Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-71

132 71. orsuságts ülés feliraür 13. !HS6 oly — sőt bizonyos tekintetben még veszélyesh — mint lefelé, azt mondanom is felesleges. He kérdem: lehet-e feltenni a kormány által kinevezendő tagokról, kik bizonyára mindenkor az érdemesek, a vagyonilag függetlenek sorából fognak vétetni, (Ugy van! joV'jelöl. Zaj balfélöl. Halljuk!) mert hisz a felsőházi tagság mi anyagi előnynyel sem jár, hogy meggyőződésük szabadságát nem vol náníik képesek az őket kinevező kormánynyal szemben fentartani ? Én ily kedvezőtlen véleményt táplálni társadalmunk legjobbjairól nem vagyok képes. Azt hiszem, szólhatok legjobbakról: mert meg vagyok arról győződve, hogy a t. kormány minden esetre csak érdemek jutalmazására fog oda tagokat kinevezni. (Helyeslés jőbbfélől. Ugy van! Felkiáltások a szélső baloldalon: Kortesszólgál átokért!) Mondom, én ily kedvezőtlen véleményt táplálni társadalmunk legjobbjairól nem tudnék, még ha kimutattatnék is, hogy van még ennél valami szebb, nagyobb, a mit a kormánytól várhatnak s főleg nem, ha tekintetbe veszem, hogy élethossziglan neveztetnek ki s hogy még azok is, kik időleges kinevezés útján, a kormánytól függő hivataluk alapján ültek a felsőházban, nem voltak oly kész eszközök a kormány kezében, mint azt nem egyszer hallottuk említtetni. De inkább megőrzi szerintem a kinevezés alkalmazása a felsőház conservativ jellegét is, mint a választás, a mire a haladás érdekeinek képviseletére hivatott alsóházzal szemben, a mérséklés szempontjából szükség van. S nem inkább a kinevezés adhate kitűnőbb tagokat, mint a választás, melynek eredménye mindig esélyektől, hogy ne mondj L-m a választók szeszélyétől függ. (Igaz! Ugy van! jőbbfélől.) S ha Szilágyi igen t. képviselő ur szerint nincs annyi kitűnő férfiú az országban, hogy mindaz a ki kineveztetik kitűnő lehetne, valóban nem értem, hogy a választók hol találhatnának kitűnőségeket? (Tetszés joMfelöl. Ugy van !) A mi a hatalmi érdekek figyelembevételének vádját illeti, azon fényes czáfolatok után, melyeket az igen t. ministerelnök úrtól tegnap hallottunk, nem tarthatom feladatomnak, hogy ezekre nézve is elmondjam, a mit elmondani akartam, hanem a t. ház kegyes engedelmével áttérhetek szón indítványokra, hogy a törvényhatóságok küldöttjeinek adassék hely a felsőházban. Volt szerencsém röviden felemlíteni azon aggályaimat, melyeket általában a választási elv ily irányban való alkalmazása ellen táplálok. De ha már a választás követeltetik, megvallom, inkább tudnám érteni, ha a választási jog az összes politikai jogosultukra bízatnék — akár közvetett akár közvetlen választás útján — mert a politikai jogosultak összesége van arra hivatva, hogy ő Felségévei a királylyal a törvényhozó hatalmat gyakorolja s mert legalább érteném, ha Észak-Amerika vagy Belgium senatusához hasonló felsőház alkottatnék, hogy a tagok nem egyes személyek helyettesítői, nem egyes vidék, érdekkör képviselői volnának, hanem volna a felsőházi tagság, mint a képviselőség, országos tisztség. Mondom, ezt inkább érteném, bár egyáltalában nem szeretném az alsóház puszta ismétlésének látni. Vagy inkább tudnám érteni azt, ha valaki, feledve, hogy a kinevezés mellett is lehet arra figyelem, hogy minden ügyszak, minden fontosb érdek képviselve legyen, az érdekcsoportok, a bizonyos tekintetben kitűnőségek választása, az érdekképviseleti rendszer mellett szólana, a mely álláspontot részben Irányi képviselő ur is elfoglalja, bár csak némileg, mert a megyék képviselete e rendszerbe sem illeszthető be, a mint lesz szerencsém azt kimutatni. Azonban tisztán sem az egyik, sem a másik rendszer mellett szó nem emeltetett. Hanem ugy a Szilágyi Dezső, mint Irányi Dániel igen t. képviselő urak által betérj esztett határozati javaslatok a megyei s városi törvényhatóságok képviselőküldési joga mellett szólanak. Ma már a törvényhatóságok nem képezik, mint 1848 előtt a politikai jogosultak összeségét. Oly érdekkört vagy oly csoportját a bizonyos tekintetben kitűnőségeknek sem képezik, mint a minőről röviden említést tettem. Hát én megvallom, nem birom megérteni, hogy mily alapon kívántatik a megyének a követküldési jog megadatni? Igaz, hogy a megyék tagjai mind választók. De ezek nem tekinthetők a többi, nem megye bizottsági tagok, de választók oly megbízottjainak, kik azon megye közönsége politikai meggyőződésének adhatnának kifejezést. Igaz, hogy vannak érdekek, helyi érdekek a megyékben. De hát lehet-e, szabad-e, kell-e ily érdekeknek az ország törvényhozásában helyet adni? Nem lehet-e tartani a veszélytől, hogy ott ily érdekek jutnak túlsúlyra az igazi nemzeti politika rovására? A ,köz-, az országos érdek pedig egy az ország minden részében, a mint ezt a t. előadó ur is kiemelte. Engedelmet kérek, e mellett a gyakorlatra, a történelmi fejleményre sem lehet hivatkozni. A ministerelnök ur már tegnap kimutatta azon állítás tarthatatlanságát, hogy & főispánok a felsőházban képviselték volna a megyéket. S bár ezt ily alakban Helfy Ignácz t. képviselő ur nem állította, mégis, midőn azt mondja, hogy miután a főispánok megszűnnek a felsőház tagjai lenni, ezért kárpótlást kell adni a megyéknek, ugy látszik, hogy ebben a vármegye jogainak csorbulását látja. Pedig t. ház, mióta azon czélszeríítlen gyakorlat, hogy minden nemes személyesen vehetett részt az országgyűlésen, helyesen váltatott fel azon gyakorlattal, hogy a megyék, mint a nemesek testületei küldték a képviselőket s mióta e gyakor-