Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-51

51. országos üléi január 19. 1885. 71 akkor, ha foganatosíttatnék a pénzügyi bizottságnak egy erre vonatkozó már ezelőtt három évvel hozott határozata, mely talán mégis valamikor arra adhatna alkalmat, hogy ez eljárás, mely e tekintetben jelenleg követtetik, módosíttassák. A pénzügyi bizottság ugyanis az 1881-ki hudget tárgyalása alkalmával azon indokból, hogy párhuzamosan, elszórtan több tételben fordulnak elő oly összegek, melyek az ipar előmozdítására és különösen az ipari szakoktatásra vonatkoznak és hogy ezen kezelés talán takarékosabban és másként czélszerűbben eszközöltethetnék, ha t. i. mindezen tételek egy tárcza keretében egyesittetnének, azon indítványt tette a házban, mely el is fogadtatott, hogy a kormány tegye tanulmány tárgyává, vájjon ezen tételeket nem lehetne-e egy tárcza keretében egyesíteni. T. ház! Én megvallom, hogy egy oly ügyre nézve, mely sok éven át, a mint meg kell vallanunk, hogy ugy van, el volt hanyagolva, nem tartom szerencsétlenségnek, hanem inkább szerencsének, hogy két tárczánál egy bizonyos szerenesés rivalitás, hogy ugy mondjam — nem rossz, hanem jó értelemben — létezik. Be kell ismernem, hogy az egyik és másik tárcza vezetője részint más oldalról jött, részint saját eszméjét megtestesítette ; azonban hogy valami ellentétes dolgok ne történjenek, létesíttetett egy tanács, melyben a két ministeriam képviselői is részt vesznek, minek folytán oly működés, mely nem párhuzamosan haladna, ki van zárva. És én igen óhíijtandónak tartom, hogy ez eljárás, daczára a ház határozatának, legalább annyi ideig, a meddig csak lehet megmaradjon. S különösen még azon kívánságot vagyok bátor kifejezni, hogy épen ugy mint eddig vagy ha lehet még nagyobb mérvben azon bizonyos bureaucraticus eljárás, melyet maga a ministerelnök ur, ha jól emlékszem, még a múlt ülésben nem mindig czéira vezetőnek nyilvánított, az iparoktatás vezetésében lehetőleg mellőztessék, hogy azon érintkezést, melybe tette magát a ministerium a szakértőkkel, a mennyire csak lehet föntartsa, mert ugy hiszem, hogy részben ennek köszönhetjük, hogy a létező intézmények sok tekintetben megfelelnek a kívánságnak. A második szempont, a melyet felhozni bátor vagyok, vonatkozik a gyáripar fejlődésére. Ugy hiszem, hogy igen örvendetes jelenség, hogy gyáriparunk számosságában meglehetős eredményekre mutathatunk, mindamellett már e vita alkalmával ki lett fejtve — s ennélfogva erre nem térek vissza —- hogy e tekintetben még többnek kell történni. Én igen óhajtom, hogy a mi gyáriparunk fejlesztésére történik, mindenkor egészséges alapon történjék, hogy az ipar terén is megkímélve legyünk a természetellenes irányok követésétől, a milyeneket igen gyakran a külföldön, de néha már nálunk is észlelni alkalmunk volt. Ha távol vagyok is attól, hogy a tőkét valahogyan megtámadjam, minden esetre azt el kell ismerni, hogy épen a gyáripar terén, különösen industrialis országokban a tőke erősen zsákmányolta ki az ipart. És még mielőtt a socialisticus olajcseppről lett volna szó, melytől olyannyira idegenkedik Láng képviselő ur, már alegindustrialisabb országok parlamentjei, mint az angol parlament humanitárius és rendészeti szempontból szükségesnek tartotta, hogy a munkás-osztály viszonyait figyelemmel kísérjék, hogy ott intézkedéseket tegyenek, melyek kezdetben különösen a gyermek- és női munkásokra vonatkoztak. És később ezen irány oda vezetett, hogy Németországban és Svájczban behozatott a gyárfelügyelői intézmény, melynek hatása már is igen kedvező eredményeket mutathat fel. Azon kívül méltóztatik tudni, hogy Németországban a munkás-osztály érdekében az utolsó években számos lépés történt és előkészíttetik. Ezen irányt követte már Ausztria is, a mennyiben ott is olyan a munkás-osztály biztosítására czélzó intézkedések legalább tárgyalás tárgyát képezik az illető tényezők között és hogy a gyárfelügyelők intézménye már ott is behozatott. Én ugy hiszem, hogy igen czélszerú' volna, hogy ha ezen téren nem várnánk arra, hogy Ausztriában egynehány évig működjék ezen intézmény, mig mi behozzuk. Oly gyakran panaszkodunk az osztrák ipar túlsúlya felett; el kell ismerni, hogy az osztrák parlament gondosan azon van, hogy mindent megtegyen az ottani ipar, különösen a gyáripar felsőbbségének amennyire lehet fentartására. A mennyiben tehát vannak intézmények, a melyek képesek az ipart fejleszteni, a mennyire csak lehet, iparkodnunk kell magunkat ezekben meg nem előztetni. Igaz, hogy muukás viszonyaink sok tekintetben másfélék és mondhatjuk kedvezőbbek, mint Németországban és Ausztria számos vidékén. De azért nem szenved kétséget, hogy nálunk is létezik már a fővárosban és más helyeken is egy nagyszámú munkás-osztály és hogy socialisticus irányú, ha talán nem is veszélyes törekvések, már nálunk is mutatkoznak. Én tehát azt hiszem, t. ház, hogy a kormánynak és a törvényhozásnak feladata, a mennyire lehet megelőzni az ily törekvések elfajulását, előre megtéve mindazt, a mi egy számos tagú osztály érdekében követelhető. Mert tagadhatatlan, hogy a socialisticus szagú törekvések közt igen sok jogosult van és arra nézve, hogy e tekintetben nálunk is vannak jogosult kívánságok, szintén nem lehet kétség. Hiszen Irányi t. képviselő ur most egy-két éve rámutatott már annak szükségére, hogy a munkás-osztály egészsége és jólétének biztosítása tekintetében intézkedni szükséges. Megfelelt arra az igen t. minister ur is; kijelentette, hogy ő gon-