Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-71

138 71. orm-Agm i03s rofermár 13. !S%, választási elv, akkor nem jó a kinevezési elv sem, mely egyébre nem vezethet, mini arra, hogy a felső­házban nem csak ugyanazon elemekkel, hanem egyenesen azon momentán politikai irányzatokkal is találkozunk, mint a képviselőházban. (Helyeslés halfelől) De t. ház, a ministerelnök ur érveinek leg­főbbike az ily nagymérvű kinevezések eszközölhe­tése mellett a peer-sehub lehetősége. (Tisza Kálmán ministerelnök tagadólag int) Akkor t. ház, én nem tudok olvasni, mert hónapok óta kezemben van a t. ministerelnök ur által beadott indokolás és ott világosan ki van fejtve egy egész lapon át, hogy szükséges, hogy a kormány azon eszközökkel bír­jon, hogy a két ház közti egyetértést, ha máskép nem lehet, kinevezés útján létrehozza és miután ez nehezen eszközölhető az örökletes tagok újból kinevezése által, ezért szükséges, hogy az élet­hossziglani kinevezés a koronának íentartassék. Ez áll t, ház, ha olvasni és az általam olvasottat meg­érteni tudom, a ministeri indokolásban, (Ugy van! Helyeslés a baloldalon.) Már most t. ház, én ezen érvet és ezen alapot először elvileg egészen helytelennek tartom és a mennyiben annak súlya volna, a kormány javas­latára alkalmazva, nem tartom őszintének. Igazolom mindkét állításomat. (Halljuk!) A t. ministerelnök ur nagy könnyedséggel hivatkozik indokolásában egy angol példára, hivat­kozik arra, a mit a Grey-ministerium a nagy választási reform idejében tenni szándékolt, midőn az angol lordok háza ezen reformnak huzamosan ellentállt, midőn már-már a forradalom veszélye előtt állt az ország és azt mondja, ime ezen példa igazolja azt, hogy minden kormánynak meg kell adni a jogot arra, hogy a végszükség esetében ily eszközzel is helyreállíthassa az egyetértést a törvényhozás két háza közt. Már most t. ház, hogy mennyire távol áll a ministerelnök urnak felfogása, ki a peer-schubot az alkotmányos gépezet egyik rendszeresített kerekévé akarja tenni, attól a felfogástól, melyre ő hivatkozik, erre nézve szerencsére megvannak maguknak az illetőknek nyilatkozatai. 1856-ban, midőn az angol felsőházban egy incidentalis eset alkalmából felmerült az élethoez­sziglan kinevezett peerek kérdése, akkor hivat­kozás történt a Grey-ministerium egy tagjának, lord Broughamnak leveleire, melyek egyikében a nemes lord azt mondja, hogy mikor ő lord Grey collegájával Windsorba ment, hogy nyolczvan új örökletes peernek kinevezését kieszközölje, akkor 8 igenis nagyon élénken érezte a helyzetnek vál­ságos voltát s ebből kifolyólag e rendkívüli lé­pésnek szükségességét; de olyanok voltak az o és collegáinak aggodalmai ezen lépésnek következ­ményei iránt az egész angol alkotmány szilárdsá­gára nézve, hogy az utolsó pillanatig gyötörte őket a kétely az iránt, nem volna-e jobb minden eshetőséggel szembe szállni, mint egy ily lépésre magukat elhatározni. Midőn ez lord Brougham előtt, ki 1856-ban az angol felsőházban jelen volt, idéztetett, 8 szük­ségesnek látta szót emelni és az akkori körül­ményekre refiectálva, körülbelül ezeket monda: „Teljesen ugy van a dolog, a mint leveleimből felolvastatott. Mi akkor nagyon éreztük a hely­zetnek súlyát és visszagondolva az akkori hely­zetre, kénytelen vagyok megmondani, hogy igenis akkor indokolva volt az ily lépés; de — úgymond a nemes lord — ha visszagondolok arra, hogy mily könnyen határoztuk volna mi magunkat arra, hogy ugyanannyi élethossziglani peert nevezzünk ki: akkor érzem azt, hogy ezt az institutiót e szempontból nem szabad az angol alkotmányba behozni; mert ha kell a felsőház tagjainak szapo­rítása,mint végeszköz, akkor ezt minden kormányra nézve a lehető legnehezebbé kell tenni, nem pedig legkönnyebbé, hogy valóban csak mint végeszköz­höz nyúljon hozzá." (Élénk tetszés bálfelöl.) És én t. képviselőház, ámbár nem teljesen azonosítom a két fogalmat, de megvallom, ezt majdnem olyannak tekintem, mint a forradalmat; mert az nincs kizárva egyetlen egy nemzet fejlő­désében sem, hogy a forradalmi térre nem fog lépni; de azért egyetlen egy nemzetnek sem fog eszébe jutni, hogy a forradalom jogosultságát alkotmányában számításba vegye. S ezért a peer­schub lehetőségét mint egy alkotmányos reform indokát elfogadni képes nem vagyok. [Helyeslés balfelöl,) Egészen más erők azok t. ház, melyek ma­napság a parlament két háza közötti egyetértés­nek helyreállítására működnek és működni fognak, ha ugyan az emberi nemnek fejlődése az eddigi irányban tovább halad, még pedig évről évre na­gyobb súlylyal. Az alkotmányos institutiókban lehetetlen minden eshetőségre nézve a gépezetnek mechanicumában keresni a megoldást és biztosí­tékot. Akárhogy construáljuk az intézményeket, lehetetlen, hogy azok működésének jó nagy részét ne bizzuk azon erkölcsi erőkre, melyek a társa­dalomban és nemzetben működnek. A modern alkotmányos nemzeteknél pedig t. ház, európa­szerte mindenütt s igy minálunk is hosszú küzdel­mek és hosszú alkotmányos fejlődések útján meg­dönthetlenül érvényesült a nemzeti akarat felsőbb­ségének ereje s ebből kifolyólag a népképviseleten alapuló háznak fölénye a politikai hatalom gya­korlásában. Ezt, t. ház, sem kimondani, sem hangsúlyozni nem szükséges, törvénybe iktatni pedig nem is lehet, nem is szükséges; ez a társa­dalmi és nemzeti tényezők súlyának természet­szerű működése folytán ellenállhatlanul érvényre jut. És igy a felsőház sikeres ellentällást a nem­zeti képviselet akaratával szemben hosszú ideig

Next

/
Oldalképek
Tartalom