Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-49

40 40. ora&gos Illés január 16. 1885. vannak mások is, melyek más szempont alá kell hogy essenek, melyek talán nem oly állandó, talán nem is oly igazi érdekei a mezőgazdaságnak és a melyek minden esetre kétség és vita tárgyát képezhetik és ha vita tárgyát képezik, abban az esetben, hogy használhatnak-e a mezőgazdaságnak, más tekintetben nem jöhetnek vita alá, a tekintetben t. L, hogy bizonyos elkülönítését idézik elő a különböző osztályoknak, hogy ezen elkülönítés által mintegy mesterségesen megakadályozzák a különböző társadalmi erőknek azon transfusióját, egymásba szakadatlan átmenetét, a mi nélkül a különböző osztályok közt az egységnek tudata és a nemzeti összetartozandóság érzete nem követelhető. (JJgy van jobbfelöl.) Ha p. o. szó van és én azt hiszem, hogy mezőgazdasági érdekek hangoztatása czímén volt szó ^minimumról, homesteadról, volt a kisbirtok és a nagybirtok majoritásáról, hát bocsánatot kérek, ezeket a törekvéseket azt hiszem, már inkább ezen szempont alá lehet foglalni, melyet most említettem. És mégis ha valaki ezen törekvések ellen nyilatkozott, akkor megtámadtatott, mint olyan. Nem az mondatott, hogy helytelenül fogja fel a mezőgazdaság érdekeit, hanem azon megtámadásra lehetett elkészülve, hogy ellensége a magyar birtokos osztálynak, még több, hogy ellensége egyáltalában a magyarságnak ez országban, (ügy van! jobbfeläl.) Én azt hiszem, t. ház, hogy épen ezen vonalat a különböző osztályérdekek közt kell megjelölni arra nézve, hogy tisztába jöjjünk egymással. De menjünk tovább Ha péld. arról van szó, hogy a magyar mezőgazdaság érdekében óhajtandó volna kiszélesbíteni azon szűk vámvonalat, mely eddig igen keskeny térre korlátolja a magyar mezőgazdaságot s a magyar gabonatermelést, ha szó van arról, hogy óhajtandó volna egy európai nagy vámszövetséget alkotni a magyar mezőgazdaság érdekében, hogy igy a magyar gabonának nemcsak Európában, hanem azon kivül is piacz szereztessék : akkor azt hiszem, ezen törekvést semmi esetre sem lehet hibáztatni, habár talán practicns keresztülvihetősége más szempont alá esik, jogosultságát nem tagadom. Ha azonban ugyanekkor azt mondják, hogy a magyar ipar érdekében pedig szükséges e vámvonalnak minél szűkebbre szorítása és kilátásba helyezik, hogy ezen ipar érdeke azt is követelheti, hogy még azon piaczot is elveszítsük, melylyel eddig birtunk: akkor azt hiszem olyan térre lépünk, hol az egyik érdeket a másik ellen kijátszuk. Nézetem szerint a képviselőül' eljárása hasonlít azon lágyszívű anyáéhoz, ki őszintén és igazán szereti ugyan minden gyermekét, de gyöngeségétől vezetve, félre híjjá mindegyiket külön a sarokba sé azt súgja neki, téged szerethk legjobban. És azután csodálkozik, midőn hazajön és látja, hogy gyermekei hajba kapnak egymással féltékenységből és irigységből. Lehetnek t. ház, oly jelszavak is, a melyek alkalmasak arra, hogy az osztályok közti ellentétek idéztessenek fel. Ilyenek „az erős és gyenge közti megkülönböztetés", „a socialis olajcsepp", „a kis ember" stb. Ezek a jelszavak t. ház, többet jelentenek, mint első pillanatra mondanak, különösen akkor, midőn azon kijelentés kíséretében hozatnak fel, hogy ezekkel az aristocraticosocialisticus felfogás inauguráltatik. E jelszavak nagy háttérrel bírnak, mert a socialista olaj csepp nem egy csepp, ez egy princípium, egy egész világ. S megengedem, hogy a ki ezen socialismus barát] képzel egy társadalmat, a hol minden osztály békében él egymással, de mielőtt odáig eljutna, vértengeren és ttízerdőn kell keresztül mennie. Az erős és a gyenge közti megkülönböztetés sem oly egészen ártatlan, mert ez nem annyit jelent, hogy az egyik ember ennyi kilót, a másik még kevesebbet bir el; hanem jelenti azt, hogy a jelen modern társadalmi szervezetben ellentétes csoportosulásai vannak a társadalmi erőknek és hogy ezekért első sorban azon társadalom felelős. De hogy ezen társadalomnak felelőssége meddig megy, az egyáltalában nincs megmondva. Ha ez azzal a kijelentéssel kapcsolatban említtetik, hogy a modern társadalomnak feladata mindig a gyengét védelmezni az erős ellen: akkor roppant veszélyes lejtőre jutunk. A modern államnak nem a gyengét, hanem a gyengét és erősét kell védelmezni. Ha nem vonjuk meg azon határt, hogy meddig kell a gyengébbet védelmezni az erősebb ellen: akkor igen könnyen a régi zsarnokság helyett egy új zsarnokságot hozunk be, amely zsarnokság sokkal veszedelmesebb mint a régi, mert egyáltalán nincsenek semmi törvényes korlátjai. És midőn igy talán irgalomból indulva ki, akarjuk átalakítani a társadalmat: egyszerre azon vehetjük magunkat észre, hogy a vagyonukért, életükért remegő birtokos osztályt nem vagyunk képesek a feluszitott birtoktalanok ellenében megvédeni. Hogy ez a megkülönböztetés a gyenge és erős közt mennyire veszedelmes és hogy mily lejtőre jut az, aki ily megkülönböztetéstteszen: erre nézve elég példa talán az, a mit az igen t. képviselő ur beszédében az utolsó alkalommal tapasztaltunk. Mert azt mondja — hozzánk fordulva — hogy nem azon oldalon keresendők, a kik az osztályok közti egyenetlenséget előmozdítják — nem szó szerint, hanem gondolat szerint idézek — hanem ezen az oldalon és pedig az által, hogy nem védelmezik a gyengét és pedig nem védelmezik az erősebb érdekében. Hát t. ház, egy pár szóban mily roppant denuntiatio! Mert nem az mondatik, hogy azért nem védelmezzük a gyengét, mert talán tudatlanság uralkodik ezen az oldalon, vagy épen rosszakarat