Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-71

71. országos ülés folruár 13. 1885. 12* «szély a vezérelv, nem vagyunk azért lelkesítő politikai ideál híj jávai. Azt hiszem, midőn Hol­landia földet hódított a tengertől s bástyát emelt a vízben, ez a nagy munka is a maga mindennapi, egyhangú és lassúnak tetsző részleteiben csak közönséges, prózai dolognak látszhatott; de midőn elkészültek vele, a sok apró, nehéz munka egésze nagyszabású alkotás színében tűnhetett fel ország­világ előtt. Biztosítá egy kisebb nemzet lételét és fölvirágzását. (Tetszés a jobboldalon.) A mi hatá­rainkat nem környezi tenger, hanem e helyett fenyegeti tenger-baj. (Egy hang a szélső baloldalon: A muszka áramlat!) Az is. Nekünk is t. ház, nem valami sok milliónyi rokontalan, de munkára kész és erejében bizó nemzetnek, hasonló nehéz, min­dennapi munkát kell teljesítnünk, kitartással emelve a bástyát, eszelyesen felhasználva az al­kalmas időt s vigyázva, nehogy zűrzavaros elemek tegyenek kárt végzett és végzendő dolgainkban. (Tetszés a jobboldalon.) Meghiszem, hogy apró részleteiben ez a munka sem látszik nagyszabású­nak, de az lesz, ha isten segedelmével teljes egé­szében elértük a czélt: biztosítva Lazánk, nemze­tünk szellemi és anyagi megerősítését. Ez a czél az ideál s nincs feladat, mely magyar embert job­ban lelkesíthetne, A főrendiház átalakításának művében is a főszempont csak az lehet, hogy felsőházunk az állam fentartásának, erősítésének és nemzeti érde­keink fejlesztésének biztos őre lehessen mindenha, független szellemmel és méltósággal, tántorítha­tatlan hazafiassággal és — ha kell — nagy ál­dozatkészséggel. Ősi alapon építünk, de a falakat áj és szilárd alkatrészekkel erősítjük, hogy tekin­tély, önállás és állandóság bástyája lehessen, szi­lárd építmény az idő hullámzásai közepett. Párt nincs a házban, mely a történeti alappal szakítani kívánna s ekkép visszhang nélkül fog elmosódni 'í Hermán Ottó képviselőtársamnak ama, másodmagával beadott javaslata, • mely a felső­házat egyáltalában nem tartja szükségesnek még csak ellensúlyként sem, minélfogva eltörlését kívánja, Noha az elég radicalis nézet, voltakép nincs és nem is lehet gyökere, mert hiányzik alóla a talaj, melyben gyökeret verhetne. Nálunk nagyon elszigetelve állhatnak azok, kik — főleg közjogi alkotásoknál — a múlt hagyományait s a .történeti fejlődés követeléseit semmibe sem veszik. Ép ily valósulásra nem számolható s ennélfogva szürke elmélet az is, mely felsőház helyett, nép­képviseleti alapra fektetett országtanácsot óhaj­tana, mely esetben a magyar országgyűlés iic-m két házból állana, hanem egy kétemeletes házból. Ez az elmélet azonban nem került a ház elé javaslatként s igy nincsen is ok reá, hogy azzal foglalkozzunk, de a nagy érdekű tárgy eszmei köréhez tartozván, nem árt tán emlékeztetni arra, hogy a múlt év vége felé a franczia köztársaság­ban mily sorsra jutott a mai módtól eltérő új senatus-választási törvényjavaslat; miután a senat is csaknem egyértelműleg fejezte ki abbeli nézetét, hogy merő képtelenség hasonló származási módot állapítni meg két oly testület számára, melyek egymást ellenőrizni, ellensúlyozni és corrigálni hivatvák. A kamara maga veté el az új javaslatot, melyet első izben nagy sebtiben elfogadott. Pedig ott a senatus különben is választás útján jön létre. Nézeteink abban nem igen térnek el, hogy a felsőház tagjai átaléban mily elemekből álljanak és hogy kivált az új elemeknek sokféle értelmi tekintélyivel s a nemzeti érdekek iránti élénk érzékkel kell birniok. Arra van szükség, hogy hivatottak járuljanak tanácsukkal a törvényhozás munkáihoz. A miben leginkább eltérünk, a, mód, hogy ily elemeknek szaporítását mint érhetnők el a legbiztosabban: választás vagy kinevezés útján-e? T. ház! Élénken érzem, mennyire nem vagyok feljogosult arra, hogy hosszasabban vegyem igénybe a ház figyelmét s kifáraszszam türelmét; ennélfogva én a kérdésnek csupán ez egy, de főfontosságú oldalára fogok szorítkozni, lehető röviden, elvi szempontokbók (Halljuk! Halljuk!) Az a határozati javaslat, melyet mélyen tisz­telt képviselőtársam Irányi Dániel nyújtott be a függetlenségi párt részéről, a kinevezést általában kizárja s az új elemeket — igen kevés kivétellel — a megyék és törvényhatósági joggal felruházott városok küldötteiből óhajtja, törvényhatósági vá­lasztás útján. A közjogi ellenzék javaslata, melyet t. kép­viselőtársam Szilágyi Dezső terjesztett elő, elvileg nem ellenzi a kinevezést, de csupán kis számban való foganatosítását engedi meg, nehogy a kine­vezettek uralkodhassanak a felsőházban a függet­lenség rovására; ezért az új elemeknek legnagyobb részét a megyék és törvényhatósággal felruházott városok urnáira kívánja bizni, oly módon, hogy egy választandó testület válaszszon hosszabb időre felsőházi küldötteket, titkos szavazással. Tehát itt kettős választás lenne. Megvallom, hogy nekem is feltűnőnek látszik, hogy azok a pártok kívánják szaporítani a válasz­tásokat, melyek az utolsó képviselőválasztások lefolyását e házban feketénél feketébb színekben festették, beszélve a kormányhatalom szörnyű nyomásáról s a főispánok és törvényhatósági tisztviselők kirívó korteskedéséről. (Ugy van! a jobboldalon.) Ha ugy állna általában a dolog, a mint előadták, azon a titkos szavazás sem segítene, mert titokban mégis csak könnyebb a meggyőző­déssel szakítni, mint nyíltan. (Helyeslés jobboldalon.) Engemet különben nem a netáni visszaélések risztanak vissza a választás módozatától. Eléggé megfigyeltem életemben, hogy a sötét színezésű. 16»

Next

/
Oldalképek
Tartalom