Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.
Ülésnapok - 1884-70
e j IQ 70. országom ülés Egyébiránt a t. képviselő ur a megyei bizottságokra és részben a városiakra; is akarja bízni a választást. De mit mond azután? Azt mondja, hogy bebizonyított tény, hogy minél kisebb számú a választó testület, annál nagyobb az inger reá, hogy azon választó testület tagjai befolyásoltassanak meg nem engedett és corrupt módon. Ha csak az inger nagy reá, de a választó testület nem olyan, hogy azt reá gyakorolni lehessen, akkor nem kell tőle félni, ha pedig félni kell és titkos szavazással védekezni kell, akkor más szóval ez azt mondja, hogy az a választó testület képes arra, hogy corrupt eszközökkel befolyásoltassék. A t. képviselő ur továbbá azon argumentatio ellen, hogy nincs értelme a felsőháznak, ha választutik, mert akkor ugyanazon elemekből fog állani, mint a képviselőház, azt mondja, hogy nem, mert hiszen más lesz a választó testület, tehát nem fog ugyanezen elemekből állani. No t. ház, melyik esetben lesz más a választott, ha más a választó testület? Azon esetben, ha a választott megfelel a választó testületnek. Ha pedig annyira ki van téve a corrupt befolyásoknak, hogy az ellen óvakodni kell titkos szavazással, akkor hogy milyen lesz az, a kit ilyen választó testület választ, arra nézve tessék levonni a logicai consequentiát. De t. ház, ezeket nem én mondom, mert én mind a megyei bizottságokról, mind a városiakról határozottan jobb véleményben vagyok és nem azért nem akarom a választást, mintha azokban nem bíznám. Szilágyi Dezső: Nem mondottam! Tisza Kálmán ministerelnök: Nem mondotta ki egyenesen, de beszédének folyamából ez a logicai következtetés — és hogy nem akarta mondani, azt elhiszem, de ime okoskodásából mily következtetéseket lehet levonni. De nem óhajtom a törvényhatóságok által választott r tagokat főleg azon okon, egyebek mellett, melyet most leszek elmondandó. (Halljuk!) Vagy csakugyan ambitiójukat fogják belehelyezni a vidékenként legtekintélyesebb, legjelesebb emberek, hogy mint a megye választottjai a főrendiházban üljenek, vagy nem. Ha ambitiójukat fogják belehelyezni, akkor nem & képviselőházba, de a főrendiházba fognak igyekezni és parlamentarismus elveivel ellentétesen meg fog zavartatni a két ház súlyának aránya. Mert, ha a törvényhatóságok választottjai mint jeles, tekintélyes emberek itt hagyva a képviselőházat a felsőházba mennek, a súlyt oda viszik, (Ugy van ! Úgy van! a jobboldalon!) Vagy pedig nem fogják ambitionáini — és ezt hiszem én — akkor pedig bizonynyal sokkal kevésbé fog lehetni a törvényhatósági bizottságoknak válogatniuk a tagok közt, mint a mennyire február 12. 1885. j meg fogja választhatni egy kormány, midőn javaslatát a korona elé terjeszti. Én sem azt nem akarom, hogy a főrendiházba tekintélyt nem adó elemek jöjjenek a választás által, pedig ez az egyik eshetőség, de azt mégkevésbé akarom, hogy a legtekintélyesebb elemek oda jutva, a főrendiház túlsúlyra vergődjék a képviselőház felett. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) De t. képviselőh ;. képviselő ur tiltakozik az ellen, hogy itt foederalismusról, particularismusról beszéljünk s reámutat, hogy hisz Amerikában nem azért van foederalismus, mertasenatusba az egyes státusok választanak, hanem azért választják ott a senatust, mert a szövetség egyes államokból áll. Igaza, tökéletes igaza van a képviselő urnak. Egyes államokból áll az amerikai szövetség, melyek nagyobb függetlenséggel bírnak, mint például nálunk Horvátország. Hát t. ház, legelőször is ezen utóbbira reflectálva, ismétlem, a képviselő urnak igaza van: de épen azért, mert Amerikában azért alakul ugy a senatus, mivel saját nagy hatáskörrel biró államokból áll a szövetség, ez a tény épen argumentum arra, hogy nálunk, hol a megyék nem ily nagy hatáskörű államok — s nem is akarjuk, hogy ilyenek legyenek — nem kell ily elemekből alkotni a főrendiházat. (Helyeslés a jobboldalon.) Sok hivatkozás történt továbbá a particularismustól való félelem ellenében az 1848 előtti időkre. T. ház, nem lehet ember, aki az 1848 előtti időkben a rendek táblájának határtalan érdemeit, fényét tagadni akarná. De méltóztassanak visszaemlékezni, hogy mindennek daczára hányszor emeltek panaszt az ország vezérférfiai azért, hogy a particularis érdekek szétszaggatják az országos érdeket, szembe helyezik magukat az ország érdekeivel és nem azt vallották-e ők, mit vallanak a tudományban is a szabadság emberei, hogy: decentralisálni, a mennyire lehetséges az államegység veszélyeztetése nélkül a közigazgatást, de centrálisaim a törvényhozást! Nálunk ma a törvényhozás centrálisáivá van. Nem kívánnám, nem szeretném s nem tudnék belenyugodni, hogy az által, hogy ismét megyei joggá tétessék az egyik ház egyik alkatrészeinek megválasztása, a törvényhozás decentralizáltassék. (Helyeslés jobbfelöl) ' Az igen t. képviselő ur, midőn kifejezi aggályát a felett, hogy a kinevezés folytán a kormány befolyása túlságos lesz a felsőházban, azt mondja a többek közt s ugy okoskodik, hogy ha a képviselőházban nem volna oly túlságos nagy a kormány befolyása, akkor még bele lehetne nyugodni, de miután itt oly nagy a kormány befolyása, nem kell engedni, hogy ott nagy legyen; jellensúlyt kell ott találni a túlságos kormány befolyás ellen. Parlamenti rendszer mellet t. ház, milyen
