Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-65

4 6*. országos üléí február 5. 188S. most harmadszor felolvasott törvényjavaslatot végleg megszavazni. (Igen!) Ennélfogva kijelentem, hogy az megszavaztatott s érdemleges tárgyalás és szives hozzájárulás végett szokott módon át fog küldetni a főrendiházhoz. T. ház! A főrendiház által a mai napon áthozott törvényjavaslatra nézve szükséges volna, hogy a vonatkozó jegyzőkönyvi kivonat még a mai napon hitelesíttessék, hogy ezen törvényjavaslat minél előbb szentesítés alá terjesztethessék, minthogy annak márczius elsején törvénynyé kell válnia. (Helyeslés.) Kérem tehát méltóztassék a jegyzőkönyv azon pontját hitelesíteni. Tibád Antal jegyző (olvassa a jegyzőkönyvet). Elnök: Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyvnek ezen pontja hitelesíttetik. Következik a ministerelnök válasza, Olay Szilárd képviselő ur interpellatiójára. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Olay Szilárd képviselő ur folyó évi január hó 10-én interpellatiót intézett hozzám, melyet, minthogy régebben terjesztetett elő, bátor leszek felolvasni : A ministerelnök ur, mint beíügyministerhez a fővárosi Rudas-fürdő előtti rakpartjának kiépítése tárgyában. í. Az 1870. évi X. t,-cz. 3. §-ának c) pontja rendeli, hogy ezen törvényben megszavazott 24 milliomos kölcsönből mindenek előtt Budapest főváros területén belől a dunai rakpart szabályozandó és kiépítendő.továbbá azl 870-ik év elején tartott egyik ministertanácsban elhatároztatott, hogy az elkészített tervek és költségvetés alapján, a budai rakpartok a Margithidtól a Sáros-fürdőig kiépítendők, kérdem tehát a belügy minister úrtól, van e tudomása mindezekről s mondja meg, hogy ezen rakpart mai napig miért nem lett kiépítve ? 2. Tudja-e a minister ur, hogy jelenben a Rudas-fürdő előtt valóságos szemétdomb létezik, mely netáni járvány esetében a veszedelem terjedését fokozza, ele másrészt ezen évi országos kiállítás alkalmával ezen közegészség és rendőrellenes állapotok a főváros kellő közepén s épen egy élénk látogatásnak örvendő nyilvános gyógyintézet előtt azért sem tűrhetők meg, mert az a fővárosban megjelenő idegenek előtt rossz vért szülne, szépészeti szempontból pedig a főváros és hazánk becsületére épen nem válnak. 3. A Gellért-hegy és országút szabályozása, a vámpalota és Sáros-fürdő között építendő hídnak létkérdése, ugy ezen hid alatt a vízvezetéknek átvezetése, a rakpart azonnali kiépítését igénylik, kérdem tehát a minister úrtól ? hajlandó-e a felhozott indokok alapján ezen rakpart kiépítését még az országos kiállítás megnyitása előtt megkezdetni, vagy sem? Mindenekelőtt azt jegyzem meg, hogy az 1870-ik évi X. t.-cz. 3. §-ának G. pontja ezt mondja: „A Duna-folyamnak a főváros határai között oly módon szabályozása, mely a midőn a fővárost az árviz ellen biztosítja s a hajózás akadályait a kereskedés központján elhárítja, a hajózásnak és kereskedésnek tágas kikötőket és új rakpartokat nyit, tekintettel a közraktárakra is." Tehát érinti nagyobbrészt azon ügyeket, melyek iránt a képviselő ur a kérdést hozzám intézte. De ugyanezen törvény 9. szakasza mindezekre nézve azt mondj a, hogy azok a közlekedésügyi minister felügyelete alatt hajtandók végre. Azt gondolom, hogy ha valaki ily fontos interpellatiót teszen, mégis megnézhetné a törvényt, hogy annak végrehajtása, a mi iránt kérdést intéz, kire van bízva. (Derültség.) De én ezen túlteszem magamat (Derültség) és részemről hajlandó vagyok a választ megadni. (Halljuk!) ,Es mindenekelőtt meg kívánom jegyezni, hogy nem létezik ministertanácsi határozat, mely kimondaná, hogy a Rudasfürdő és Sáros-fürdő közti budai szakasz rakpartja az állami kincstár költségén, vagy a 24 milliós kölcsönből építtessék. Reiter Ferencz mérnök 1869-ben adott be egy memorandumot az akkori ministeriumnak, melyben felhozta — elsorolhatnám részletesen — a teendőket. Ebben a tervezetben igenis benne volt, hogy a budai oldalon a rakpart a Császár-fürdőtől a Rudas-fürdőn alul az „Aranybárányig", tehát ott sem egészen a Sárosfürdőig építendő. Azonban ezen tervezett munkák összes költsége 34 millió frtra rúgott s az akkori ministertanács egyáltalában sohasem mondotta ki, hogy e munkálatok ebben a terjedelemben hajtassanak végre, hanem 1870 január 24-én határozván Reiter javaslata felett, nem tette magáévá annak minden részletét, hanem általánosságban csak annyit mondott, hogy elfogadja az emlékiratban jelzett főbb pontokat, mint a melyek a részletes szabályozás alapját fogják képezni. A javaslat pénzügyi részét pedig a ministertanács épen nem fogadta el, hanem az akkori pénzügyministert utasította, hogy ez irányban javaslatot tegyen. A javaslat 1870. február 5-én terjesztetett elő, minek alapján a ministertanács Budapest főváros területén államilag végrehajtandó különféle szabályozási, szépészeti, biztosítási stb. munkák költségeinek összes szükségletét 24 millió írtban alapította meg; tehát ez is mutatja, hogy nem fogadhatta el mindazt, a mire 34 millió forint volt proponálva. Ezekből a lánczhid megváltására hét millió írt vétetett számításba, egy új hidra hat millió frt, ; a Dumi-szabályozásra, leszámítva a telkekért be-