Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-51
72 51. orsKigos ülés január 19. 1885. doskodni fog az e tekintetben táplált jogos igények kielégítéséről és utalt az akkor még hozandó ipartörvényre is. Az időközben meghozott ípártörvényben a gyáriparra vonatkozólag kétségkívül vannak is igen czélszerü intézkedések, a melyektől én is jó hatást várok. De hát t. ház, én ugy hiszem, hogy az ipartörvényben contemplált intézmények — részletekre nem akarok bocsátkozni — még sem elégségesek arra, hogy azt a fontos hivatást teljesítsék, melyet teljesít Németországban a gyári felügyelők intézménye. Az ipartörvény tárgyalásánál fentartotta ugyan a minister ur azon jogot, hogy a gyárak megvizsgálására ott és a mikor szükségesnek mutatkozik, biztosok kiküldése útján fog intézkedni.. Én nem akarom itt általánosságban kritisálni a ministeri biztosok intézményét és annak hatását, valamint a kormány szerencsés kezét a személyek megválasztásában ; de az bizcgryos, hogy olyan állásban, a hol bizonyos iránya és sokoldalú qualificatio szükséges, ezt általános műveltségi és encyelopedisticus tudomány nem pótolhatja soha és ott igenis az illető kiküldendő megválasztásában szigorúnak kell lenni és meg kell teremteni a lehetőséget, hog}' legyenek alkalmas emberek, a mikor ilyen állások betöltése szóba fog jöhetni. Épen ez a gyárfelügyelői intézmény olyan új, annyira csirájában van még külföldön is, hogy én azt hiszem, a t. kormány talán helyesen cselekednék, ha először is czélba venné ezen intézménynek behozatalát. De még mielőtt törvényjavaslat előterjesztése által a létesítő lépések megtörténnének, már eleve is gondoskodjék arról, hogy ha ezen törvény meghozatik, legyenek alkalmas embereink, hogy különösen már eleve oly fiatal embereket, kik végezték az egyetemet, kiküldjenek külföldre, hogy ezen intézményt tanulmányozzák, nehogy ha végre az állomások betöltésére kerülne a sor, ugy járjunk, mint most állunk a fővárosi rendőrség vezetésével. Ajánlom ezen eszmét a t. kormány figyelmébe. Frölich Gusztáv: T. képviselőház! A főldmívelés-, ipar- és| kereskedelmi ministeri tárcza költségvetésének általános vitája alkalmával felsoroltattak a mindenféle bajok, melyekben közgazdaságunk szenved és egyúttal ezen bajok orvoslására sokféle orvosszerek ajánltattak. Igen eltérők voltak ezek, de egy irányban a több oldalról és több párttól jött tanácsok mégis megegyeztek, t. i. abban, hogy a sok bajon akkor fogunk lényegesen segíthetni, ha ipart teremtünk hazánkban. Az én meggyőződésem is az, hogy igenis lényegesen fogunk közgazdaságunk bajain segíteni, ha az ipart e hazában meghonosítják. E tárgyra nézve egy kérdést akarnék nyilvános megbeszélés tárgyává tenni, a mely szerintem igen közel érinti iparunk felvirágzását. (Halljuk!) Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy belátom, hogy az utolsó időben az ipar terén sok történt és itt a legnagyobb elismeréssel kell nyilatkoznom a kormány irányában, hogy e téren nemcsak morális támogatás által, hanem anyagi áldozatokkal, adóelengedéssel, subventiók megadásával és egyéb előnyök biztosítása által már is igen sokat tett az ipar emelésére. De nézetem szerint a kormány még nem tett eleget és hiszem, hogy azért nem tett eleget, mert talán nem ismeretesek előtte azon akadályok, melyek sok oldalról zsenge iparunk útjába gördittetnek és azért azt hiszem.; hogy csak a t. kormány hazafias czéljainak előmozdítására szolgálhat, ha én beszédem végén egy pár kérdést leszek bátor a t. minister úrhoz intézni. (Halljuk!) Meggyőződésem ugyan nekem is az, hogy a hazában ipart csak ugy fogunk sikerrel teremthetni, ha az a kormány jóakaratú támogatásában részesül; de az is meggyőződésem, hogy a kormány az ipart támogathatja a nélkül, hogy ez neki anyagi áldozatokba kerülne, míg viszont a kereskedelem csak akkor fogja az ipart támogatni,ha abból haszna lesz. Talán épen e két támogatás közti különbség képezi életfeltételét sok új iparágnak; mert míg a kormány már akkor is támogat, hogy ha egyenlő feltételek mellett előnyben részesíti a hazai termelőket, a kereskedő az ő megszokott forrásait csak akkor fogja elhagyni, ha olcsóbban vehet, sőt rendesen, ha új ipartelepek keletkeznek, a kereskedő akkor is a maga hasznára fogja fordítani azon eoncurrentiát és a nagy közönség annak csak nagyon későn fogja érezni hatását. Hogy a hazában ipart teremthessünk, ahhoz a szakértelmen kivül minden esetre pénzre van szükség és ha nagyobb* ipartelepeket akarunk teremteni, igen tetemes összegekre van szükség. Ezen nagy összegeket egyes emberek már azért sem koczkáztatnák, mert az ily iparvállalatok eredménye és jövedelmezősége nagyon kétes, de azért sem, mert szakférfiak hiányában az iparvállalatok vezetésére igen nagy fizetés mellett vagyunk csak képesek vezetőket megnyerni, a mely költség talán a kisipar-vállalatnak egész jövedelmét felemésztené. Nagyobb ipartelepeket tehát ez országban csakis társulás útján lehet teremteni. A társulásra alapított iparvállalatot nézetem szerint a kormánynak kötelessége támogatni, áldozatok nélkül, de áldozattal is, ha szükséges', ha ugyan ipart akar meghonosítani nálunk. A maffas kincstár és nevezetesen a közös hadügyministerium és a honvédelmi ministerium első sorban nagy fogyasztók és hogy mint olyanok mennyire befolyásolhatják az ipar fejlődését, azt hiszem, magyarázatra nem szorul. Ha azonban oly dolgokkal találkozunk, mint a milyennel az utóbbi időben alkalmam volt talál-