Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-50
50 orsztigos ülés január 17. 1885. (.)'/ e beszerzési eszközhöz valamikép hozzájuthatnának is, hiányzik az állatenyésztéshez feltétlenül szükges legelőterület, (ügy von ! aszélső balon.) Mert nem szabad felednünk, hogy egészen más viszonyok közt vagyunk, mint voltunk 20—30 évvel ezelőtt. Mi az alföld rónáin hiába keresnők a méneseket, gulyákat és csordákat. A községeknek marha-, sertés- és birkaállománya a 20—30 év előttihez képest egy tizedrésznyire olvadt le. Miért? Mivel legelője nincs, (ügy van! a szélső baloldalon.) Mert legelőjét, kaszálóját felszántotta: magtermelést kezdett az előbbi hústermelés hoszszabb, de biztosabb processusa helyett. Ma már legelője csak a nagybirtokosnak van, agy a közép- és kisbirtokosoknak, mint általában a községeknek mondhatni, legelő birtoka alig van. A vizszabályozások által nyert nagymennyiségű teriiletek szintén eke alá, tehát mívelés alá kerültek. E területeken megindittatott az úgynevezett rablógazdálkodás. (Halljuk!) Az ily területek tulajdonosai vagy bérlői, tisztelet a kivételeknek, elkezdték a földet kizsarolni, részint talán, mert az hitték, hogy az ily talaj kimeríthetetlen, részint mert talán a szükség kényszerítete arra őket, megkezdték a búza termelés erőszakolását minden rendszer nélkül, búza és ismét búza sokszor éveken át egymás után egy és ugyanazon területen. T. ház, mi lett az eredmény ? Felszántotta a község kaszálóját, legelőjét, ennek folytán meg kellett fogyni marha-állományának s ki kellett merülni talajának. Mig ha ily területek meghagyattak volna természeti rendeltetésüknek t. i. legelő legelőnek a kaszáló kaszálónak, tarthattak volna elegendő lábas jószágot, termelhettek volna elég húst, nélkülözhető vé tehették volna a talajjavító bankok felállítását. Addig más oldalról, vízmentes biztos földjeiket akkor mindig jókarban tarthatva, termelhettek volna mngot eleget és jót biztosan, {ügy van! a szélsőhaloldalon.) Mert az egészen természetes, hogy a hol állattenyésztés nincs, ott szó sem lehet komolyan talajjavításról és a hol a már kiélt talaj nem javittatik, szó sem lehet biztos termelésről, tehát j övedelemről sem. Halottam továbbá t. ház, a vita folyamán egy képviselő úrtól olyanformát is tanácsolni, hogy ha valakinek a gazdálkodása nem megyén jól, hát menjen iparosnak; ez épen olyan forma, mintha valaki azt tanácsolná egy hirlapirónak, hogy ha lapját az előfizetők nem támogatják vagy már a kormány sem támogatja, menjen kaszálni. (Élénk derültség a szélső baloldalon. Felkiáltások: Ki az? Visi !) Hangoztatta továbbá a takarékosság elveit is és ez n:íg}^on szép, de szerény nézetem szerint takarékoskodni csak ott lehet, a hol van miből. (ügy van! a széső baloldalon.) KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. III. KÖTET. | Én bennem t ház, a legnagyobb aggályokat az | igen t. szakminister ur ama kijelentése kelti, hogy j a gazdaközönségen segíteni az igen t. szakminis| ter urnak még eszméje sincs, A t. szakminister urnak e kijelentése sok . gazdálkodó magyar embernek reményeit ingatta meg. Pedig ellenzéki állásom daczára is be kell i vallanom, hogy ugy én bennem, mint gazdatársaimnál a Széchényi név nemcsak a múltnak édes emlékét, de egyszersmind a jövőnek is biztató reményét keltette fel. És én nem hallgathatom el, hogy kétszeresen fájna nekem az, ha a mit e téren annyi küzdés és oly áldozatkész Önfeláldozás után gróf Széchényi István e nemzet javára alkotott, az alig négy j évtized multával gróf Széchényi Pál rombolná szét. Már pedig a t. minister urnak általam fentebb idézett azon nyilatkozata, hogy a jelenlegi válság megszüntetésére eszméje nincs, megfoghatatlanná teszi előttem, minő lesz majd az a kisded röpirat, a melyet ezen nem létező eszméknek felvilágosítására, terjesztésére és megkedveltetésére a magyar nép köztterjeszteni kegyesen megígért; és hogy e röpirat miként fog segíteni a mezei gazdák nyomorán. Én sokkal inkább tisztelem azon emlékeket, melyek a gróf Széchenyi névhez fűződnek,minthogy ily tényhez szavazatom által segédkezet nyújtani hajlandó lehetnék,^ ez indokból a költségvetést nem fogadom el. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ernuszt Kelemen: T. képviselőház! Töké1 letesen értem azon kellemetlen helyzetet, midiin egy hosszú vita után kényszerítve érzi magát az ember felszólalni. Azon sok általános és helyes megjegyzések után, melyek tétettek, feleslegesnek is tartanám a felszólalást, ha nem akarnék egy kérdésről megemlékezni, melyet a t. szónokok nem hoztak fel. A mai hírlapok egy minden gazdára nézve roppant megdöbbentő hirt közölnek; ugyanis azon vámemeléseket, melyeket Poroszország akar életbeléptetni és melyek éle leghatározottabban bennünket érne. Alkalmat akarok tehát felszólalásom által nyújtani a t. minister urnak, hogy a kérdésről nyilatkozzék. De mivel már felszólaltam és magam is gazda vagyok, igen röviden ecsetelni kívánom azon benyomásokat, melyeket a lefolyt vita reám tett. Hallottam azon tanácsokat, melyekkel az igen t. minister ur hazánk gazdaközönségéhez fordult. Röviden abban foglalhatók ezek össze: legyünk takarékosak, szorgalmasak, hozzunk helyes arányokat gazdaságunkba. Én azt hiszem, az értelmes gazdák — és hála istennek, nagyszámúak ezek — e tanácsokat már rég követik a gyakorlatban, mert a takarékosságnak is megvan a határa, hogy kártékony ne legyen.
