Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.
Ülésnapok - 1884-73
75. orszAgss ülés február 16. 188S. 173 "között van. (Élénk tetszés jóbbfclöl. Nyugtalanság a baloldalon.) Az én statistikám ez: én először is nem látom azt a 168 tagot, a kiket t. képviselőtársam lát, mert a törvényjavaslatból azt veszem ki, hogy a leendő felsőháznak létszámából V* részt szándékozik csak a kormány kinevezni. Ez volna körülbelől 125. (Egy hang balfelöl; Egy harmad!) Ezt csak később. Én vettem magamnak azt a fáradságot, hogy emlékezet után, csak ugy futtában összeállítottam 125 olyan jeíességet a magyar közéletből, kik ellen t. barátomnak, Szilágyi Dezsőnek egy szó kifogása sem fog lenni. (Felkiáltások balról: Halljuk a neveket!) Azokat a t. képviselő urak nem fogják hallani, mert annyi jó Ízlést tegyenek fel rólam és oly kevés arrogantiát, hogy felolvasni azt a létszámot nem fogom. Candidálni nem feladatom, hanem annyit mondhatok, hogy ezen Í25 számba nincs felvéve sem egy nagybirtokos, sem egy tőkepénzes, sem egy az én osztályomhoz tartozó egyéniség. Pedig bizony, a mikor közművelődésről van szó, talán a művészet és irodalom is követelhetné saját osztályának a megillető helyet. {Helyeslés jobbfélöl.) Fel vannak ebbe a sorba véve csupán oly emberek, a kik az államtudományok valamely ágával foglalkoznak. Nem azok, a kik keresik a főrendi tagságot, hogy magukat emeljék vele, hanem kiket a főrendiháznak kell keresnie, hogy saját szinvonalat emelje általuk. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelől.) Ez a czélja a kinevezési rendszernek, a mely a törvényjavaslatban foglaltatik: szakértelmet, reális tapasztalatokat, egy darab Európát vinni he a magyar törvényhozásba (Helyeslés jobbfelöl) és nem a kormány protegáljait, nem kortesvezéreket, nem szavazógépeket, nem öreg urakat, a kik oda mennek szavazni és azután hazamennek meghalni. Olay Szilárd: Az Arany Embert. (Mozgás.) Jókai Mór: Azt, hogy ezt a kinevezést a kormány használja föl peer-schubra, a törvényjavaslatban nem találom és ez értelmezést a magam részéről határozottan visszautasítom. Hogy a jelenlegi kormány azt használni nem fogja, azt bizonyosan tudom; hogy az utána következők nem fogják használni, ezt hiszem s hogy az ily alapon szervezett főrendiház nem fog arra okot adni, azt remélni bátorkodom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Én tehát nem értem az animositást, a mely ezen tárgy felett keletkezhetik, vagy reáerőszakoltatik a házra, a midőn számokról van szó, a mely számokban könnyű volna megegyezni, ha egy lat jóakarat járulna hozzá a tanácskozásokhoz, egy mázsa dialectika helyett. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) A mi azonban sokkal nevezetesebb eltérést képez köztünk, az a határozati javaslat által tervezett választási rendszer törvényhatóság szerint. Igen furfangos szó van itt felvéve: „törvényhatóság", a melynek a közéletben háromféle értelme van. T. Szilágyi képviselőtársam, el kell ismernem, a maga részéről felvilágosított, hogy ő a törvényhatósági bizottságot érti ezen kifejezés alatt. Hát ő vele magával tisztában vagyunk. Remélem nem fogják őt megczáfolni elvtársai. (Tetszés a jobboldalon.) Azonban ő is bizonyosan ép ugy tudni fogja, mint én, hogy vannak, a kik ezt másként is értelmezik ; vannak, a kik a törvényhatósági választás alatt értik a megyei választók összegét. (Közbeszólások a baloldalról: Senki sem! Felkiáltások a szélső balról: Ki az!) Vannak mások, a kik kettős választást értenek alatta. (Felkiáltások a szélsőbalon: Ki az?) Majd meg tetszik tudni; hiszen még messze van a viták vége! Vannak, a kik csak a virilisták által akarnak választatni, tehát érdekképviseletet. (Felkiáltások a szélső balról: Kik azok ?) Sokan. Méltóztassék végig várni a főrendiház tanácskozásait, akkor majd meg tetszik tudni, kik azok. Egyébiránt tudja a képviselő ur épen olyan jól mint én. Ugron Ákos; Nincsenek spiczlieink! Jókai Mór: Én elfogadom azt, & mit Szilágyi Dezső t. képviselő ur mondott, mint tényt, hogy egész pártja azon a nézeten van, hogy a törvényhatósági bizottságok fognak választani. Azzal tehát tisztában volnánk, hogy kik választanak. Már most nézzük, hogy kiket fognak választani. Én megmondom, hogy kiket nem fognak választani. (Halljuk!) Nem fogják megválasztani az in teliigentiának azon somnitásait, kitűnőségeit, a kikre olyan nagy szüksége van a törvényhozásnak. Ugyan hogy ha Szilágyi t. képviselőtársam, a ki minduntalan keresztül botlik bennük, nem veszi észre őket, hogyan vegyék észre a vidéki bizottságok és ki koptassa értük a tüdejét? (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hiszen tudjuk, hogy nemo profeta in patria, hát még in provincia ? Mikor 1840-ben Kölcsey Ferencz lemondott a követségről Szatmármegye utasításának elveivel ellenkező megváltoztatása miatt s azután új választás lett elrendelve, az ellene föllépett urnái megjelent az akkori kor legnagyobb szónoka, báró Wesselényi Miklós s elkezdte az ellenjelölt urat capacitálni, hogy ime milyen nagy ember ez a Kölcsey, mennyire szüksége van a hazának, a közügynek, a szabadságnak arra, hogy ő ott üljön a pozsonyi országgyűlésen s kérte az illetőt, hogy lépjen vissza Kölcsey kedvéért, a haza, a szabadság, a közügy érdekében, erre a t. ur azt felelte neki: én uram, báró ur, nem képviselem senkinek másnak az érdekét ott, mint a saját magamét. Erre Wesselényi azt mondotta: no hát meg ne érdd ennek az országgyűlésnek a végét. Betel]esült, mert az illető ur az országgyűlés berekesztésének napján meghalt. Hanem azért Kölcsey Ferencz, a
