Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.
Ülésnapok - 1884-71
130 71. orsaágo* tiiós íebruár 13. 1885. egyesülnek. (JJgy van! Ugy van! a bal- és szélső haloldal különböző padjairól. Nagy zaj a jobboldalon.) Tekintve a feliratkozott szónokok nagy számát, röviden bevégzem beszédemet. (Halljuk!abalés szélsőbal különböző padjairól.) A felsőházi tagok egy kis hányadának élethosszig való kinevezését, bár az ellen in principio kifogásom nem volna, a mi concret viszonyaink között azért nem pártolom, mert én is mindennél elébbvalónak tartom e tárgyban, hogy megóvassék főrendiházunk függetlenségi és magyar állami azon íőjellege, melyre, hogy a ministeri pongyola körülírást idézzem, „oly nagy súlyt kell fektetnünk". Kétszeresen nagy súlyt nálunk t. ház, hol a parlament népképviseleti részében szennyes eszközök alkalmazásával, minők a megvesztegetés, erőszak, papok és hivatalnokok terrorisálásá, (Ugy van! a hal- és szélsőhal különböző padjairól. Nagy nyugtalanság a jobboldalon) ily nagy és tartós uralmat tudott magának még Tisza Kálmán ur is szerezni. Az a Tisza Kálmán, ki soha érveléseiben a kicsinyes feleselgetésen, alkotásaiban a kapkodó foltozgattáson felül emelkedni nem tudott (Igaz! a bal és szélsőbal különböző padjairól. Mozgás a jobboldalon) s ki az államférfiúi magaslattól ma is anynyira áll, hogy ily nagy kérdésben, minő a jelenlegi, mely nagyfontosságú nemzeti intézményre, életbe vágó országos érdekre vonatkozik, egy, a simplex pártérdeknél is sokkal alantasabb felekezetesség által, hogy felekezeti irigységet ne mondjak, hagyja vezettetni magát. Nen^fogadom el a törvényjavaslatot, hanem ajánlom Onody Géza határozati javaslatát. (Élénk helyeslés és tetszés a bal és szélsőbal különböző padjairól. Zaj a jobboldalon.) Földváry Miklós: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Szives elnézésért kell esedeznem, hogy a t. ház kegyes türelmét én is igénybe venni és a tárgyalás alatt levő nagyfontosságú alkotmányjogi kérdésről szerény nézeteimet körvonalozni bátorságot veszek magamnak. (Halljuk a jobboldalon.) Tehetem ezt t. ház, kellő rövidséggel, mert azon párt álláspontja, melyhez tartozni szerencsém van, a ház ezen oldaláról elmondott nem egy kitűnő beszédben már oly részletesen kifejtetett, hogy én, ki a párt álláspontját egészen a magamévá teszem, szorítkozhatom egyedül csak azon lényegesebb ellentétekre, melyek köztünk s a t. ellenzék közt fenforognak. Ez okból, t. ház, nem tarthatom feladatomnak az egy vagy két kamarai rendszer előnyei felett theoreticus fejtegetésekbe bocsátkozni, de nem akarok szólni főrendiházunk reformálásának szükségességéi ől sem, mert ez utóbbira nézve azt hiszem, véleménykülönbség nincs sem e házban, sem e házon kivül, a mi pedig az előbbi kérdést illeti, melyről az államjog-irók oly sokat irtak, hogy az egy egész irodalmat képez, szintén oly természetű, hogy erre nézve sincs véleménykülönbség köztünk s a t. ellenzéki pártok közt. Hermán Ottó igen t. képviselő ur is nem saját pártja álláspontját jelezte, hanem csak saját egyéni meggyőződésének adott kifejezést, midőn az egy kamara rendszer mellett, főrendiházunk eltörlése mellett nyilatkozott. Azon tiszteletnél fogva, melylyel a képviselő ur iránt viseltetem, legyen szabad beszédjére egy észrevételt tenni. Midőn a mívelt államok majd mindegyike a két kamara rendszert fogadta el, midőn azon államok is, melyek ettől eltértek, ezt forradalmi, rendkívüli időkben tették, mint Anglia Cronwell idejében, Francziaország 1791-ben; s a nyugalom helyreállta után ismét jónak látták visszatérni az elhagyott kettős kamarai rendszerhez s midőn azon államokban is, melyek jelenleg csak egy kamarával bírnak, komoly fontolgatás tárgyát képezi e tekintetben a rendszerváltoztatás, nem volna az éti igénytelen véleményem szerint helyes, ha a többi államok tapasztalatait figyelmen kivül hagyva, szakítva a történelmi fejleménynyel, theoreticus elvekért egy százados intézményünket feláldoznánk. És engedjen meg a t. képviselő ur, indokolásával sem lehetek szerencsés egyetérthetni. Ha valóban léteznének is azon veszélyek, melyekről méltóztatott szólani, de a melyek létezését én bátor vagyok kétségbe vonni, szerintem csak épen a Bécsből jöhető veszélylyel szemben is óhajtanunk kell, hogy a képviselő ur által képzelt esetleges támadások aristocatiánkat, melynek hazaíiasságát kétségbe vonni nem lehet, mint egy tömör phalanxot egy testületben együtt találják. Azon felszólalások elvi álláspontja, melyeket tegnapelőtt Onody s ma V T adnay Andor képviselő uraktól hallottunk, lényegesen eltér ugyan a mi álláspontunktól, de épen mert oly lényeges az ellentét köztünk, kik a jogegyenlőség magasztos elveit valljuk magunkénak s kik a vallásfelekezetek közti egyenjogúságnak vagyunk rendithetlen hivei s a t. képviselő urak közt, hogy azt hiszem, a capacitatio kizártnak tekinthető s talán méltóztatnak megengedni, hogy e felszólalásokkal foglalkozni s egy vallásfelekezet iránti elfogultsággal vitába ereszkedni nem fogok. (Helyeslés a jobboldalon.) De mégis a t. ház kegyes engedelmével a közvetlenül előttem szólott Vadnay Andor t. képviselőtársamnak egy megjegyzésére) bátor leszek észrevételt tenni. (Halljuk !) Azt mondta a t. képviselő ur, hogy ők terjeszteni fogják továbbra is az antisemitismust. Meg vagyok győződve, hogy a képviselő urak e törekvésének ellen fog állni a magyar nemzetnek a vallásfelekezetek és fajok iránt eddig is mindenkor tanúsított bölcs türelmessége, (Helyeslés jobbfelöl) ellen fog ennek állani, mert a magyar nem! zet meg van arról győződve, hogy valamint eddig
