Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.
Ülésnapok - 1884-70
70 országos ülés febrsár 12. 1SS5. 113 hogy kellő alaposság, kellő mélység nélkül és felületesen tárgyal. (Helyeslés jobbfelöl,) Az is mondatott, hogy miféle jogfosztás, melyik utón kisebb, melyik utón nagyobb a jogfosztás. Először is, t. ház, én itt olyat, a mire e szó: jogfosztás illik, nem tudok. Megmondom miért. Hiszen ezen javaslat, ugy a mint beterjesztetett, nem enyészteti el a jogot; a jogot meghagyja — a mennyire egy törvény meghagyhatja — örök időkre, csakis annak gyakorlatát köti feltételhez. Meghagyja azt, hogy a ki ma nem bir ezen feltétellel, akár maga, akár valamelyik utódja megnyeri a feltételt, a jogot ismét megkaphatja. Ez tehát a jognak nem elenyésztetése, hanem annak bizonyos feltételhez kötése. Itt igaza volt abban — bár megtámadtatott érte — egy ezen oldalon ülő szónoknak, hogy ezen szempontból is a kormány javaslata méltányosabb, mint az például, melyet Irányi képviselő ur ajánl. Mert a kormány javaslata szerint a jog épségben maradván, a feltétel beálltával mindig feleleveníthető; ama javaslat szerint pedig e jog oda reducáltatik, hogy választhatnak saját kebelükből néhány törvényhozót, de a saját joguk örök időkre megszűnik. Olyat is halottam azon oldalról, a min valóban esudálkozom. Az is mondatott, hogy a megyének meg kell a választási jogot már azért is adni, hogy ha már kimennek a főispánok, legyen a ki a megyét képviselje. Hát t. ház, vájjon azok az igazi megyeista emberek 1848. előtt, de még most is, mit mondanának, ha egy kormánynak eszébe jutna azt mondani, hogy a főispán képviseli a megyét? Hiszen ez a megye összes traditiói, maga a megye eszméje ellen van. A főispán nemcsak azért, mert ő a korona kinevezettje volt és mint olyan ült a felsőházban, de azért, mert kivált régibb időben, nem képviselhette a megyét, soha ezen a czímen nem ült ott. Tudjuk, hogy 1848. előtt — méltóztatnak erre emlékezni — a főispánok legnagyobb része egyszer ment egy évben a megyébe és ez a szorgalmas főispánok közé tartozott, de voltak köztük, a kik három évben csak egyszer a tisztújításra mentek el. Hogy ez a főispán hogyan képviselhette a megyét és annak érdekeit a főrendiházban, azt nem tudom. De ha eszébe jutott volna valakinek azt mondani, hogy a főispán a megyét képviseli, azt okvetlenül megkövezték volna. (Tetszés jobbfelHl.) Ne kívánjon tehát a megye jogot oly czímen, melylyel a főispánok sohasem bírtak. De, t. ház — bocsánatot kérek, hogy türelmével ennyire visszaéltem — (Halljuk! Halljuk!) még csak berekesztésül egy pár szót. Mint ezekből is látható, én a határozati javaslatok egyikét sem fogadom el. Óhajtom, hogy a törvényjavaslat, úgy a mint be van terjesztve, lehetőleg változtatás nélkül fogadtassák el. Elvi alapjait változatlanul KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. IV. KÖTET. fentartani mindenütt igyekezni fogok; ha egyes részletekben kell módosítás, azt hiszem, ezen egy törvényjavaslattal szemben az helyesebben a másik házban lesz megbeszélhető. (Mozgás bal felöl.) De egy kivételt teszek, ez az a bizonyos 25. §., mely annyi találgatásra adott okot. Teljes készséggel előre kijelentem, hogy feláldozom. (Mozgás. Halljuk! Halljuk!) Miért ? Mert hogy áll ennek a dolga ? Midőn e szakasz kimondja, hogy az első kinevezéseknél figyelemmel kell lenni azokra, a kik az utolsó három évben a főrendiház üléseiben rendesen résztvettek: vájjon lehet-eebben—mint mondatott— csalétek arra.hogy azok, a kik különben kimaradnának, szavazzanak a javaslatra, mert akkor ki fognak neveztetni ? Én azt tartom, nem lehet. Mert az nem erőt, nem módot ad a kormánynak ezen irányban, ha ugyan akarna vele élni, de megköti a kezét; mert erkölcsi kötelezettséget vállal e törvénynyel, ha elfogadtatik, az iránt, hogy azokra lesz figyelemmel, kik három éven át rendesen részt vettek a főrendiház üléseiben és mindenki megtámadhatja, ha ezekből hagy ki — habár ellene szavaztak is — és olyanokat vesz be, a kik sohasem voltak ott, mint most és szavaztak a javaslatra. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Sokszor és itt is beigazul az t. ház, a mit régen hallottam és talán már egyszer itt is mondottam, hogy: az egyenes úton menni mindenek közt a legnagyobb ravaszság; mert nem hiszik el az embernek, hogy az egyenes utón megy. (Élénk derültség és tetszés jobbfdöl.) Én egyenesen megmondtam, mit akarok; békót tettem a kormány kezére a kinevezésekkel — és azt látják, hogy kortesigéret van benne. Ismétlem tehát, minden egyéb pontját a javaslatnak itt részleteiben is óhajtom fentartani, ezt az egy szakaszát azonban, áldozatul Szilágyi Dezső képviselő urnak (Élénk derültség és tetszés jolbfelól) készséggel oda dobom. Különben ajánlom a törvényjavaslatot elfogadásra. (Élénk hosszan tartó helyeslés jobbfelöl.) Elnök: T. ház! Szilágyi Dezső képviselő ur kivan szavainak értelmezése végett felszólalni. Szilágyi Dezső: T. képviselőház! (Halljuk!) A t. ministerelnök ur három pontra nézve (Halljuk!) nem magyarázta félre, hanem félreértette szavaimat és mert ily félreértés több utánnam eddig felszólalt képviselő ur beszédében is fenforog: engedje meg a t. ház, hogy beszédem való értelmét röviden helyreállítsam. (Halljuk!) A t. ministerelnök ur ugy értette beszédemet, mintha annak logieai következménye volna, hogy én a jelenleg fenálló megyei és városi képviselő-testületekben corrupt motívumok iránti hajlandóságot találok és ezért kívánom a választások biztosítékainak szaporítását. Igenis e biztosítékok szaporítását kívánom 15
