Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-71

tftfte 71. M^íágos filé ma már csak akkor folytathat, ha a nemzeti képviselet a nemzet akaratának interpretatiójában tévedett és ha az igazi közérzület a felsőház és nem az alsóház álláspontja mellett van. {Elénk helyeslés balfelöl, ügy van!) Ha a népképviseleti kamara megmarad a maga talaján, ha hű képviselője, hű magyarázója a nemzeti akaratnak, akkor ma már nincs az az erő, a mely képes volna határozatainak megvalósulását huzamosb időn át megakadályozni; és az az angol példa, a melyre a t. miuisterelnök ur indokolásában hivatkozik, mintegy utolsó mozzanata volt annak a nagy küzdelemnek, mely a népképviseleti ház politikai fölényeért egy évszázadon keresztül vívatott. Ez korszakot képez e tekintetben nemcsak Angliának, hanem az összes alkotmányos államoknak történetében, Láttuk most Angliában ennek egy példáját, midőn oly erős ellentét támadt az imgol alsóház és felsőház közt, újabban a választási reform kérdésében. Ugyan mennyi ideig tartott, t. ház, mig a felsőház első izben kifejezett határozott ellenzésének daczára az alsóház által a közvélemény helyeslése mellett vitatott elvet elfogadta ? A felsőházi többség ezen •elv mellé egy másik elvet akart állítani, a választó kerületek méltányosabb felosztásának elvét. És mert neki ebben igaza volt, mert ebben a közvélemény őt támogatta, azért azt keresztülvitte. A miben pedig az alsóháznak volt igaza, a miben az alsóh'z a nép óhajára támaszkodott, a választási jog kiterjesztését illetőleg, a felsőháznak engedni kellett, semmi jogi kényszer, hanem a nemzeti közvéleménynek, a nemzeti közakaratnak, a hol ez életképesen nyilvánul, ellen állhat] an ereje folytán. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés halfelöl.) Ezen tényezőtől várómén, t.ház, a parlament két háza közti állandó egyetértésnek biztosítékát. És legyen szabad ez alkalomból mindjárt egy másik rokon érvelésre válaszolnom, melyet a túloldalról oly gyakran hallottunk, {Halljuk! balfelől) hogy t. i. ha a felsőház a mi conceptiónk szerint alakíttatnék át, a hatalom súlypontja minden •egészséges parlamenti felfogás ellenére a felsőházba tétetnék át, a felsőház dominálna a népképviseleti kamara felett. Legyen szabad erre egész tisztelettel megjegyeznem, hog3

r ez az aggodalom merő ehimera, merő ürügy. Ha előáll egy oly helyzet és igenis előállhat, hogy erkölcsi túlsúlylyal bir a felsőház az alsóház felett, — akkor a hiba nem a felsőház túlságos hatalmasságában rejlik, hanem mindenkor magában a népképviseletben. (Élénk helyeslés balfelöl. Igaz!) Akkor a hiba abban van, hogy aláásták a népképviselet hatalmának erkölcsi forrását; (Élénk helyeslés balfelöl. Ugy van!) akkor a hiba abban van, hogy a képviseleti rendszer nyilvánulásányk meghamisítása vagy erőszakolása által (Zajos tetszés balfelöl) oda engedték fejlődni a febrn&r 13. 1SS5. £35 dolgot, hogy a formai népképviselet nem a nemzetnek igazi képviselete, (Ugy van! balfelől) hogy bir annak minden formai jogosítványával, de nem bir annak erkölcsi erejével, (ügy van! balfelöl.) És ha önök a túloldalon egy ehhez hasonló helyzet súlyát tapasztalják, vagy talán annak előállhatásától félnek, (Ellenmondás jobbfelöl. Zajos íetssés és éljemés balról) akkor meg fogjuk mutatni az utat e helyzet megszüntetésére, de nem az alkotmány többi tényezőinek, nem a felsőháznak gyöngévé tételével, hanem a népképviselet összealkotásában mutatkozó hibák orvoslásával. (Elénk helyeslés balfelől,) De a kormány javaslatával szemben miként óhajtjuk mi azt a problémát, melyet beszédem bevezetésében felállítottam, megoldani'? Mi azt hiszszük, hogy ha előállott az a fejlemény, mely szerint a születési aristocratia egymagában véve nem elég erős arra, hogy egy felsőháznak alkotmányos functióit sikeresen teljesíthesse, akkor ahhoz egy új elemet kell hozzáadni. Egy új elemet, mondom s nem egyes a kormány által kiválasztott új embereket, kik ottan nem képviselhetnek semmit, mini a maguk egyéni súlyát, mely azok közt keveseknél lehet ily a functióra elég nagy és azon kivül csak a létező kormánynak hatalmi befolyását. (Igaz! balfelöl.) Ezt t. ház, nem lehet új elemnek nevezni, melyet a felsőházba helyeznek. Ezek önkénytíleg kiszemelt új egyének, de ezek új társadalmi elemet, ezek az institutiónak egy másik oszlopát a születési aristocratiának fentartott oszlopa mellett nem képezhetnek. (Helyeslés balfelöl.) Mi új elemet akarunk behozni és ezen áj elem nem lehet más, mint az, a mely a nemzeti fejlődés vezetésében, a nemzeti eszmék forrongásában már ma is a főszerepet viszi, az nem lehet más, mint a magyar középosztálynak kicsucsosodása. (Helyeslés balfelöl.) Ezt az elemet kell bevinnünk, ha akarjuk, hogy az a felsőház, melyet szervezni kívánunk, bírjon egyfelől a kellő függetlenséggel, másfelől a kellő nemzeti universalls felfogással és harmadszor a. kellő politikai súlylyal. Ezt az elemet, mint bármely társadalmi elemet, mely a maga egyetemességében nem jöhet valamely testületbe, máskép, mint a képviseltetés, választás útján, hogy hogyan lehessen szervezni, azt én nem tudom. Ez t. ház annak principialis oka, hogy miért kívánom a felsőház egy részének létesítését választás útján és pedig a törvényhatóságok által, hol ez az elem szervezve van. És ezzel a gondolattal szemben ne tessék azt mondani, hogy ha 150 kitűnőség a kormány által kineveztetés útján nem található, akkor 80-at — mert ennyit akarunk választás útján bevinni — választás útján sem lehet találni. Hiszen e választottak nem a maguk egyéni súlyánál, nem a maguk kitűnő egyéni tulajdonainál fogva vannak hivatva ott lenni, ha1S*