Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-71

134 71. országos ülés február IS. 1885. de nem tehetek róla, abban a pillanatban, midőn a törvényhozás átidomító kezei ahhoz íénylegfaozzányulnak, előttem áll az egész alkotmányos fejlődésünk tiszteletet gerjesztő története és, megvallom egész őszintén a t. ház előtt, a tárgynak nagysága, félelmes természete elfogódottá tesz, midőn ahhoz hozzászólani készülök. Ámde t. ház, a feladatot némileg megkönnyíti az, hogy bizonyos általános alapelvekre nézve, egyénileg igen tiszteletre méltó, de számra nézve csekély kivételekkel, ezen ház körében véleményeltérés nincsen. Megegyezünk mindn}'8jan abban, hogy egy radicalis újjáalkotást nem óhajtunk, hogy a létezőből fenn akarjuk tartani azt, ami életképes és hozzátenni annyit, a mennyit a fejlettebb időknek új szükséglete kivan. És helyesen igy t. ház, mert meglehet, hogy a geometria és abstract építészeti tudomány szempontjából imponálóbb az a lakház, melyet valaki elődei várának lerombolásával egészen új terv szerint magának felépít, de lakályossabbak, de a gyakorlati szükség, a családi élet continuitásának minden esetre megfelelőbbek azon épületek, a melyekkel találkozunk európaszerte, hazánkban is, a melyekhez minden generatio hozzáépít a maga szükséglete szerint annyit, a mennyit kellett, a nélkül, hogy a régiből azt, a mi hasznavehető volt, lerombolta volna. (Helyeslés halfelöl.) Ha tehát tisztán gyakorlatias szempontok képezik az általános elfogadott kiindulási pontot, akkor a vezérfonalat arra nézve, hogy mi tehát az, & miben a mostani főrendiház átalakításra szorul, semmi más kezünkbe nem adhatja, mint;;nnak mérlegelése, annak alapos megfontolása, hogy egy felsőháznak az alkotmányos életben mi a rendeltetése és mennyiben mutat fel a mostani főrendiház hiányokat ezen rendeltetés teljesítésére való képességben ; és mi az, a minek hozzáadása által ezen hiányokat kiigazíthatjuk, az új felsőházat természetszerű, alkotmányos rendeltetésének betöltésére teljesen képessé tehetjük? T. ház! Én egyáltalában nem osztozom azon többek által, ha talán nem is annyira itt e teremben, mint inkább azon kivül már kifejezett felfogásban, mely egy első kamarát tulaj donképen csak azért hajlandó megtűrni, mert az már megvan és mert annak eltávolítása nagy nehézségekbe ütköznék s mely abban mást nem lát, mint többékevésbé haszontalan ezifraságot az állam épületén. En azt hiszem, hogy egy felsőháznak igen lényeges és igen is szükséges functiója van az alkotmányos életben és e functio már sokak által jelez"tetett egy szóval, mely szót én teljesen kielégítőnek, sőt ha helyesen értelmeztetik, kimerítőnek is tartok annak megjelölésére, ez a szó pedig igy hangzik : correctivum. {Helyeslés a haloldalon.) T. ház! A politikai szabadságnak alaptétele az, hogy minden nemzetnek sorsa ugy egyes mozzanataiban, mint egész alakulásában, magának st nemzetnek akarata által határoztassék meg. Ámde ez az akarat csak képviselet útján nyilvánulhat és mint minden emberi institutiónak, ugy a képviseleti rendszernek is megvannak a maga hiányosságai, beléje vannak fektetve az aberratiók lehetőségének számos csirái. Ezért kell a correctivum.Es e tekintetben nem találom kielégítőnek azt, ha egy felsőháznak missiója csak ugy jellemezte tik, hogy a túlságosan gyors haladásnak időnként felmerülő rohamaival szemben féket képezzen, hogy mérséklő, hogy moderáló befolyást gyakoroljon. Én a correctivum fogalmát egész általánosságban akarom alkalmazni mindazon hibákra nézve, melyekbe egy nemzeti képviselet, nem missiójának teljesítésében, de missiójáról olykor-olykor meg feledkezve esik. (Élénk helyeslés a baloldalon.} És ezen hibák épen ugy irányulhatnak az általa formailag képviseltnemzetnekközszabadsága ellen, mint irányulhat annak egy gyüszóval úgynevezett conservativ érdekei ellen és a felsőháznak mindkét irányban correctivummal kell szolgálni. Megtörténhetik t. ház, hogy a hatalom a képviselet összealkotására túlságos, a törvényekkel és a szabadságnak szellemével össze nem egyeztethető befolyást gyakorol; megtörténhetik az, hogy a képviselet akarata, mely utóvégre is csak a többség uralmának és a párturalomnak alakjában jelenhetik meg, ha a párturalom átcsap korlátain, pártabsolutismussá, többségi önkénynyé lesz; (Igaz! ügy van! a baloldalon. Ellenmondás jobbfelöl) és megtörténhetik utóvégre az, hogy a képviselet nem tükrözi vissza a nemzet akaratát azon értelemben, melyben minden öntudatosan cselekvő ember is a maga akaratát érvényesíti, hogy t. i. nem csak pillanatnyi ösztönei szerint, hanem életterv szerint következetesen akar és cselekszik; megtörténhetik a nemzetek képviseleténél is, hogy a, nemzeti fejlődés nagy méreteit, nagy vonalait, nagy tervrajzát elhagyva, múlékony felhevüléseknek enged tért. (Ugy van! balfelől.) Mindezen hiányokkal s különböző abermtiókkal szemben szükséges, hogy legyen egy correctivum és ezen correctivum léte — mint az az angol felsőházban egy alkalommal oly szépen kifejtetett — ezen correctivum léte egyáltalában nem képezheti a nemzeti akarat folytonos érvényesülésének akadályát. Mert miben nyilvánul annak működése ? Abban, hogy a mit a nemzeti képviselet többsége megállapít, az még egyszer n)dlvános discussio tárgyává tétessék, hogy még egyszer az érvek súlya mellette és ellene minden irányban felhozassék. És akkor akármi legyen az illető felsőháznak egyes esetben adott szavazata, kétségtelen, hogy végervényében megint a nemzet akarata fog dönteni a felett, hogy a két testület közül melyik képviselte hívebben az ő intentióit, s\7, '6 felfogását. De t. ház, ha ilyen lényeges a felső-