Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-49

49. országos ülés január 16. 1885. o9 Miután a t. minister ura legjobb akarat melletti intézkedéseiben sok ugrás van, nem ott kellett volna kezdeni, a hol kezdte s nem a helyesebb irányban, azért sajnálattal bár, de a költségvetését nem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Láng Lajos: T. ház! Sokszor felhangzott e házban, hogy parlamenti tárgyalásaink nélkülözik az eszmék és elvek harczát és hogy ha akad is egy-egy szónok, a ki az eszmék és elvek felett vitatkozik a házban, az a ház részéről nem találkozik azon figyelemben és íelbátorításban, a mely nélkül az ilyen tanácskozás nem képzelhető. Az utóbbi időben igen örvendetesen az ellenkezőt lehet tapasztalni. A házban sokkal gyakrabban történnek elvi felszólalások és a ház figyelme is sokkal bátorítóbban kiséri azokat. Ez szolgáljon nekem mentségemül, ha a vitának ezen előhaladott állapotában egy pusztán elvi kérdésre vonatkozólag bátorkodom néhány szót szólani. (Halljuk! Hallja

7-f) És midőn ezt teszem, szolgáljon mentségemül egyszersmind azon körülmény is, hogy midőn bizonyos politikai Yagy helyesebben társadalom-politikai felfogások e házban megbeszélés tárgyát képezték, akkor azok különösen egy t. képviselő ur részéről oly kétségtelenül nagy sikerrel és nagy szónoki erővel védelmeztettek, hogy azt hiszem, mindazoknak, a kik nem értenek vele teljesen egyet, saját álláspontjuk iránti kötelességük azt, a mit ők talán másképen gondolnak, szerény erejükhöz képest e házban elmondani. Midőn tehát a t. háznak türelmét és figyelmét kikérem, teszem azt azon ígérettel, hogy lehetőleg rövid leszek. Azon vitát, mely az utóbbi napokban és különösen tegnapelőtt egyrészről Visi Imre t. képviselőtársam, másrészről gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam közt e házban lefolyt, ha egy pontra akarnám összefoglalni^ akkor talán azt mondhatnám, hogy a körül forgott a kérdés, vájjon mely nézetek, eszközök, gondolatirányzatok és jelszavak azok, melyek az osztályok közti egyetértést előmozdítani képesek és melyek ismét olyanok, melyek az osztályok között súrlódást kelthetnek. És azt hiszem, megkimélhetjük egymást azon luxustól, hogy egymást személyesen támadjuk, ráfogjuk egymásra, hogy örömünk telnék abban, hogy az osztályok közt egyenetlenség idéztessék elő. A kérdés nem foroghat e körül, mert pillanatig sem habozom nyilvánítani azon meggyőződésemet, hogy a képviselő ur ép ngy óhajtja az osztályok közti békét, mint én s merem hinni, hogy rám vonatkozólag ő is ily meggyőződésben van. De épen azért, mert a végczélra egyetértünk — hiszen ha nem hinném azt, hogy ebben egyetértünk, akkor felesleges volna minden további szó— de épen mert egyetértünk beszélhetünk arról, mely eszközök alkalmasak arra, hogy a közösen óhajttott végczélhoz jussunk. (Halljuk!) Én teljesen egyetértek a képviselő urral abban, hogy vannak különböző érdekkörök és ezen alapuló természetes osztálykülönbözetek, a mely különböző osztályérdekeket elő lehet mozdítani a nélkül, hogy ez által a másik osztály érdeke sértetnék. Egy megkülönböztetést azonban szeretnék tenni s ez az, hogy az egyes osztályok nem minden érdeke feltétlenül jogosult. És a kérdés megoldására épen azon vonalat szerettem volna meghúzva látni, a meddig bizonyos osztály érdekét védeni lehet a nélkül, hogy a másikéval ellentétbe ne jöjjön. Mert ha ezen vonalat nem húzzuk meg, akkor bajos lesz egymást megértenünk. Ha pl. beszélünk arról, hogy mezőgazgasági hitelszövetkezetek jöjjenek létre, ha talajjavítási bankokról van szó, ha arról beszélünk, hogy helyesebb arányokat hozzunk mezőgazdaságunkba, ha tejszövetkezet vagy más ilynemű tervezet létesítéséről szólunk, melyek czélja az, hogy a mezőgazdasági termelés tökélyesbittessék s hogy a mezőgazdasági munka és tőke kihasználása kedvezőbbé tétessék, hogy a mezőgazdaság termékeit, a gazda verejtékének gyümölcsét minél jobban értékesíthesse, ha mondom, ily törekvésekről van szó és ily értelemben akarjuk a mezőgazdaság érdekeit előmozdítani: nem hiszem, hogy találkoznék valaki, a ki az ily törekvésekben fáradozónak utána szaladgálna, sőt azzal deuuntiálná, hogy más osztályok érdekeit sérti. (Helyeslés jobbfelöl.) Tehát azt hiszem, egyben egyetérthetünk, de vannak azután és különösen a mezei gazdaságig érdekek neve alatt jelentkező más törekvések is. És itt előre ki akarom jelenteni, hogy midőn különböző felfogások és pedig nem annyirapolitikai, mint inkább socialpolitikai iránylatokat fogok felsorolni és a t. képviselő ur azt méltóztatik találni, hogy ezek az ő nézetével ellenkezők, hogy azok általában vagy legalább már ma nem az ő nézetei: akkor én részemről örömmel fogom ezt fogadni és nem jő gúnymosoly ajkamra, keresve, nincs-e bizonyos ellentmondás abban; keresve, hogy nincs-e bizonyos ellentmonlás a közt és korábbi álláspontja közt. Mert én örülni fogok, ha azon ürt, mely társadalom-politikai felfogásban engem a t. képviselő úrtól elválaszt, szűkülni látom; mert örülni fogok annak, ha kiváló tehetségei, melyek iránt elismerésemben kételkedni, azt hiszem, sohasem volt alkalmuk, ha mondom, tapasztalni fogom, hogy kiváló tehetségei oly irányba indulnak, melyet én a hazára egyedül tartok üdvösnek. De mondom, azon általános mezőgazdasági törekvések mellett, melyekről eddig volt szó, melyek miatt azt hiszem, senki sem fog megtámad tatásban részesülni, melyekért ha valaki megtámadtatnék, igen bő elégtételt fog találni minden elfogulatlan ember elismerésében, mondom, ezen érdekek mellett talán