Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-71

140 71. orseágo* ülés febrnAr 18. 1881. nem képviselik ott azon elemet, mely bizalmát rájuk ruházta. (Helyeslés balfelöl.) Ez óriási különbség a szavazati jognak e kettős keletkezése közt, melynek egyikénél kell, hogy minden egyes egyén saját érdemének alapján álljon, másika mellett pedig azon egész választó testület, azon egész társadalmi elem talapzatán áll, melynek bizalmából helyét elfoglalja. (Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De ezzel a conceptióval szemben a múlt napokban erős védelmi és támadási harcz folytathatott. És ha azon érvek sokaságából, a melyet hallottunk csak egynéhányat ki akarok ragadni, azokat, a melyeket a legnyomósabbaknak vélek, már a személyt megillető tiszteletnél fogva is természetesen a ministerelnök ur érvelésével kell kezdenem ; és fel kell hoznom egy érvet, amelylyel már esak azért is kell foglalkoznom, mert a ministerelnök ur azt mondotta, hogy ez a főérve a választás elve ellen. (Halljuk! Halljuk.') Azt mondja a ministerelnök ur, hogy nem óhajtom a törvényhatóságok által választott tagokat, főleg azon okon, egyebek mellett, amelyet most leszek elmondandó és ezen bevezetéssel körülijeiül azt fejtegeti, hogy vagy ambitiójukat fogják helyezni a kiváló politikai tehetségek abba, hogy törvényhatósági mandátumot nyerjenek a felsőházba s ekkor ez által szegényedni fog politikai tőkéhen a képviselőház és a súlypont átmegy a felsőházba; vagy nem fogják ebbe helyezni ambitiójukat és ekkor nem fogja megütni a felsőház törvényhatósági választott tagjainak egyéni minősége a kellő mértéket. Gondolom, helyesen idézem az argumentaíio értelmét. Ha esakugyan ez a főérve a ministerelnök urnak, akkor ezen érve miatt bátran elfogadhatja a mi javaslatunkat, vagy ha ez az érv annyi súlylyal bir, hogy emiatt nem fogadhatja el javaslatunkat, akkor méltóztassék visszavonni a saját maga által beadott javaslatot is; (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon) mert t. képviselőház, az egész a körül forog, hogy van-e népünkben egyáltalában elegendő politikai tőke arra, hogy a képviselőházban helyt nyerő tehetségek mellett, még a főrendiház számára is jusson 80—100 vagy 150. Ha nincs, akkor ép oly kevéssé lehet azokat a képviselőháznak elszegényedése nélkül kinevezés átján a felsőházba hozni. (Elénk tetsgés és helyeslés a baloldalon.) Ha pedig van, akkor ép ugy lehet a választás útján behozni. (Elénk tetszés és helyeslés a baloldalon.) Miután ezen indokokkal foglalkoztam volna csak azért, mert oly magas sanctiot nyert, hogy a ministerelnök ur ezt főindokának nevezte, még egy-kettőt kell kiemelnem, a mi több oldalról lett hangsúlyozva. (Halljuk! Halljuk!) Folyton halljuk az előadótól kezdve a mai nap utolsó szónokáig a túlsó oldalról, hogy mi a törvényhatóságoknak a főrendiházban képviseltetési jogot adván.belevisszük a törvényhozásba azt, a mit onnan minden áron ki kell küszöbölni, tudnillik a particularismus szellemét és hogy a megyét ezzel tulaj donkép hivatásától a közigazgatástói áttereljük a politikára. Hogy t. ház, ez utóbbival röviden végezzek, megvallom, hogy abból a körülményből, hogy egy megyének vagy városi törvényhatóságnak közönsége minden 8 évben — pedig ez a mi javaslatunk szerint a legrövidebb terminus — egyszer egy követet választ a főrendiházba, azt következteti, hogy ez által a megye, mint Földváry képviselő ur ma mondta, összesen 63 parlamentté válik, a közigazgatástól — a melylyel ezen nyolcz év alatt nyolczszor 365 napon át foglalkozik — eltereltetik és politikai testületté alakittatik: ezt állítani annyira nem komoly dolog, hogy azt gondolom, egy kis meggondolás után, többé senki sem fogja ezt ismételni, (Derültség balfelől.) De t. ház, ott van a megyei particularismus mumusa. T. ház, nehéz ezzel az érvvel is czáfolólag foglalkozni, mert nehéz annak testet adni. Nehéz tulaj donképen annak igazi értelmét felfogni. Mert hacsak nem akarjuk az országnak összes választóit a választási cselekményre összecsődíteni és mindnyájuk által együttesen választatni az egész képviselőházat, akkor egy bizonyos faja a partiéul arismusnak, tudnillik külön-külön választás, külön csoportosítás szerint minden képviselőválasztásnál megtörténik. De t. ház, megengedem, egyben különbözik az a választó testület, melyet a választókerület közössége képez, attól melyet a törvényhatóság alkot: hogy tudnillik a választókerület elemei semminemű egyéb érintkezésben legalább közügyben egymással nincsenek,, csak abban, hogy időnkint választás alkalmával összejönnek, holott a megyei vagy városi törvényhatóságok választó testületei közügyekben különben is találkoznak. Hát t. ház, megvallom, ha mi a választást komolyan veszszük, ha mi azt a közakarat kifejezőjének akarjuk tekinteni és nemcsak alkalmatlan ^'formalitásnak, melyen keresztül kell esnünk, de melynek hatályosságát lehetőleg kijátszani iparkodunk, akkor azt a körülményt, hogy egy választó testület tagjai közügyekben máskülönben is találkoznak, hogy ennek folytán egymást megértve, köztük közakarat fejlődhetik, nem hátránynak, hanem egyenesen előnynek tartom. És ez nem nyomhatja reá egy választó kerületre a particularismus bélyegét. Azért, mert annak egyes elemei különben is találkoznak, azért azok nem képeznek sem local-parlamentet, sem követeik nem a localis hatóságnak kifolyása. A mi a particularismust a választásokba beviszi, a mi — mint a ministerelnök ur tegnap mondta —