Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-71

122 71. országos ülés február 13. 18SS. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl.) És ezt a bizodalmat nem is követte csalódás. Ugy az alkotmány visszahódításán törekvő országgyűléseken, mint a kiegyezés, koronázás óta a főrendiház — noha formában és lényegben egyaránt közjogi anaehronismussá vált — tanácskozásaiban igen helyesen simult az új idő fejlődéseihez s igyekezett mentül kevésbé éreztetni, hogy midőn — időszerűbbnek hijján— még mindig szükséget pótol, íulajdonkép a modern államélet szükségeinek többé nem felelhet meg. (Tetszés jobbfélöl.) E bölcs magatartása okozta, hogy átalakításának ügyével oly sokáig várhatott a törvényhozás. Nagyobb összeütközés az országgyűlés két háza közt csupán egy évvel ezelőtt tört ki, midőn a főrendiház csekély többsége egymásután két izben utasította vissza a képviselőház egy olyan törvényjavaslatát, melynek megalkotását a korszellem és jogegyenlőség elvei s a gyakorlati élet érdekei követelték. Csanády Sándor: Jól tette! (Derültség.) Vadnay Károly: S ez volt eddigelé az egyedüli káros tény, melyet az ódon alakjában meghagyott főrendiháznak felróhatunk. És ez a körülmény szülte azt a gyökeretlen gyanakodást is, hogy a kérdésnek mai szőnyegre hozása sajátlag amaz összeütközés kormányi megtorlása volna. Pedig a tény az — mint mélyen t. kormányelnökünk mindjárt ez országgyűlés elején és tegnap is kijelenté — hogy e törvényjavaslat már rég készen állt s a keresztyén-zsidó házasságról szóló törvényjavaslat nagy zajt ütött visszautasítása azt okozta csupán, hogy a most előttünk fekvő reformmunka tárgyalását a kormányelnök elhalasztotta a kedélyek lecsillapultáig, egészen máig. Én,t. ház, a magam részéről semmi legkisebb szemrehányást sem tudnék tenni a kormánynak akkor sem, ha maga ez az összeütközés sarkalta volna is e törvényjavaslat elkészítésére. Mert ugy vagyok meggyőződve, hogy a főrendiház átalakításának sürgőssége abban a pillanatban állt elő követelőleg, a melyben kitűnt, hogy e formájában elavult, alkatrészeiben fogyatékos ház többsége nemcsak az új idő és jogegyenlőség követeléseivel helyezi magát ellentétbe, hanem szakít ama magasztos hagyományával is, melynél fogva az a hivatása, hogy káros divatú áramlatok és szenvedélyes hullámzások fölé emelkedjék s a kicsinyes pártoskodásoktól ment független szellem hagyományosa^ s a nagy államérdekek állandó őre legyen. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) De a történtek daczára ez a törvényjavaslat, melyet a kormány benyújtott, a kiküldött bizottság csak némely részletében módosított, a legkisebb rancune bélyegét sem viseli magán. Ellenkezőleg oly higgadt és eszélyes megalkuvás terméke, mely v iszonyainknak és közérdekeinknek legjobban megfelel. Egyaránt figyelembe veszi a régi jó hagyományokat és az új szükségeket. Reformál megrázkódtatások és netáni visszahatások nélkül. Tekintettel van arra is, a mit kímélni s arra is, a mit fejleszteni kell. Ez a törvényjavaslat egy m: iga is — sőt a két ellenzéki párt javaslata is — döntőleg czáfolja meg azt a nem rég itt hallott merev és merész osztályozást, mely szerint e ház egyik oldala csak a múlt idő bajait látja » azoktól ijedez, a másik oldala pedig csak a jövőt nézi s annak rózsás kilátásaitól lelkesül. Ha igy volna, szomorú lenne. Azt jelentené, hogy a házban nincs mély belátású párt, mert hisz ilyen történelmi fejlődésíí országban, mint a mienk, mitsem lehet alkotni tartósan, legkevésbé a közjog terén, ha nem a múlt egészséges magvaiból fejlesztik és nemesítik a jelen és jövő gyümölcseit. (Ugy van f a jobboldalon.) A politikusnak ép oly éberen kell figyelembe vennie a multat is, a jövőt is, midőn azokat valamely új alkotással összekapcsolja, mint az építő mérnöknek a folyam mind a két partját, melyeket áthidalni készül. Ha egyforma alapossággal nem ügyel mind a kettőre, nem is fog építhetni szilárdan, hanem csak bajnak, összeütközésnek hinti eí magvát; már pedig összeütközéseket ám keressen a drámaíró, kinek ez feladata s lehet dicsősége : mig ellenben államférfiaknak az a kötelességük és erényük, hogy az államot, a nemzetet megóvják minden könnyelmű összeütközéstől. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Kétségkívüli t. ház, hogy ez a törvényjavaslat nem felel meg a doctrinairek eszményének, sem pedig ama gyökeres újítási elméletnek, mely csak nagyszabású alkotásokkal éri be s nagyon gyors haladást követel. De ez a szó: nagyszabású alkotás, bármily tetszó'sen hangozzék is, nem bir mindig megfelelő tartalmi súlylyal. Hány nagyszabású alkotást üdvözölt már a világ ujjongva, mig nem a gyakorlat rövid idő alatt kideríté, hogy azok csak gyökeretlen nagy kísérletek s újabb bajok forrásai. Ellenben hány jól megfontolt kisebb munka vált jó eredményeiben nagyjelentőségűvé! (Ugy van! a jobboldalon.) A reformálás gyors, sőt rohamos tempóját is hányszor sürgették már ugyanazo , kik később pillanatnyi sikerükkel hajótörést szenvedve, belátták, hogy lassúbb, de biztosabb fejlesztés útján a czélt sokkal jobban el lehetett volna érni. Az idő, t. ház, csak azt szokta sokáig respectálni, a minek létrejövéséhez maga is hosszasabban járult. Ez oly természeti törvény, melyet szemünk láttára fű-fa bizonyít, minden fa, mely lassan fejlik, de sokáig él és minden fűszál, mely gyorsan felnő, de gyorsan is elenyészik. A mi időnk nem kápráztató kísérletek, hanem eszélyes megfontolások, időszaka. Sem időnk, sem erőnk nincsen arra, hogy pazaroljuk. De habár