Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-72

72. oraságos üíós február 34. 1885. 157 ségnél, hisz a mi alsóházunk eléggé mérsékelt, másrészről én azt hiszem, hogy a revisiónak és a kiigazításnak sokkal könnyebb és egyszerűbb módozatai ajánlkoznak; például a harmadszori felolvasásnak bizonyos hosszabb időközökhöz való kötése. Azután elvétett törvényhozási actust egy azt megszüntető új törvénynyel mindig könnyen, sőt hamar is helyre lehet hozni. Más teendőiben a felsőházat egy államtanács nagyon előnyösen pótolhatná. Gróf Apponyi a párturalom elfajulása ellen is védelmet remél a felsőházban; félek, hogy az eontemplált összealkotása mellett azt még inkább fokozná. De ha ki tudnék is békülni a felsőház szükségességével, minden esetre csak oly felsőház alakításához tudnék hozzájárulni, a mely a törvényhatóságok befolyásával — ha közvetett választás alapján is — alakittatik. Ha el tudnám is fogadni a két kamarás rendszert, de el nem fogadhatnám azt, hogy a felsőház szervezése egészen aristocratica — plutarchicus — alapon történjék s a democratiát legfölebb a zsidó rabbinus képviselje. Én a democratiának több tiszteletet követelek s ha bennhagyunk is bizonyos számú aristocratát, követelem, hogy a törvényhatóságok választása révén alkalom nyujtassék arra, hogy a valódi hazafias érdem, tudomány, hivatottság, ipar és kereskedelem is képviseletet nyerjen, hogy a szerzett egyéni jog és képzettség, a munka és szorgalom is tekintetbe vétessenek s ekként a democratia törvényei alkalmazást nyerjenek. Maga a bizottság is keresi az összhangot a haladás védelmére hivatott képviselőház és a moderáló felsőház között. Ámde én ez összhangot nem találom sehol, mert az a felsőház eontemplált összealkotásában, az újabb intézmények közé és a haladó kor eszmeáramlatába semmiként sem illeszthető be. Az új felsőházat, ha életképessé akarjuk tenni érintkezésbe kell hoznunk a nemzet-testtel, ez érintkezést azonban csakis a törvényhatóságok által választott tagok által hozhatjuk létre. E nélkül a felsőház egy önmagába zárkózott, egy a nemzet életlüktetésétől elkülönített abstract testület leend, mely a nemzet közérzületével összhangba jönni soha sem tudand s mely egy ideig tengődhetik, de oly gyökeret verrn^ mely a haza talajából nyerjen tápanyagot, nem fog soha. Csak a képviseleti alap az egyedüli, a mely a szintén képviseleti és választási alapon nyugvó képviselőházzal az összhangot létre hozhatja. Csak a tagok vagy legalább azok egy részének választása képezheti a democratiának azon delej tűjét, mely a nemzeti révpart felé irányítandja e magas fuvalmak által mozgatott nehézkes járművet. T. ház! A kormánypárt minden szónoka csak nem kivétel nélkül egész szenvedélylyel kelt ki a felsőház némely tagjainak két oldalról is proponált választása ellen, nem véve észre, hogy az által első sorban saját életalapjukat] támadják meg és saját fészküket rombolják. Beksics képviselő urat pláne annyira elragadta buzgalma, hogy a democratiát féltve a választásoktól, annak védelmét a koronánál keresi s azért kész annak előjogait oltalmazni és bővíteni, Beksics képviselő ur antidiluvialis elméletét szétszedték Helfy és gróf Apponyi képviselőtársaim, én csak azt adom hozzá, hogy a szegény democratia is elmondhatja, hogy ments meg uram az én kormánypárti barátaimtól. De tisztelt áldemocrata urak, mióta vált a választás és ép itt Magyarországon — melynek eddig egész államszerkezete a választáson nyugodott — veszélyessé? Mióta vált a népszava — melyet Isten szavának szoktak mondani, s mely önöket is a semmiségből ide emelte — önök előtt oly kárhozatossá, hogy minden módon ki akarják küszöbölni? Hisz más alkotmányos országok a szabad választást az alkotmány oly garantiájának tekintik, a melyet minden áron megszerezni és kibővíteni igyekeznek. E bűvös paizszsal igyekeznek felvértezni minden intézményeiket, ugy hogy Európa legtöbb, legműveltebb és legszabadabb országai felsőházaikat választás útján állítják össze. (Helyeslés a szélső "baloldalon.) Hogy ez ne legyen pusztán állítás, bátor leszek egy rövid áttekintéssel azt bizonyítani. így Francziaország igenis választj a senatorait. így Norvégiában csak képviselőket választanak. A képviselők összesége saját kebeléből választja a felsőház tagjait 3 évre, még pedig annyit (28) ja mennyi az összes képviselők egy negyedét teszi ki. Belgiumban az 58 senatort ugyanazok választják 8 évre, kik a képviselőket, fele 4 évenként kilép. Választhatók oly 40 éves belgák, kik lOOOfrt adót fizetnek. Romániában minden választó kerület két választó csoportra oszolva, a 300 arany jövedelemmel birok választják a senatorokat, a kisebb adófizetők a képviselőket; a választás 8 évre szól, de minden 4-ik évben fele sorshúzás útján kilép. Svájczban a 44 tagból álló felsőházhoz minden egész canton 2, minden fél canton 1 képviselőt választ. Svédországban az első kamara tagjait a tartománygyülések és a városok helyhatósági tanácsai 9 évre választják. Hollandiában az első kamara 39 tagját a tartomán ygy ülések választják 9 évre, de minden 3 évben harmada kilép. Spanyolországban a senatus tagjait a tartományok közvetett választás útján választják, vagyis általános szavazattal választott biztosok