Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-51

76 51. emágos ülés január 19. 1885. mely termékeny s fájdalom, ha nincs kivitel, ter­mesztményét nem tudja értékesíteni. Az országnak másik része fehér föld, sivár s miután nem ter­mékeny, népe igen szegény, az uzsora miatt pusz­tul s egy része kivándorol, más hazát keres. E bajon segíteni kell, de hogyan? Én mint a nemzet egyik napszámosa (Hall­juk! Halljuk!) megmondom a valót és hiszem, ha jószándékú tanácsomat elfogadja a t. föld­mívelési minister ur, látni fogja annak lassan­kint áldásos sikerét. (Élénk tetszés.) Magyarország eddig csak ugy volt ismeretes, mint földmívelő ország; de miután két részből áll ez ország, egyik része bőven termő, másik része ter­méketlen, népe szegény, de munkaképes 5 oda kell tehát törekednünk, hogy a szegény népnek munkát adjunk, mi ugy történhetik meg, ha a nyerstermény általuk a kézi és gyári ipar utján feldolgoztatik (Élénk helyeslés) s igy nem kell a nyersterménye­ket ugy, mint a gyapjút, a kendert, a lent, a nyersbőrt, repczét a külföldnek olcsón eladni és mint készítményt drága pénzért ismét meg­venni. Hiszen a nyerstermények feldolgozása jó­léttel és gazdasággal fogja elárasztani a munka után az egész ország népeit. (Helyeslés.) Igaz ugyan, hogy kézi és gyári ipart teremteni nem könnyű rögtön, mert ahhoz sok tőkepénz kell, (Élénk tetszés) de ha a kormány 20—25 évre az újonnan felállítandó gyárakat adómentessé teszi, a földmívelési minister ur pedig a jómódú nagy­birtokosokat és gazdag tőkepénzes embereket, kik jó barátai, bizalommal felkéri, hogy állítsanak gyárakat, hozassanak külföldről kitűnő gyárveze­tőket, boldogítsák hazánk felvidékének szegény­ségben sinlődő népét, (Élénk helyeslés) hiszem, hogy többen lesznek jó honfiak, kik a minister urnak szavait, mely az ország jólétét czélozza, meg fogják hallgatni, annyival inkább, mert az adómentes gyárak nem lesznek kárukra. Példa erre Csehország, hol ritka a nagy­birtokos és tőkepénzes, kinek nagy posztó-, bőr­vagy czukorgyáräi ne lennének, mikből a gazda­ság vitele mellett szép hasznot nyerend. De hogy ipar és gyári készítményeink el­adását biztosítsuk, önálló vámterületünknek kell lennie, nehogy a képzettebb külföld ipar és gyári czikkei készítményeinket a piaczról leszorítsák. Ha nyersterményeinket kézi és gyáripar által feldolgozhatjuk, nem félhetünk, hogy a szomszéd állam nyersterményeinkre nagy vámot fog vetni s ez által földmívelési ügyünk fog szenvedni. A kézi és gyáripart pártolnunk kell, példa erre a kis Belgium, melynek kevés földje mellett sok népe a kézmű és gyáripar folytán legjobb létnek örvend. Minden nagyobb nemzetnek meg van a kézi és gyáripara, a nélkül nem boldogulhat, előre nem mehet, azért követnünk kell a fejlettebb nemzetek példáját. Törekedjünk oda, hogy a kézi és gyár­ipar hazánkban mielőbb meghonosittassék. (He­lyeslés.) Gróf Károlyi Sándor t. képviselő ur azt is felemlíté, hogy népünket az uzsorától s a tönkre­jutástól meg kell szabadítanunk, de hogy ezt tehessük, arra kell gondolnunk, hogy a nép mi­előbb és minél olcsóbb kamatra pénzt kaphasson. Ezt leginkább és legbiztosabban (Halljuk!; a hi­telszövetkezetek által érhetjük el, miben élő példa Németország. Hogy e hitelszövetkezet az ország minden községében mielőbb létrehozattathassék, az ország minden megyéjében hitelszövetkezeti adómentes megyei bankot kell létesíteni. (Helyeslések.) Ezt pedig ugy lehet létrehoznunk, ha követjük a föld­hitelintézet megalakításának nemes példáját, hogy t. i. a jómódúak alaptőkéül annyit adnak olcsó 4 vagy 5%-os kamat mellett a hitelszövetkezeti megyei banknak, a mennyit vagyoni viszonyuknál fogva nélkülözhetnek és igy meg lesz az alap, ehhez járul még a megyei árvák pénze, a letéti pénzek, a közmunkaváltság pénze, addig, míg felhasználtatik. Budapesten lenne az országos hitelszövetkezeit főbank, nemzeti vagy a közbirtokos bankja, mely egyesítené az ország összes megyei bankjait. A megyei bank létrejötte után a községekbe kiküldi képviselőit, kik a községekben megalakít­ják a hitelszövetkezetet és megismertetik a néppel annak áldásos voltát, a mennyiben becsületes, szór galmas, takarékos és józan szegény embereknek kölcsönt ad olcsó kamatra. Ezen megyei bankból minden község, a hol a hitelszövetkezet létrejön, pénzkölcsönt nyerhet és a betétek által neveli azt. Minden megye törvényhatósága ismeri a köz­ségnek vagyoni állását, szükségletét, azért köny­nyen létrehozhatja és ellenőrizheti a hitelszövet­kezeteket, biztosíthatja a pénzösszeget, mit a köz­ségnek kölcsön ad, megszabadítja az uzsorásoktól a község lakóit. Miután azonban a hazai takarékpénztáraknál a felek a nagy osztalékok elvesztése miatt érde­kelve vannak, annálfogva minden áron sokan el­lenezni fogják a megyei hitelszövetkezeti bankok létrejöttét. Hogy a megyei bankok létrejöhessenek, szükséges, hogy kimondassák, hogy a megyei bankok tisztviselői nyugdíjképesek; s akkor a megyei bankok a legképzettebb, gyakorlott pénz­tári tiszteket fogják tisztviselőkül megnyerni. (Derültség.) Ez volna szerintem az egyetlen gyors és biztos mód a hitelszövetkezeteknek egyöntetű létrejövetelére, melyeknek áldásait a nép meg­ismervén, azokat továbbterjesztem fogja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom