Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-70

112 70. oreiágos ülés február 12. 18S5. hogy csak azok, kik Magyarországon birt földbirtokuk után nyerik meg a kimondott qualificatiót és csak azok, kik kinyilatkoztatták, hogy törvényhozási jogot sehol másutt, mint a magyar feisőházban gyakorolni nem akarnak — ki van tehát zárva, hogy két irányban bírjanak lefolyással — és ki van mondva az, hogy igen is csak azok, kik érdekeiknél fogva is Magyarország sorsában érdekelve vannak. Eddig menni helyesnek tartom — bár tudom és hihetőleg fel is fog hozatni, ha itt nem, hát másutt, hogy vannak országok, a hol nem oly szigorúak, mert vannak családok, melyeknek tagjai Bécsben, Münchenben és Berlinben bírnak a parlamentben szavazati joggal, tehát egészen elkülönített államokban; de nálunk,a mi viszonyaink közt azt kimondani, a mit erre nézve a törvényjavaslat tartalmaz, okvetlenül szükségesnek tartom— csakhogy viszont túlmenni rajta, nem tartanám helyesnek és igazságosnak. (Helyeslés jóbbfélöl. Egy hang a szélső baloldalon: Az, hogy magyar legyen, az semmit) A ki szerepelni akar a magyar törvényhozás bármely házában, miután ki van mondva, hogy annak nyelve kizárólag a magyar, annak okvetlenül meg is fog kelleni tanulni magyarul vagy nem fogja a jogot igénybe venni. (Felkiáltások a szélső balfelöl: Szavazni fog !) Kérem, midőn én az ezen határon való túlmenetelt ellenzem, vájjon akkor is saját hatalmi érdekeimet védem? Hiszen nézzék meg ama bizonyos szavazásnak névlajstromát, amiért én — mint mondják — ezen javaslattal boszut állok, hiszen ellenem szavaztak azok az indigenák. Ha tehát mind a mellett nem akarom, hogy túlságig menjünk irányukban, miért teszem azt ? Azért^ mert nem tartom az ország érdekében lévőnek. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) A t. képviselő ur — többen is ugyan, de főleg a t. képviselő ur — ellenzi azt, hogy a felső háznak bizonyos esetekben meg legyen a Kezdeményezési joga és ezt, mint a magyar közjoggal homlokegyenest ellenkezőt tünteti fel. Hát t. ház, hogy az a gyakorlat nem volt soha Magyarországon, azt tudom; hogy törvény sem arra, hogy lehessen kezdeményezés a felsőházban, sem arra, hogy ne lehessen, nincs, azt is tudom; dehogy a főrendi tábla sokszor igényelte magának ezt a jogot és csak propter bonum pacis állt el attól, azt is tudom. De kérdem: azért, mert valami nem volt, semmi viszonyok közt nem szabad, hogy az legyen ? Hiszen akkor t. képviselő ur, megakasztanánk minden haladást, ha minden ugy lesz, a hogy volt; mert épen abban áll a haladás, hogy valami olyan történjék, a mi nem volt. (Helyeslés jóbbfélöl.) Vizsgáljuk tehát azt, hogy heiyes-e ez az intézkedés, lehet-e előnye, lehet-e kára? Mert ez azon szempont, a melyből valamely javaslat helyességét meg kell bírálni. Én meg vagyok róla győződve, hogy kára nem lehet: nem lehetett volna ugy, a mint t;z eredeti javaslat szerkesztette és talán még kevésbé lehet ugy, mint azt a bizottság részletezte; mert hiszen mindaz, a mi pénzügyi kérdésekre vonatkozik, mindaz, a mi a monarchia másik államával való viszonyra vonatkozik, mindaz, a mi a katonai dolgokra vonatkozik, már az eredeti javaslat szerint is fenn volt tartva a képviselőházban való kezdeményezésnek; a bizottság pedig még egy pár részlettel megtoldotta. Azt gondolom, t. ház, hogy Belgiumban is eléggé ismerik a képviselőházak természetét és ott meg van a kezdeményezési joga a senatusnak és csakis a pénzügyi ós újonczozási kérdések vannak kivéve. Hasoniólag Angliában is teljes joggal lehet a felsőházban kezdeményezni, kivévén a money bilit és a mutiny bilit, egyebet mindent lehet. Hogy tehát az, a mit ezen törvényjavaslat ajánl, nem valami az alkotmányon ejtett sérelem, azt nem szükséges magyarázni. (Igazi ügy van! jobboldalon.) De mi lesz a haszna, kérdi a képviselő ur, azt mondván, hogy időnyerésről szó sem lehet, ha csak azt nem akar]a a kormány, hogy ezen túl a képviselőház a felsőháztól átjött javaslatokat, a helyett, hogy mint most, tüzetesen alaposan tárgyalná, csak ugy futólag és felületesen intézze el. Bocsánatot kérek, nem igy áll a kérdés. Első sorban meg vagyok győződve, hogy ha a felsőház előtt lesz valami kérdés és nem akkor kerül oda, a mikor a másik ház vitatása folytán már mindenki tájékozva van: akkor otte tárgyalások okvetlenül tüzetesebbek és hosszasabbak lesznek ;mig ellenben senki sem kívánja, hogy a képviselőház azt, a mi nem ott kezdeményeztetett, felületesen intézze el. Hiszen teljesen joga van tárgyalni oly alapossággal. a minővel akarja, teljes joga van azt elfogadni vagy el nem fogadni. Jog semmi irányban sem vitáltatik. De egyet engedjen meg a t. képviselő ur, hogy megjegyezzek és ez az, hogy, azt hiszem, hogy oly hosszasan, mint nálunk tárgyaljuk az egyes kérdéseket, nem fogják a felsőházban tárgyalni és ha valamely tárgy megvitatásának ala • posságára az kell, hogy mint nálunk — csak mint factumot mondom, nem megrovásképen — minden kissé nevezetesebb kérdéshez 50-—60 szónok kéthárom hétig szóljon: akkor nem tárgyalnak alaposan sem Franczia-, sem Angolországban, sem sehol a világon. Mert ha ott a legfontosabb kérdés egy-két hét alatt el nem dől, az már a ritkaságok közé tartozik, kivévén, mikor az irlandiak obstructiót csináltak. (Zaj a baloldalon. Élénk helyeslés a jobboldalon.) Nem attól függ tehát az alaposság, hogy minő' hosszasan és terjedelmesen, hanem hogy miként tárgyalunk; és azért, mert a felsőház rövidebben tárgyal valamit, még nem lehet azt mondani,