Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-70

70 országos ülés február 12 1S85. 103 társam kirajzolta a helyzetet s már látta a jövő felsőházat, mint egy oly testületet, a hol a magyar főurak kaezagánya felett a zsidórabbinus mondja az áldást (Derültség) s egyáltalában a magyar aristocratia és egyházi méltóság valósággal a zsidóság rettentő hatalma alatt görnyedez. Meglehet, hogy sokkal élénkebben színezem, de szavainak értelme az volt, hogy félti a felsőházat a zsidóság hatalmától. Hát t. képviselőház, én azt mondom, hogy ugy a mint én, Magyarország és a civiliáit világ főpapságát a történelemből s részben tapasztalatból ismerem s a mint ismerem az aristocratiát, a mint az mindenütt létezik: a főrendiházban nem jut érvényre zsidó, sőt többet mondok, még a protestáns felekezetek szerény fellépésű tagjai és egy csomó litei-atus kinevezett sem, mert ezeket az arisíocratia egyszerűen kifogja nézni. (Ugy van! balfélöl.) Ha tehát csak ez volna a scrupulus, én ezt a magam részéről teljességgel nem táplálom. Ez nem reform, ez czélhoz nem vezethet, csak bonyodalmat teremthet, mert a tiszta elv meghamisítása. Végzem. Azt mondja Szilágyi Dezső t. képviselőtársam, hogy a mit a törvényjavaslat contemplál, az csak ugy felületesen, úgyszólván csak keresgélve, tapogatózva igyekszik valamit létrehozni, mig az, a mit ő és a mit Irányi Dániel t. képviselő ur proponál, az gyökereket bocsát magába a nemzetbe. Hát én, t. ház, mindenféle gyökereket ismerek a természetben; vannak olyan gyökerek, melyek organismusokat táplálnak és tesznek erősökké; de vannak olyan gyökerek is, a melyek más egészséges plánták gyökereit behálózva, azok fejlődését megakasztják. Én elismerem azt, hogy a mit a kormány az ő javaslatával contemplál, az nagyon hasonlít a királydinnye nevű növényhez, mely a futóhomokban tenyészik, gyökereit nagy terjedelemben bocsátja ki, melynek szúrós gyümölcse minden szegény embernek valóságos átka. Ebbe a szúrós gyökérbe bele fog botlani igen sok tisztességes magyar ember, ha t. i. létrejön a törvényjavaslat. Hogy a mit a többiek proponálnak, az is gyökeret bocsát, elismerem. Az egyik hasonlít az amerikai celastrushoz egy oly kúszó plántához, mely igen szépen, díszesen hajtja leveleit, de jaj annak a fának, a melyre reávetette magát, mert lassan bár, de biztosan körültekeri annak ágait és megfojtja azokat. A másik hasonlít a mi hederánkhoz. Ez a Szilágyi Dezső t. képviselő ur gyökeret bocsátó fája, az úgynevezett folyondár, mely a mi erdeinkben valóságosan szemgyönyörködtető, felkúszik a tölgy oldalán, annak derekába bocsátja kúszó gyökereit és szépen virulva sohasem engedi, hogy az a tölgy erőssé, hatalmassá fejlődjék, az végre is elszárad. Nekem séma celastrus, sem ahedera, sem a királydinnye nem kell, hanem én az igazi tlemocraticus tölgyfát kivánom beleültetni a magyar alföld televény talajába, abba a televénytalajba., a hol önök a magyar democraticus városokban most hiába keresik a magas arisíocratia befolyását, a hol a valóságos, igaz és democraticus népszellem szól. Én ide akarom beültetni ;a democratia tölgyfáját, a mely daezol a viharral, daezol a villámmal és mindenha egy-egy ága letörik, azt önerejéből kipótolja. Nem fogadom el sem a törvényjavaslatot, sem a határozati javaslatot, hanem érvelésem alapján a következő határozati javaslatot nyújtom be (olvassa): Határozati javaslat. Az országgyűlés képviselőháza kimondja : 1-ször, hogy a főrendiháznak, mint rendi intézménynek létjoga abban a perezben szűnt meg, a melyben a népképviseleti rendszer elfogadtatott ; 2-szor, hogy ugy a jogegyenlőség, mint a „semmit rólunk nélkülünk" elveknél fogva — mint a mely elvek a szabad választáson nyugvó népképviseletnek sarokkövei — a főrendiház elfödendő ; 3-szor, hogy a nemzet közéletének az önkormányzatban gyökerező fejlődése, a rendi intézmény minden faját teljesen kizárja; 4-szer, hogy tekintettel a nemzet közszellemének, a legkiváltságosabb helyzetben is, nyugodt, inkább szenvedő, mint cselekvő lüktetésére, oly intézményre, mely egyfelől a népképviselet, másfelől a szentesítés jogával fölruházott korona és tanácsa között helyet foglaljon, semmi szükség nincsen. Mindezeknél fogva utasítja a képviselőház a kormányt; terjeszszen elő oly törvényjavaslatot, mely a főrendiház eltörlését kimondja. Nem végezhetem be azzal, mivel az indítványt előterjesztők beszédeiket általában végezni szokták, tudniillik, hogy ajánlom határozati javaslatomat a t. háznak elfogadásra. Tudom, hogy nem fogadtatik el, sőt tudok többet, azt tudniillik, hogy ugy a mint önök most kaczagnak és nevetnek, kaczagni és nevetni fognak akkor, midőn én egyedül, vagy legfeljebb másodmagammal felállók határozati javaslatom mellett. Hanem a mint mon dám beszédem folyamában, Magyarországon u democratia zászlaja porba hullott, én azt felemelem, nem félek a golyóktól, sem az önök nevetésétől. Megmaradok határozati javaslatom mellett. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Zsilinszky Mihály; T. ház! Midőn elismerem az előttem szólott t. képviselő ur álláspontjának jogosultságát: ugyanakkor felmentve érzem magamat attól, hogy őt^capacitáijam, más ellenkező véleményre birjam. 0 maga elmondotta, hogy egyedül áll ezen az állásponton, legfeljebb