Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-52

93 VI. országos ülés jannár 20. 1885. vagyok különösen azon oknál fogva, mert hazánk­ban az eperfa a legszebben tenyészthető; barátja vagyok azért, mert Magyarországon az eperfák leveléből élő selyembogár a legszebb selymet adj a úgyannyira, hogy ugy a ministeri megbízott, vala­mint a minister ur is tudatta a t. házzal, hogy a magyar selyem ugyanazon áron kelt el, mint a legjobb franczia selyem. Sőt talán annál is na­gyobb áron. Ilyen körülmények között pedig, midőn be van bizonyítva, hogy a magyar selyem nem alább­való az olasznál, de sőt annál jobbs még a franczia selymet is felülmúlja, nekünk azon jövedelmi for­rást abbahagynunk nem szabad. (Ugy van !) Igen nagy tisztelettel viseltetem én Bezerédj Pál ur iránt, ki mint apostol (Derültség) működik a selyemtenyésztés ' emelése körül, de meg kell vallanom, hogy több sikert óhajtottam volna s valamint azt mondottam már az első évben, hogy a gubót nem szabad legombolyítás végett a kül­földre szállítani, hanem azt itthon kell legombolyí­tani, miután ennek sikere volt, mert már Pancso­ván és Újvidéken van selyemgombolyító intézet, ennek következtéhen a gubót, melynek bepakolása véghetetlen terhes és költséges, nem szállítják Milanóba vagy Lyonba, hanem a legombolyított selymet szállítják és ez által a szállításon tetemes összeget megtakarítanak, most tovább megyek és ha 171,000 írttal, a mint a költségvetésben elő van irányozva, csakugyan megszavazzuk a kiadást, akkor arra kérem a minister urat, méltóztassék Lyonból egy szakértő ügyvezetőt hozatni, egy vagy két szövőszékkel, hogy mindazon legombo­lyított selymet, melyet Pancsován és Újvidéken gombolyítanak, mindjárt megszőkessék. Mert vala­mint tegnapi beszédemben j'elzém, nem vagyok barátja annak, hogy csak termeljünk, hanem, hogy a mit termelünk, egyszersmind fel is dolgoz­zuk. Méltóztassanak elhinni, csak jóakarat kell hozzá és keresztül vihető. Méltóztassanak meg­tekinteni Münchent. Ma azt mondja mindenki, hogy a művészet temploma és ott van Európának legtöbb művésze. Minek köszönheti azt? annak, hogy Lajos király áldozatokat hozott, sok költsé­get fordított a művészetre, Olaszországból művé­szeket, képírókat, szobrászokat hozatott. Ha mi nem értjük a selyemszövészetet, ho­zassunk Lyonból egy művezetőt, a ki érti és a sző vészét létre fog jönni. Méltóztassanak elhinni, ha ügyes embert hoznak be és egy vagy két szövő­széket, ebből olyan selyem fog készülni Pan­csován és Újvidéken, mint Lyonban. Ne hagyjuk magunkat, ne maradjunk hátra, mutassuk meg, hogy isten adott észt, képességet, erőt és mi azt felhasználjuk. Ennek folytán kérem a t. minister urat, hogy midőn én megszavazom a 171,000 frtot, ugyan­akkor legyen szíves a ministeri megbízottat oda utasítani, hogy gondoskodjék, hogy szakképzett, tökéletes egyént szerezzen Lyonból egy pár szövő­székkel. Kisértse meg; kezdetben látni fogjak a sikert és örvendeni fogunk, ha mondhatjuk, hogy ez a selyem hazánkban készült. De tovább megyek és kérem a t. minister urat, méltóztassék figyelmét kiterjeszteni arra, hogy a fatenyésztő vándortanítók vigyék maguk­kal az eperfamagot és a hol kert van, adják át a tanítóknak, hogy a községi faiskolában tenyész­szék és a hol van eperfa, ott figyelmeztessék a tanítókat, hogy Bezerédj Páltól kaphatnak minden időben pénz nélkül selyempetéket. Ne méltóztassék hinni a t. minister ur, hogy ez a tanítók előtt az országban, kik hivatva vannak a selyemtenyész­tésre, tudva van. Tovább megyek. Mi az oka annak, hogy a selyemtenyésztés nem terjed nagyobb mérvben? Gyermekek, elaggottak, nyomorékok, betegek, kik erővel rendelkeznek, a selyemtenyésztéssel foglalkoznak, de mikor el akarják adni, annyiba kerül a postaszállítás, mint a mennyit kapnak. Ez nagy akadály. Azért kérem a minister urat, kísé­relje meg egy vagy több beváltó intézetet léte­síteni vagy pedig utaztasson néhány beváltét, az áliamvaspálya nem kerül semmibe, (Élénk derültség) az állam közege nem fizet semmit s ily körül­mények közt a megbízott gubóbeváltó megjelenvén, megadja az árt és elküldi a gubókat nagy csoma­gokban. Ilykép sokkal többet fognak az illetők kapni s az országban elterjed a selyemtenyésztés. Örömmel hallottam, hogy a minister ur az országutakat szándékozik befásítani. Nagyon óhaj • tanáni, hogy létesítse e tervet és ültesse be az országutakat eperfával, mert ez a selyemtenyész­tésre a leghasznosabb. Végül még csak azt az egyet kérem at. minister úrtól, hogy ha azt akarja, hogy a selyemtenyésztésből több haszna legyen az országnak, igyekezzék oda működni, hogy a gubók beváltása, a vándortanárok működése hatá­lyosittassék és a selyemkáté is minél nagyobb mennyiségben szétosztva legyen. Ha ezt megteszi, üdvös dolgot tesz, de ki kell jelentenem a ház előtt, hogy nem tapasztaltam, hogy ez kellő mérv­Len megtörténjék. Elfogadom a szaporulatot oly feltétel alatt, hogy a minister ur megtegye azokat, a mikre kértem. Peírich Ferencz: T. ház! Tudom, hogy sok ellenszenvvel fogok találkozni, nincs is szán­dékom megtagadni az előirányzott összeget, hanem arra vagyok bátor figyelmeztetni, hogy e téren nagyobb költekezésbe és építkezésbe ne bocsát­kozzunk. A ki ismeri a selyemgubó-tenyésztéa követelményeit és ismeri a mi viszonyainkat, az ezen törekvést igen szépnek fogja ugyan találni, de hasznosnak nem. Én ugy látom, hogy a magyar selyemtenyésztés a Bezerédj névhez van kötve. Méltóztatnak emlékezni a 30-as években fennállott

Next

/
Oldalképek
Tartalom