Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.
Ülésnapok - 1884-71
71. országos ülés február 13. 1885. 13Í századokon át, ugy jövőre is ez fogja a magyar elemet mint dominálót fentartani az országban. Szalay Imre: Régi időben nem volt annyi zsidó. (Zaj. Halljuk!) Földváry Miklós: Áttérhetek ezek után t. ház, a kérdés érdemére s beszédemben alkalmikig bátor leszek kiterjeszkedni a törvényjavaslat ellen felhozott fontosabb argumentumokra is, bár megvallom, azok után, miket a t. ministerelnök nrtól tegnap szerencsénk volt hallani, azt hiszem, ez részemről már felesleges is. (Bálijuk!) Én, t. ház, három szempontot tartok a felsőház szervezésénél figyelembe veendőnek. Az első az, hogy mint eddig, évszázadokon át, ugy a jövőben is óvassék meg mindenkorra első kamaránk magyar nemzeti jellege. Másodszor, legyen az független felfelé, de legyen független lefelé is s harmadszor, szem elől ne tévesztessék a felsőháznak a népképviseleti alapon alakult s a haladás érdekeinek védelmére hivatott alsóházétól eltérő külön hivatása, melyet talán a mérséklés s szükség esetén a kiegyeztető szerep felemlítésével jellemezhetek s melyhez még Irányi igen t. képviselő ur által felemlített hivatást is hozzátehetem s mely az esetleges hibák, tévedések jóvátételében áll. És természetesen ezek figyelembe vétele mellett kivánom, hogy a történelmi fejlemények se hagyassanak tekinteten kivül, mert a történelmi alap elhagyása mindenkor veszélyes kísérlet, főleg az, ha a múlt fejleménye a jelen követelményével oly szépen összeegyeztethető, mint a jelen esetben. Éne követelmények igen szerencsés érvényesülését látom a t. kormány által beterjesztett törvényjavaslatban. E törvényjavaslat kellő tiszteletet tanúsít a múlt fejleménye iránt, de nem zárkózik el a jelen kornak jogos követelményei elől sem. Figyelembe veszi — igen helyesen — a régi jogokat s az aristocratiát, melynek különösen nálunk nagy jelentőségét Dárdai t. képviselő ur is kiemelte s mely nemcsak nagy nevénél, nagy vagyonánál fogva, de a múltban is mindenkor tanúsított s meg vagyok győződve, a jövőben is tanúsítandó hazafisága s politikai bölcsességénél fogva is mindig birta a nemzet tiszteletét s bizalmát, (Helyeslés jobbfelöl) továbbra is a felsőháznak, hogy ugy szórjak magvául, továbbra is meghagyja, (Helyeslés jobbfelöl.) Igen helyesen hagyja meg továbbá a tagok sorában a magas clerus tagjait is, kiket fenkölt szellemük, kiváló társadalmi állásuk, magas színvonalon álló tudományosságuk s szintén kiváló hazafias szellemük méltóvá tesznek arra, hogy a nemzet legjobbjai közt helyet foglaljanak (Helyeslés jóbbfélől) s meghagyj a a főméltóságok viselőit is, kikről feltehető, hogy e méltóságot érdemeik alapján nyerték. Másrészt a kor követelményeinek is eleget tesz e törvényjavaslat, midőn épen a felsőház tekintélye, függetlensége érdekében kihagyja azokat, kik a néven, a czímen kivül mitsem képviselnek s ki a főispánokat — mint ilyeneket — kiknek csakugyan az administratio iránt mindinkább fokozottabb mérvben nyilvánuló jogos igényekkel szemben ma már más a hivatásuk, mint volt hajdan (Elénk helyeslés a jobboldalon) s midőn ezek helyett helyet ad ott oly elemeknek, kikre tekintettel e t. ház tagjaira nézve fennálló incompatibilitási szabályokra, ott törvényhozási szempontból valóban szükség van s midőn helyet ad ott bizonyos democraticusabb elemnek is, a korona által élethossziglan kinevezett tagoknak. Különösen ez utóbbi változás az, melyre nézve a nézetek leginkább szétágaznak. A t. ellenzék részéről ezek helyett, illetőleg ezek mellett szeretnék ott látni a törvényhatóságok küldöttjeit. T. ház! Én egyelőre el akarok tekinteni attól, hogy vájjon a törvényhatósági bizottságokra vagy más választó testületekre bizatnék-e a választás és általában csak azt akarom rövid fejtegetés tárgyává tenni, hogy vájjon az általam említett szempontokból helyes volna-e a választási elvnek itt is érvényt szerezni? S ha mindjárt az első szempontot tekintem is t. ház, határozott nemmel kell e kérdésre felelnem. Mert a mily bizonyos vagyok abban, hogy a korona által kinevezendő tagok közt egy sem lesz olyan, kinek jelenléte veszélyeztetné felsőházunk nemzeti jellegét, fájdalom, ép oly kevéssé lehetek ebben bizonyos a választási rendszer mellett. Nem akarok t. ház, ezen már eddig is eléggé megvitatott kérdéssel foglalkozni, csak legyen szabad hazánk térképét idézni fel szives emlékezetükbe (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon) s legyen szabad itt egy megjegyzést tenni Szilágyi Dezső igen tisztelt képviselő urnak. Azt mondta a t. képviselő ur, a vita első napján elmondott szónoki szépségekben gazdag beszédjében, hogy ugy látszik, mi a felsőháztól várjuk a magyar állameszmének netaláni megtámadások elleni megvédését. Hát t. ház, mi ezt elvárjuk a felsőháztól is, de nem egyedül ettől, elvárjuk a képviselőháztól is, elvárjuk — mert ez kötelesség — a haza minden polgárától is (Helyeslés jóbbfélől) s habár nem látunk is épen nagy veszélyt abban, ha egy-két nemzetiségi túlzó ott ülne is a felsőházban, meri hisz — hála istennek a magyar állameszme eléggé megszilárdultnak tekinthető — mégis s ezt csak meg fogja engedni a t. képviselő ur, mi itt oly elemeket nem látnánk szívesen. Már most t. képviselőház, a mi az általam említett 2-ik követelményt illeti, bátor vagyok kérdezni, hogy vájjon a választás vagy a kinevezés adja-e meg inkább a tagok függetlenségét? Hogy a választott bizonyos fokig mindenkor függ választóitól s hogy a függetlenség hiánya felfelé ép 17*
