Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-50

58 50. orsíágos ülés jannár 17 18S5. Szorgalomra utaltattunk azon egyre növekedő terhek által, melyek késztettek bennünket reá. (Ugy van! bálfélöl.J Helyes gazdasági arányok megteremtését pedig a természetes ész sugalta, mert senki sem árul oly árút, melynek nincs keletje, hanem a mint látja, hogy a viszonyok vál toztak, egy más ághoz fordul, a melynek kelendőségére számíthat. De nem hallottam azt, hogy midőn a létező alapokon mind a kataster tekintetében mind más tekintetben már számítva összes és fokozott munkaképességeinkre, az országos terhek reánk kirovattak és midőn ezen alapul szolgáló viszonyok megváltoztak, egy hang nyilvánult volna a kormány részéről, hogy az akkori alapokon megteremtett adóteherviselés nem felelhet meg a megváltozott viszonyoknak. (Helyeslés balfélől.) Ajánlom tehát a kérdés ezen oldalát is, mint negyediket, a t. kormány figyelmébe, mert egyszerű biztosításokkal annál kevésbé érhetem be én, a kinek alkalma volt beszédeket hallani, melyeket az oláhországi szerződés kötése alkalmával itt a házban tartott a ministerelnök ur és kereskedelmi szempontból Wahrmann képviselő ur és mely beszédekben igen alacsony niveaura iparkodtak leszállítani azon aggályokat, melyek a magyarországi gazdák részéről akkor felhozattak (Igaz! Igás! balfélől) és a melynek elvitázhatlan súlya alatt a jelenlegi viszonyok közt szenvedünk, mert az oláh és az azon czíuien bejött orosz gabonával itthon eoneurrálmink kell. (Helyeslés a baloldalon.) De mindezekhez hozzájárul most az, a mit jeleztem, hogy t. i. a vámok nagyszerű felemelése által a gazdaközönséget újra valami sújtani fogja. Mi természetesebb tehát, mint az, hogy a gazdák közönsége, mely észszerűen számolva a jelenlegi viszonyokkal, számolva a jobb jövő bekövetkezésére, bizonyos fokig a helyzetet tűrni képes ugyan, de ismét lehangolva lesz azon új csapások által, a melyekre egyáltalában nem gondolhatott. Kihez forduljon tehát a gazdaközönség? Kitől várjon valami biztosító szót, mint a kormánytól, melynek hivatása az ily fordulatok alkalmával, ily válságos pillanatokban segélyt nyújtani. Midőn a csapások hatása alatt le van hangolva, a közvélemény, csakis a kormány részéről jöhet a bátorító szó, mert hiszen a kormánynak előre kellett értesülve lennie a történtekről, a kormányt készületlenül ez az eset nem érhette és előrelátásában már a méregnek bizonyos ellenszereiről kellett gondoskodnia. Ily pillanatokban csak a kormánytól indulhat ki a morális felvillanyozás. (Helyeslés a baloldalon.) Elvárom tehát a minister úrtól, hogy azon perczben, amidőn ezen újólagos lehangoltság az országban elterjedni készül — mert hiszen tudjuk, hogy újabb időben némi lendületet vett a gabona-üzlet — mondom, elvárom a kormánytól, hogy szóljon terveiről és adja meg azon morális megnyugtatást, melyet az ország tőle joggal elvár. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ez volt felszólalásom oka és kérem a minister urat, méltóztassék a felvetett kérdésre válaszolni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. Szó illeti még az előadó urat és Szalay Imre képviselő urat és ha kivan szólni, a minister urat. Gr. Széchényi Pál, földmívelés-, iparés kereskedelemügyi minister: T. ház! (Halljuk!) Miután a vita folyamán már háromszor felszólaltam, hogy némely felhozottakra reflectáljak: iparkodni fogok ezúttal lehetőleg elkerülni minden ismétlést. Mindenekelőtt Ernuszt t. képviselőtársam felszólalására kívánok válaszolni. Megvallom, engem is ép oly elszomorítólag érintett a hir, melyet a mai lapok közölnek, mint a képviselő urat s ugy hiszem, mint az országban mindenkit, a ki komolyan foglalkozik a gazdasági téren. De váratlanul ezen esemény nem érintett, valamint ugy hiszem, a t. képviselő urat és mindazokat sem, kik gazdasági ügyekkel egyáltalában foglalkoznak. Régen készült már nem a porosz, mint a t. képviselő ur mondta, hanem a német birodalmi kormány arra, hogy ezen vámemeléseket az Ugandáinak védelmére meghonosítsa; régebben látjuk már, hogy Németország politikai és gazdasági dolgait kezelő nagy államférfiú e védvámos térre lépett és azon proteetionista rendszert hozta be, melynek természetes következménye más nem lehetett, minthogy a gabonavámok emelését behozza. Természetes következménye az annak, hogy oly birodalom élén áll, mely gabonákat kénytelen bevinni, mely kénytelen az ottani elégtelen termést behozatal által pótolni és a mely birodalomban ennélfogva a mezőgazdák a külföldi concurrentia által nagyon erősen vannak sújtva. A tervezett vámemelés tehát váratlan esemény nem volt; mindamel]ett,hogy—mint már kijelentettem —nagyon sajnos és minket tetemesen érint. De t. ház, épen azért, mert ez előre volt látható, alaptalan azon szemrehányás, melyet a túloldalról annyiszor ismételve hallottunk, hogy a kormány gazdasági téren semmit sem tesz és a gazdaközönségnek semmivel sem siet segítségérc és azt magára hagyja pusztán, mindenféle szenvedésnek kitéve. Semmikép sincs bebizonyítva a kép viselő urak azon vádja, hanem csak azt mutatja, hogy a t. képviselő urak azon az oldalon, ahonnan e panaszok jönnek, nem igyekeznek ily komoly időben egyetértve a kormánynyal oda törekedni, hogy ezen bajok orvosolhatók legyenek, hanem;fel akarják használni ezen komoly időket arra, hogy alaptalan állításaik által, (Ellenmondások a szélső baloldalon) igenis itt és az egész országban, hogy