Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-70

102 ?!). országos ülés febrnÁr 12 !S8i. iák a rendből, hova ő valósággal — ha már a születésijogot oda teszik — tartozik is! (Felkiál­tások halról: Béksics álláspontja !)Elfogadom a demo­eratiát bárhol jelentkezik. En, t. ház, nem tudom, hogy miután én sem a törvényjavaslatot általános­ságban el nem fogadom, sőt tovább megyek, el nem fogadom a határozati javaslatok közül, melyek benyujtattak, egyiket sem; nem tudom, hogy Magyarország jelenlegi ministerelnöke, a ki a politikai erkölcsről múltkor detinitiókat állított fel a ház előtt, engem rossz hazafinak, vagy hitvány embernek fog-e declarálni; annyit azonban tudok, hogy a felsőháznak reformja alkotmányi kérdés és ha nem előzi meg nagy esemény, ezen reform nagy esemény önmagában és ép azért, mert nagy ese­mény, nem csatlakozom egyetlen egy határozati javaslathoz sem, én azok indokolását, kivéve azon democraticns csillámokat, melyek azokból kivehe­tők voltak, magamévá nem teszem és nem is tehe­tem. Fájdalommal kell constatálnom, a mit beszé­dem elején már jeleztem is, hogy Magyarországon ma az igazi democratia lobogója a porban hever, és ha nem akad más, ha nem akad erősebb, én ezen a helyen felemelem a democratia lobogóját. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Mit mondtunk mi eddig a kormány­képességről ? Kormányképesség eddig az volt, hogy az ember számba vegye a körülményeket és viszonyokat, engedjen az elvtől és menjen be a kormányzatba. Ez a t. ministerelnök ur politikája és nagyon sajnálom, kénytelen vagyokconstatálni, hogy ez a politikája azon határozati javaslatoknak is, melyek nem emelkednek fel a tiszta democratia követelményeihez, hanem akarnak egy felsőházat megalkotói, a hol a rendi intézményeknek egy maradéka és új külön kizárólagosan más testüle­tek által választott elemek együvé tétetnek. En,t. ház, ezen politikát magaménak nem val­lom és azt mondom, hogy ha Magyarországnak most valamire szüksége van, ez az: törülje el a felsőházat, vagyis a mostani főrendiházat. Erre absolute semmi szükség nincs, annak fennállását, szükségességeit, jó hatásait még a magyar törté­nelemből sem lehetne kimutatni-A magyar főrendi­ház szakasztott az, a mi volt a többi, a mire. nézve példákat Irányi t. képviselőtársam a tegnapi napon elő is hozott. Addig mig béke van, míg a hatalom-' birtoklók mellett fényeskedni lehet, a főrendi­házak meg vannak és tagjaik részesülnek az udva­rok fényében és dicsőségében ; de mikor komoly pillanatok következnek a nemzetekre, midőn arról van szó, hogy meg kell állni, áldozatot kell hozni, ezen testületek nyomtalanul eltűnnek. És a magyar főrendiház legközelebbi múltjának története is ezt bizonyítja: eltűnt a nemzet legnehezebb napjaiban és hol találjuk fel ? Feltaláltuk akkor, midőn a nemzet hosszú tűréssel kivívta alkotmányát; a mi időközben történt, fájdalommal constatálom, hogy ! | épen a főrendiházi tagságra jogosultak között akadtak niuszkabehivók és muszkavezetők, (ügy van! a baloldalon.) T. ház! Bárhol, bármelyik nemzetnél vesz­szűk is az aristocratiát, annak becse nem önmagá­ban, nem áz individiumban van; sőt még abban sincs, hogy egyáltalában az úgynevezett fajtisz­taságot iparkodnak fentartani, hanem a minden­féle jogczímen összeszerzett nagyobb birtokban rejlik,^ melyet nem ők üdveinek, hanem míveli a nép. És az ő legközelebbi érdekük az, hogy bármi­féle nehéz és bonyodalmas körülmények, bármily veszélyek fenyegessék a nemzetet, ha ez az érde­kük fenyegetve van, ők nem a nemzettel tartanak, hanem iparkodnak ismét az ő bőségükbe és fényükbe bejutni. T. képviselőház! Én nem tagadom, mert igen jól tudom a történélemből, jelesen a magyar tár­sadalom fejlődéséből, hogy a magyar aristocratia valósággal dicső alakokat, nagyszerű hazafiakat, tetterős oly embereket adott a hazának, kikről nemcsak pietással, hanem örök hálával kell hogy emlékezzünk. De én nem beszélek ezekről; el fogom ismerni jövőben is a nagy tettet; hanem beszélek általánosságban arról, minek világos tanúságát itt látjuk főrendiházunkban, a melyről már statistikai alapon is kimutattatott, hogy vájjon mi az ma. Mit ér az a testület, mely magá­nak azt vindicálja, hogy keblében van a valóságos hatalom, a főrang, a dicső ősök ivadéka, az egy­ház összes hatalmával, mely közel ezer tagot számlál s mind e hatalom, mind az, a mi magá­nak fényt, sőt értelmi elsőbbséget követel, a mi latba veti hatalmát, a mi azt akarja, hogy szava­zata mérlegeltessék, mind az vájjon mit állít ki a mai politikai harcztérre ? Hisz a mostani főrendiház, a mint ki is volt emelve, daczára annak, hogy közel ezer tagot számlál, Magyarország háztartásának költségveté­sét képes egy ülésben letárgyalni s a legfonto­sabb életbevágó törvények tiz szavazattal men­nek keresztül. Tehát egy testület, mely közel 1000 tagot számlál, kiknek jogosultságát soha senki kétségbe nem vonta, nem tud politikai éle­tet kifejteni, hanem visszavonul, mit adhatunk az ily testületre, (Tetszés a szélső baloldalon.) Hol van a czélzat t. ház, e törvényjavaslat­ban és a benyújtott határozati javaslatokban? A czélzat egyszerűen tcstimonium paupertatis a született aristocratiár-, minthogy daczára eddigi jogosultságának egyáltalán nem igen mutatott semmiféle politikai érzéket; testimonium pauper­tatis a főpapság nagy részérc, a mely a magas aristocratiával, ez irányban vetekedik. Adjunk közéjük élesztőt! Vájjon kiket? A törvényesen be­vett felekezetek főpapjait és a kinevezetteknek nagy sorozatát. 1 T. képviselőház! Onody Géza t. képviselő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom