Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-70

102 ?!). országos ülés febrnÁr 12 !S8i. iák a rendből, hova ő valósággal — ha már a születésijogot oda teszik — tartozik is! (Felkiáltások halról: Béksics álláspontja !)Elfogadom a demoeratiát bárhol jelentkezik. En, t. ház, nem tudom, hogy miután én sem a törvényjavaslatot általánosságban el nem fogadom, sőt tovább megyek, el nem fogadom a határozati javaslatok közül, melyek benyujtattak, egyiket sem; nem tudom, hogy Magyarország jelenlegi ministerelnöke, a ki a politikai erkölcsről múltkor detinitiókat állított fel a ház előtt, engem rossz hazafinak, vagy hitvány embernek fog-e declarálni; annyit azonban tudok, hogy a felsőháznak reformja alkotmányi kérdés és ha nem előzi meg nagy esemény, ezen reform nagy esemény önmagában és ép azért, mert nagy esemény, nem csatlakozom egyetlen egy határozati javaslathoz sem, én azok indokolását, kivéve azon democraticns csillámokat, melyek azokból kivehetők voltak, magamévá nem teszem és nem is tehetem. Fájdalommal kell constatálnom, a mit beszédem elején már jeleztem is, hogy Magyarországon ma az igazi democratia lobogója a porban hever, és ha nem akad más, ha nem akad erősebb, én ezen a helyen felemelem a democratia lobogóját. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Mit mondtunk mi eddig a kormányképességről ? Kormányképesség eddig az volt, hogy az ember számba vegye a körülményeket és viszonyokat, engedjen az elvtől és menjen be a kormányzatba. Ez a t. ministerelnök ur politikája és nagyon sajnálom, kénytelen vagyokconstatálni, hogy ez a politikája azon határozati javaslatoknak is, melyek nem emelkednek fel a tiszta democratia követelményeihez, hanem akarnak egy felsőházat megalkotói, a hol a rendi intézményeknek egy maradéka és új külön kizárólagosan más testületek által választott elemek együvé tétetnek. En,t. ház, ezen politikát magaménak nem vallom és azt mondom, hogy ha Magyarországnak most valamire szüksége van, ez az: törülje el a felsőházat, vagyis a mostani főrendiházat. Erre absolute semmi szükség nincs, annak fennállását, szükségességeit, jó hatásait még a magyar történelemből sem lehetne kimutatni-A magyar főrendiház szakasztott az, a mi volt a többi, a mire. nézve példákat Irányi t. képviselőtársam a tegnapi napon elő is hozott. Addig mig béke van, míg a hatalom-' birtoklók mellett fényeskedni lehet, a főrendiházak meg vannak és tagjaik részesülnek az udvarok fényében és dicsőségében ; de mikor komoly pillanatok következnek a nemzetekre, midőn arról van szó, hogy meg kell állni, áldozatot kell hozni, ezen testületek nyomtalanul eltűnnek. És a magyar főrendiház legközelebbi múltjának története is ezt bizonyítja: eltűnt a nemzet legnehezebb napjaiban és hol találjuk fel ? Feltaláltuk akkor, midőn a nemzet hosszú tűréssel kivívta alkotmányát; a mi időközben történt, fájdalommal constatálom, hogy ! | épen a főrendiházi tagságra jogosultak között akadtak niuszkabehivók és muszkavezetők, (ügy van! a baloldalon.) T. ház! Bárhol, bármelyik nemzetnél veszszűk is az aristocratiát, annak becse nem önmagában, nem áz individiumban van; sőt még abban sincs, hogy egyáltalában az úgynevezett fajtisztaságot iparkodnak fentartani, hanem a mindenféle jogczímen összeszerzett nagyobb birtokban rejlik,^ melyet nem ők üdveinek, hanem míveli a nép. És az ő legközelebbi érdekük az, hogy bármiféle nehéz és bonyodalmas körülmények, bármily veszélyek fenyegessék a nemzetet, ha ez az érdekük fenyegetve van, ők nem a nemzettel tartanak, hanem iparkodnak ismét az ő bőségükbe és fényükbe bejutni. T. képviselőház! Én nem tagadom, mert igen jól tudom a történélemből, jelesen a magyar társadalom fejlődéséből, hogy a magyar aristocratia valósággal dicső alakokat, nagyszerű hazafiakat, tetterős oly embereket adott a hazának, kikről nemcsak pietással, hanem örök hálával kell hogy emlékezzünk. De én nem beszélek ezekről; el fogom ismerni jövőben is a nagy tettet; hanem beszélek általánosságban arról, minek világos tanúságát itt látjuk főrendiházunkban, a melyről már statistikai alapon is kimutattatott, hogy vájjon mi az ma. Mit ér az a testület, mely magának azt vindicálja, hogy keblében van a valóságos hatalom, a főrang, a dicső ősök ivadéka, az egyház összes hatalmával, mely közel ezer tagot számlál s mind e hatalom, mind az, a mi magának fényt, sőt értelmi elsőbbséget követel, a mi latba veti hatalmát, a mi azt akarja, hogy szavazata mérlegeltessék, mind az vájjon mit állít ki a mai politikai harcztérre ? Hisz a mostani főrendiház, a mint ki is volt emelve, daczára annak, hogy közel ezer tagot számlál, Magyarország háztartásának költségvetését képes egy ülésben letárgyalni s a legfontosabb életbevágó törvények tiz szavazattal mennek keresztül. Tehát egy testület, mely közel 1000 tagot számlál, kiknek jogosultságát soha senki kétségbe nem vonta, nem tud politikai életet kifejteni, hanem visszavonul, mit adhatunk az ily testületre, (Tetszés a szélső baloldalon.) Hol van a czélzat t. ház, e törvényjavaslatban és a benyújtott határozati javaslatokban? A czélzat egyszerűen tcstimonium paupertatis a született aristocratiár-, minthogy daczára eddigi jogosultságának egyáltalán nem igen mutatott semmiféle politikai érzéket; testimonium paupertatis a főpapság nagy részérc, a mely a magas aristocratiával, ez irányban vetekedik. Adjunk közéjük élesztőt! Vájjon kiket? A törvényesen bevett felekezetek főpapjait és a kinevezetteknek nagy sorozatát. 1 T. képviselőház! Onody Géza t. képviselő-