Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-49
as i'-,. országos tilés jiinnür 16. 1S4S5. tanítani és akkor megszűnik azon anomália is, hogy egy vinezellér-képezclében van 7—8 gyermek, egynek tanítása százakba kerül, akkor oda fognak özönleni és fel tudják fogni annak jelentőségét, hogy ők képzett vinczeilérek. Minden borunk szállítható és mindamellett olcsó lesz, mert practiee és olcsón kezeltetik s miután a külföld hamar észre fogja venni az átalakulást s felismerve a javulást, az igy szállításra képessé kezelt borok rohamosan fognak külföldre megvásároltatni. Ezek után t. ház, miután azt hiszem, hogy szerencsés voltam a t. házat a bortermelés és szőlőmívelés jelentőségéről meggyőzni, áttérek a másik tárgyra a dohánytermelésre. A dohány haszontalan növénynek látszik, füstté válik, de hiszen, ha az egész világnak ez a gyengesége, a világ legműveltebb népe ebből luxust tíz. Hiszen mint már előbb voltam bátor jelezni, csak az a vagyon tesz bennünket gazdaggá, mely költőidről foly be, nem az, melyet takarékpénztárból és akár miféle népbankból felveszünk. Tehát miután a dohány az, melynek egyedül Magyarország valódi hazája, mert — ezt hangsúlyozom — ebben senki bennünket túl nem szárnyalhat és mert ez az a czikk, melyet minél míveltebb valamely nemzet, annál jobban fogyaszt, erre súlyt kell fektetni és ezt kell felkarolni. (Helyeslés a szélső balon.) Igaz, hogy ez egyedárúság 14 millió frtot jövedelmez az államnak, de ez nem riaszthat viszsza annak megszüntetésétől, ha ez által az egész érdekének szolgálunk, mert a jövedelmet pon, talán a dohányra kivetett adó alapján is pótolhatjuk. (Mozgás. Sálijuk!) Ep a dohány oly terményezikk, mely a föld tulajdonait ugy elsajátítja és oly variatióban termeszthető, hogy nálunk egy kutató gazda oly változatokban tudná azt előállítani, mint talán ős hazáját, Amerikát kivéve, sehol másutt. Mert a dohánynál egy hold az egyik helyen 40 métermázsát terem, de ára csak 8 —10 forint, mig más helyen csak 4—5 mázsa terem ugyan, de ára 100 frt. Ez pretium affectionis, luxus-czikk s az a gazda, kinek életképessége van, itt találja fel a tért a működésre. Különben is el merem mondani, hogy Magyarország népe dohánytermesztő s bár hova menjünk az országrban, látjuk, hogy ott, a hol a dohánytermelést meghonosították, ukár szabad az, akár állami — népünk szorgalma is leginkább kifejlett és igen praeticus és tapintatos. Ha már most ily viszonyok közt mi az egyedárúságot megszüntetjük s ennek szabad versenyt engedünk, nem szabad kételkednünk a nemzet életrevalóságában és ép azért bocsásson meg a t. minister ur, de nem fogadhatom el indokolását, hogy miért nem találja ezt szükségesnek mert erre példáink ninCF ének. Maga a minister ur is kénytelen bevallani, hogy sok helyen azért volt kénytelen betiltani a dohánytermelést, mert oly jó dohányt termeltek az illetők, hogy azt messze vidékről ismerve, túlfizették s miután másként hozzá nem juthattak, a csempészet eszközéhez nyúltak s a csempészet oly nagy hatalmat öltött, hogy ezt meggátolni egyáltalán nem birták (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) s igy az igen t. minister ur épen ezen okból, mert kitűnő dohány termett, kénytelen volt megszüntetni. —• De ha a dohánytermelést kereskedelmi szempontból tekintjük is, az nagy lendületet helyez kilátásba, mert ki szívja? és hová kell szállítani a dohányt ? Külföldre és igy műveltebb elemekkel jővén kereskedelmünk érintkezésbe, a kereskedés a gabna-árak hanyatlása által leszorított tér helyett, a dohány külföldre szállítása által egy sokkal tágabb tért nyerne. Az az argumentum, hogy meg kell az egyedárúságot szüntetni s talán pár millió forintot elveszteni, nem nyom, mert nyereségnek tartanám, hogy az a szerencsétlen törvény, mely a magyarember szellemével soha összeférni nem fog, megszüntettessék. (Helyeslés a szélső balon.) Tudjuk, hogy mikor a becsületes magyar polgár szolgabírójához bemegy, pár csomó dohányt visz magával és legelőször ezt húzván ki szűre ujjából, igy szól: Tekintetes szolgabíró ur, az isten adta, itt van a magam terméséből egy pár csomó szűz dohány s csak ezután mondj'a el panaszát, kérdem, van-e szolgabíró, kinek lelke volna ezt a bizalmat visszautasítani és azért elitélni? (Élénk derültség.) Tudjuk továbbá, hogy bár nyerészkedési vágyból a csempészek batyuban a hivatalokba is beviszik csempészett dohányukat s asztalról asztalra árulgatják, a szegény irnok bizony szintén vesz belőle és rágyújt. De midőn ily szerencsétlen csempészek valamely városba vagy hivatalba magukat biztonságba érzik, már ott künnt várja a fináncz valamely árokban vagy a híd alatt és mikor meg akarja állítani, hogy mit viszel, eldobják a batyujukat és ott hagyják, de ezzel még nincs vége. Számtalan példa van rá, hogy mint egy vadat üldözik a csempészt, hajszolva, üldözés közben, mint a vadat lelövik. Egyfelől tehát tekintve a dohánytermelés nagy fontosságát, másfelől a csempészés körül előforduló inmoralitást, nem szabad, nem lehet habozni, hogy a dohány szabad termelésének tér nyittassák. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Azt hiszem, hogy csekély erőmhöz képest kifejtettem a dohánytermelés előnyeit s az egyedárulás körüli bajoknak okait és midőn most már nyilatkozatomat bevégzem, ismerve t. minister ur jóakaratát, arra kérem, hogy hagyjon bennünket itt a földön és ne igyekezzék bennünket a magasban fennröpüíni tanítani. A magyar nemzet életképes és ha száladon bocsátja a dohánytermelés^ ezt be is fogja bizonyítani.
