Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-70

70. rtr«z:'.£OS ülés kormánynak lehet a képviselőházban befolyása? Azon kormánynak, mely többséggel bir a képviselőháziban. Az ellen keres a t. képviselő ur túlsúlyt a felsőházban? Én ezt aparlamentarismussalhatározottan nagy mérvben ellenkezőnek tartom, sőt épen azt kell óhajtani, hogy a képviselőházban többséggel bíró kormány azon javaslatoknál, melyeket az alsóház elfogadott, állandó csökönyös gátra a törvényhozás másik házában ne akadjon. Tehát azon kormány befolyása ellen, mely csakúgy letérik az alsóházban, ha a képviselet többsége támogatja, nem lehet és nem szabad a felsőházban támaszt keresni. (Helyeslés jobbfelől.) Megbocsásson nekem a t. képviselő nr, de annyira tisztelem a képviselő urnak mind képességét, mind tudományát, hogy midőn ezen állítását, mely itt előttem írásban is megvan, olvastam,, nem lehetett más meggyőződésre jutnom, mint hogy egy szerencsétlen rögeszme szolgálatába állott nagy tehetség aberratiója és mert nagy fának nagy az árnyéka, igen nagy az aberratiója. (Elénk helyeslés jobbfelől. Mozgás balfelől.) A mi a t. képviselő ur indítványát illeti, én ugy tudom s a t. képviselő ur maga is elismerte, hogy ezen törvényjavaslatnak több alapeszméje van; elfogadja, ha a részletekre nézve nem nyilatkozott is, a többit, csak ez egyet támadja meg. T. ház! Nem mondom, hogy nem jogos, mert teljesen jogos: de vájjon, ha valaki a reformot akarja, ha valaki azon javaslatnak több alaptételét helyesli, az-e a helyes és czélhoz vezető eljárás: egyetlen alaptételért visszautasítani az egészet, vagy nem az volna-e, elfogadni és azon egy pontját, ha kell megváltoztatni vagy bizottsághoz utasítani ? (Helyeslés jobbfelől.) Mondom, a jog meg van mind a kettőhöz, a czélszerűség azonban okvetetlenül ez utóbbit, ajánlja. Megvallom, csudálkoztam azon, hogy mért nem ez utóbbi történt egész addig, mig a t. képviselő ur el nem mondotta, hogy mi minden részletkérdés, mi minden szabadkérdés a választási elvnél. Elmondta, hogy részletkérdés az is, hogy kik válaszszanak; az is, hogy kikből válaszszanak, az is, hogy mennyi időre válaszszanak 8—10—12 évre? Szilágyi Dezső: Legalább 8 évre! Tisza Kálmán ministerelnök: Igenis, csakhogy az évek száma maga - részletkérdés. Azután a t. képviselő ur volt szives nem szólni arról, hogy vájjon csak a szorosan vett magyar megyék vagy pedig a Szent István birodalmában levő összes vármegyék válaszszanak-e ? Mindez t. ház, részletkérdés. De mit jelent ez? (Halljuk! Halljuk !) Azt, hogy mindre nem tudtak megegyezni, kellett tehát lelni egy negatív tért, a melyen a kormányjavaslata ellen lehessen szavazni. (Élénk tetszés jobbfelől. Ellenmondás balfelöl.) iefcruár 12. 188.'}. j j j[ Még csak irányi Dániel í. képviselőtársam javaslatára ós beszédére kívánok egy pár szóval refleetálni, bár az elmondottaknak némely részében azokra is reflectáltam. (Halljuk! Halljuk!) Előre is kijelentem, hogy a határozati javaslatok közül még csak az övére reflectálok; mert a másik két javaslatra refleetálni tökéletesen felesleges dolognak tartom. {Helyeslés jobbfelől. Mozgás balfelől.) Irányi Dániel t. képviselő ur — mellesleg jegyzem ezt csak meg — azt mondja, hogy a két ház közt, ha nem egy eredetűek, conflictusok támadnak, a melyekből származnak a bajok. Én t. ház, ugy tudom, hogy olykor-olykor conflictusok mindenütt támadnak. Például nem olyan régen volt, hogy a franczia alsóház és a senatus közt conflictus volt, pedig ezek mindegyikének minden tagját választják. A conflictusok ellen tehát az ő minden választási rendszere nem birna hatálylyal. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Azt mondja továbbá a t. képviselő ur beszédjében, hogy szabad embernek törvényt csak az hozhat, a kit ezzel megbíz és mégis azon határozati javaslatban, melyet nem mint egyéni nézetet, hanem mint conpromissumot a jelen viszonyokkal fogadott el, azt mondja, hogy a főrendiház tagjait képezzék a főrendi családok által választott tagok. Hát t. képviselőház, ezek azután csak a felsőházi tagokra fognak törvényt hozni vagy ha másokra is, ezzel decretáljuk, hogy a többi nem szabad ember, mert reájuk olyan hoz törvényt, a kit nem ők választanak. Azt gondolom, hogy ebben nagy ellenmondás rejlik és viszont azt mondom, hogy ha az nem lehetséges, a mint hogy nem is lehetséges, hogy mind választassanak, csakugyan bárki is,mint szabad ember jobban megnyughatik abban, hogy az hozzon törvényt, a kit az országgyűlésnek felelős kormánya felterjesztésére a korona biz meg, mert aeok a kormányt, az országot képviselik, mint hogy az hozzon törvényt, a kit egyszerűen egy osztálynak tagjai bíznak meg. A másik, a mire refleetálni akarok s a mit igen fontos dolognak tartok, az indigenákra vonatkozik. A mint méltóztatnak tudni, én nem vagyok barátja annak, hogy a jelen állapot szerint, midőn sem birtoka nem kell, hogy legyen az illetőnek az országban, sem az nincs kizárva, hogy ugyanakkor más ország parlamentjének is tagja legyen, hogy — mondom •—ily viszonyok közt jogot gyakorolhasson valaki a magyar törvényhozásban. Hogy ennek nem vagyok barátja, azt mutatja az, hogy midőn amaz annyit emlegetett szavazás volt, én egyénileg részemről oda hatottam, hogy a kik akartak a kormány mellett szavazni, otthon maradtak. De azt hiszem, jele annak maga ezen törvényjavaslat is. Csakhogy azt hiszem, hogy azon túlmenni, mit a törvényjavaslat mond, nem volna helyes. Mert megmondja ezen törvényjavaslat.