Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-72

jgg 72, országos ülés febrnár 14. 1885. választanak minden tartomány számára 4—4 senatort. Dániában 66 tagja képezi a Landsthinget.Ezek közül a főváros 7-et, a választó kerületek 45-öt választanak, a király 12-Őt nevez ki; a választás közvetett úton történik 8 évre, de fele minden 4-ik évben kilép. Németország legtöbb államában a felsőházak szintén választás révén alakittatnak. •; Anglia e tekintetben a legconservativebb s mondjuk ki a legaristocraticusabb állam s még sem meri mereven kizárni felsőházából a választást, mert a skót nemesek 16, >az ir nemesek 28 peert választanak a lordok házába. Tisztán kinevezett felsőház csak Olaszországban van; rendi színezetű csak az osztrák, porosz; és a portugali, azt hiszem, hogy egyik sem olyan, hogy mintáért hozzájuk kellene folyamodnunk. Plogy a választás elleni hadjárat tökéletes legyen, a ministerelnök ur is felvonta az ostrom árkokra nehéz lövegeit. Nevezetesen a mi vádjainkat igyekezett ellenünk fordítani s azt monda, hogy azok után a miket a felirati vita alkalmával a törvényhatósági tisztviselők korteskedése és erőszakoskodásáról felhoztunk, igen valószínű, hogy a felsőházi tagokká is kormánypártiak választatnának. De hát t. ház, itt tévedésben van a ministerelnök ur, mert a képviselőket, más, a felsőházi tagokat ismét más testület választandná; azután mi nem a jelenlegi jogfosztott és korteskedésre bedressirozott megyékért, hanem a valódi önkormányzati alapon szervezett törvényhatóságokért lelkesedünk, melyek nem lesznek csak a ministerelnök ur, hanem a haza oszlopai. A mostani árnyéktörvényhatóságok csak addig maradnak, a mig a ministerelnök ur ott ül; de sokáig már nem ülhet ott, mert ez is, mint minden csapás, meg fog szűnni, mert az örök igazság törvényei szerint meg kell szűnnie. (Helyeslés a szélső halon.) Ez csak évek kérdése, a főrendiház szervezete pedig hosszabb időre szól s alkalmasint túlélendi a minister ur ephemer uralmát. A választásoknál indítványozott titkos szavazat — mond a ministerelnök ur — nem nyújt biztosítékot a corruptio és a hatalmi nyomás ellen, mint Amerika példája is mutatja. Az bizonyos, hogy a hol a corruptio és hatalmaskodás ugy elteljed mint nálunk, nem fogja azt rögtön eltűntetni, de minden esetre mérsékelni fogja s egyelőre mi azzal is megelégszünk. Különben a ministerelnök ur védi a törvényhatóságokat és választókat a corruptio vádja ellen; de ne azokat, hanem önmagát védje, mert a kormány és közegei corrnmpálják azokat. Mindezekből önként következik, hogy én a választásnak vagyok barátja. (Helyeslés a szélső balon.) Ily nézetek által vezéreltetve, természetesen az én felfogásomhoz legközelebb áll azon elmélet, hogy felsőházunk a törvényhatóságok választottjaiból alkottassék össze. Én, t. ház, sohasem voltam s nem is leszek az opportunitás hajlékony embere; e satnyult fajt soha sem |kedveltem, közösügyes kiadásában valóban megutáltam. Én soha sem nézem azt, hogy mi a könnyen átvihető, mi hasznos az egyénre, mi tetszetős a hatalomnak: hanem mindig feltétlenül hódolok annak, mit lelkem meggyőződése igaznak s a hazám és a közszabadsá ra üdvösnek ítél. (Helyeslés a szélső balon.) Ha ily elmélet mellett e kérdésben mégis némi engedékenységet tanúsítok a felvetett történelmi és szerzett jog iránt s ama radicalis módszer helyett a függetlenségi 48-as párt nevében Irányi képviselőtársam által beterjesztett javaslathoz hozzájárulok: teszem azt azért, mert a választás nagy elvét abban is salválva látom, teszem azért, mert az egyéni képesség, az érdem előtt a tért felnyitva s igy a democratia — és a kor igényeinek eleget látok téve. A kormánynak ósdi és reactionarius irányzatú javaslatát elítélem sazt általánosságban sem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés a szélső halon.) Zichy Antal: T. ház! Az Í843/4.pozsonyi diétán, egy mindnyájunknak talán még élénk emlékezetében élő felsőházi tag, boldogult Pálffy József, az alsóháznak egy bizonyos üzenete alkalmából, melyet a főrendek makacsul elleneztek, felállott és azzal fenyegetőzött, hogy ő már ezentúl a felsőház el!őrlésére fog agitálni, mint a mely semmire sem jó és a mely a nemzetnek minden jogos törekvését csak akadályozza. Szót kért akkor nagy emlékű gróf Széchenyi István, beszélni kezdett, de beszédje közepette megakadt, szédülés fogta el, kifelé indult és mielőtt a folyosóra ért volna, aléltan rogyott Össze , haza kellett vinni. Minálunk is volt hasonló felszólalás, de Hermán Ottó t. tagtársunk votum separatuma — bár egy kissé forradalmi sziporkákkal telített fekete fellegként, de minden kár nélkül vonult el fejünk felett, a mérsékelt szabadelvtíség mai szerencsésebb szóvivői közül egyiket sem kellett aléltan e teremből kivinnünk. A jelzett kivétellel majdnem mindnyájan egyetértünk arra nézve, hogy eltörülni a felsőházat semmikép nem akarjuk. Mert az e tekintetben Hermán Ottó után legradicálisabb indítvány beadója Irányi Dániel képviselőtársam is pure et simple nem akarja eltörlését, hanem annak egészen elütő bizonyosan radicalis módon leendő újjáalakítását. Arra nézve is egyetértünk és én ugy hiszem, hogy ha netalán e fontos kérdés előkészítésének egy másik plausibilisnek látszó módja választatott volna, t. i. hogy a régi országgyűlések példájára valamely mintadeputatiónak adatott volna ki pro