dezső t. képviselőtársam és barátom mégis oly gúnyolódva adta elő indokolását, mintha ez az egész törvényjavaslat csak a jelen Tisza-kormánynak megörökítésére volna szánva. (Felkiáltások a szélső baloldalon! Úgy is van!) Örökké csak nem fogunk se mi, se a ministereink élni és ha teher lesz ebből a törvényjavaslatból, ez a teher egyszer minket is csak nyomni fog. (ügy van! a jobboldalon.) Miért használta tehát a gúny alaphangját mégis a képviselő ur? Talán jól esett neki a t. háznak derültségét felidézni? Higyje el a képviselő ur, semmi sem könnyebb, mint a képviselőházban derültséget kelteni föl. (Mozgás a baloldalon.) A publicumban sokkal erő'sebb humoristicus talentumok vannak, mint ő és én. (Derültség a jobboldalon.) íme most kaptam egy levelet, mely egyike azon számosaknak, melyek most hozzánk özönlenek, hogy a képviselőknek a fejtörést megkönnyítsék. A levél igy szól: (Halljuk! Halljuk!) T. képviselő polgártárs! (Élénk derültség!) Ugy vélem, hogy én legjobban meg tudnám oldani a gordiusi csomót. Ne sokat vitatkozzanak önök, hanem mondja ki a t. ház, hogy a legközelebbi képviselőválasztásoknál a melyik jelölt megnyeri a többséget, az legyen a képviselőház tagja, a melyik pedig kisebbségben marad, az menjen fel a felsőházba'* (Általános zajos derültség.) Megvallom, hogy mikor először olvastam e levelet, nekem is derültséget okozott, de azután elgondolkoztam rajta, hogy hiszen ez komoly dolog. Mert ha az a czél, hogy a parlament egyik háza mellé alakítsunk még egy olyan másik házat, melynek az a legelső feladata, hogy a mely törvényt az egyik ház megalkot, azt a másik kiforgassa, elforgassa, visszavesse, hogy a kormányzást és a törvényhozást mentől több akadálylyal, gáncscsal megnehezítse, erre a czélra az én anonymusom javaslata kétségkívül a legjobb lenne; és legalább egy füst alatt megtörténnék mind a két választás ugyanazzal a költséggel. (Élénk derültség jobbfelől.) Mármost arra kérem t. barátomat, adjuk szavunkat egymásnak, hogy nem fongunk többé e fölött a fontos tárgy fölött humorisálni, hanem beszélünk hozzá komolyan, a mint illik oly férfiakhoz, a kik nem azért jöttünk össze a Thabor hegyén, hogy építsünk magunknak három hajlékot, hanem azért jöttünk ide, hog3^ építsünk a magyar nemzetnek oly templomot, mely megtestesülése legyen a magyar állameszmének. (Elénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Hiszen találkozási pont lehet elég közöttünk. A t. mérsékelt ellenzéki képviselő urak elfogadták a legnehezebb thesiseket, a melyeket igazán pártkérdéssé lehetett volna, tenni, a melyek fölött nagy, nehéz elvi vitát lehetett volna fölkelteni. Elfogadták a censuat, elfogadták a vallásegyenlőséget. Ónody Géza: Eabbinus nélkül! Jókai Mór : Elfogadták a kinevezés elvét; csupán csak a kinevezendők számára nézve tettek különbséget. T. képviselőtársam a maga aproximativ calculusänak számeredményével nincs megelégedve. Ugy találja, 168 kinevezendő tagja lenne az új felsőháznak. 0 ezt sokalja. Elég lesz nekünk 30. Hogyan? A midőn egyetlen egy fő-uri család küld 32 képviselőt a főrendiházba, azt pedig küldeni fogja, mert tagjai mind rangeirozott urak, kik a minősítő adótételt megfizetik, ugyanakkor a mellé a 32 tag mellé Magyarország összes intelligentiája: a tudós társaság, az egyetem, a kereskedelem és iparral foglalkozó testületek, a birói kar, a művészetek, az irodalom, a vasutak, a pénz- és hitelintézetek igazgatóságai, a nagy földbirtok, azután a census miatt kimaradt mágnási kar somnitásai, azután a kihagyandó czímzetes püspökök és káptalanok képviselői, ezek mind együtt összesen nem képesek több kitűnőséget kimutatni, olyan alakot oda állítani 30-nál, kik méltók lennének arra, hogy azon egyetlen főúri család 32 tagja mellett helyet foglaljanak? (Szilágyi Dezső tagadólag int.) T. barátom! Ipsissima verba: önáltatás nélkül még a nagyon elnéző magyar szempontból sem állíthatjuk azt, hogy volna Magyarországon nem 168, de annak fele, de annak egynegyedrésze, tehát 42 ember, ki méltó lenne a főrendiházban mint kitűnőség helyet foglalni. T. képviselő ur! Ez már elég komoly. Hanem azután ennél rosszabbat nem mondott még Magyarországra sem a Schulverein, sem a Tribuna, sem a Starcsevicsék lapjai együtt és összesen. (Élénk tetszés jobbfelől.) Ha a magyar nemzetnek nincs 42. kiváló, kitűnő intelligens tagja, akkor . . . Szilágyi Dezső: 168! Jókai Mór: Tehát megszaporítom s legyen az egész szám. Ha ennyi kitűnőség nincs közöttünk, akkor menjünk vissza a finnekhez. Azok
