Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-71

130 71. orsaágo* tiiós íebruár 13. 1885. egyesülnek. (JJgy van! Ugy van! a bal- és szélső haloldal különböző padjairól. Nagy zaj a jobboldalon.) Tekintve a feliratkozott szónokok nagy szá­mát, röviden bevégzem beszédemet. (Halljuk!abal­és szélsőbal különböző padjairól.) A felsőházi tagok egy kis hányadának élet­hosszig való kinevezését, bár az ellen in principio kifogásom nem volna, a mi concret viszonyaink között azért nem pártolom, mert én is mindennél elébbvalónak tartom e tárgyban, hogy megóvassék főrendiházunk függetlenségi és magyar állami azon íőjellege, melyre, hogy a ministeri pongyola körül­írást idézzem, „oly nagy súlyt kell fektetnünk". Kétszeresen nagy súlyt nálunk t. ház, hol a par­lament népképviseleti részében szennyes eszközök alkalmazásával, minők a megvesztegetés, erőszak, papok és hivatalnokok terrorisálásá, (Ugy van! a hal- és szélsőhal különböző padjairól. Nagy nyugtalan­ság a jobboldalon) ily nagy és tartós uralmat tudott magának még Tisza Kálmán ur is szerezni. Az a Tisza Kálmán, ki soha érveléseiben a kicsinyes feleselgetésen, alkotásaiban a kapkodó foltozgat­táson felül emelkedni nem tudott (Igaz! a bal és szélsőbal különböző padjairól. Mozgás a jobb­oldalon) s ki az államférfiúi magaslattól ma is any­nyira áll, hogy ily nagy kérdésben, minő a jelen­legi, mely nagyfontosságú nemzeti intézményre, életbe vágó országos érdekre vonatkozik, egy, a simplex pártérdeknél is sokkal alantasabb feleke­zetesség által, hogy felekezeti irigységet ne mond­jak, hagyja vezettetni magát. Nen^fogadom el a törvényjavaslatot, hanem ajánlom Onody Géza határozati javaslatát. (Élénk helyeslés és tetszés a bal és szélsőbal különböző pad­jairól. Zaj a jobboldalon.) Földváry Miklós: T. képviselőház! (Hall­juk! Halljuk!) Szives elnézésért kell esedeznem, hogy a t. ház kegyes türelmét én is igénybe venni és a tárgyalás alatt levő nagyfontosságú alkot­mányjogi kérdésről szerény nézeteimet körvona­lozni bátorságot veszek magamnak. (Halljuk a jobboldalon.) Tehetem ezt t. ház, kellő rövidséggel, mert azon párt álláspontja, melyhez tartozni sze­rencsém van, a ház ezen oldaláról elmondott nem egy kitűnő beszédben már oly részletesen kifejte­tett, hogy én, ki a párt álláspontját egészen a magamévá teszem, szorítkozhatom egyedül csak azon lényegesebb ellentétekre, melyek köztünk s a t. ellenzék közt fenforognak. Ez okból, t. ház, nem tarthatom feladatom­nak az egy vagy két kamarai rendszer előnyei felett theoreticus fejtegetésekbe bocsátkozni, de nem akarok szólni főrendiházunk reformálásának szükségességéi ől sem, mert ez utóbbira nézve azt hiszem, véleménykülönbség nincs sem e házban, sem e házon kivül, a mi pedig az előbbi kérdést illeti, melyről az államjog-irók oly sokat irtak, hogy az egy egész irodalmat képez, szintén oly természetű, hogy erre nézve sincs vélemény­különbség köztünk s a t. ellenzéki pártok közt. Hermán Ottó igen t. képviselő ur is nem saját pártja álláspontját jelezte, hanem csak saját egyéni meggyőződésének adott kifejezést, midőn az egy kamara rendszer mellett, főrendiházunk el­törlése mellett nyilatkozott. Azon tiszteletnél fogva, melylyel a képviselő ur iránt viseltetem, legyen szabad beszédjére egy észrevételt tenni. Midőn a mívelt államok majd mindegyike a két kamara rendszert fogadta el, midőn azon államok is, me­lyek ettől eltértek, ezt forradalmi, rendkívüli idők­ben tették, mint Anglia Cronwell idejében, Fran­cziaország 1791-ben; s a nyugalom helyreállta után ismét jónak látták visszatérni az elhagyott kettős kamarai rendszerhez s midőn azon álla­mokban is, melyek jelenleg csak egy kamarával bírnak, komoly fontolgatás tárgyát képezi e tekin­tetben a rendszerváltoztatás, nem volna az éti igénytelen véleményem szerint helyes, ha a többi államok tapasztalatait figyelmen kivül hagyva, szakítva a történelmi fejleménynyel, theoreticus elvekért egy százados intézményünket feláldoz­nánk. És engedjen meg a t. képviselő ur, indoko­lásával sem lehetek szerencsés egyetérthetni. Ha valóban léteznének is azon veszélyek, melyekről méltóztatott szólani, de a melyek létezését én bá­tor vagyok kétségbe vonni, szerintem csak épen a Bécsből jöhető veszélylyel szemben is óhajtanunk kell, hogy a képviselő ur által képzelt esetleges támadások aristoc­­atiánkat, melynek hazaíiasságát kétségbe vonni nem lehet, mint egy tömör phalan­xot egy testületben együtt találják. Azon felszólalások elvi álláspontja, melyeket tegnapelőtt Onody s ma V T adnay Andor képviselő uraktól hallottunk, lényegesen eltér ugyan a mi álláspontunktól, de épen mert oly lényeges az ellentét köztünk, kik a jogegyenlőség magasztos elveit valljuk magunkénak s kik a vallásfelekeze­tek közti egyenjogúságnak vagyunk rendithetlen hivei s a t. képviselő urak közt, hogy azt hiszem, a capacitatio kizártnak tekinthető s talán méltóz­tatnak megengedni, hogy e felszólalásokkal fog­lalkozni s egy vallásfelekezet iránti elfogultság­gal vitába ereszkedni nem fogok. (Helyeslés a jobb­oldalon.) De mégis a t. ház kegyes engedelmével a közvetlenül előttem szólott Vadnay Andor t. kép­viselőtársamnak egy megjegyzésére) bátor leszek észrevételt tenni. (Halljuk !) Azt mondta a t. képviselő ur, hogy ők ter­jeszteni fogják továbbra is az antisemitismust. Meg vagyok győződve, hogy a képviselő urak e törekvésének ellen fog állni a magyar nemzetnek a vallásfelekezetek és fajok iránt eddig is minden­kor tanúsított bölcs türelmessége, (Helyeslés jobb­felöl) ellen fog ennek állani, mert a magyar nem­! zet meg van arról győződve, hogy valamint eddig

Next

/
Oldalképek
Tartalom