Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-64

388 64. srszágos üló* február 4. 1885. kiskorú részére kirendelendő külön gondnok, ngy együttesen, valamint külön kérelmezhetik." Ez által tehát azon aggodalmaknak, melyeket Török Zoltán t. képviselő ur az előbb hangoztatott, tökéletesen eleje van véve. (Helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Sálijuk!) Mindenek előtt esak azt a kérdést vagyok bátor felvetni, vájjon a 4. §. is most döntetik-e el vagy sem? Elnök: Csak a 3. §. Tisza Kálmán ministerelnök: Ez esetben fentartom magamnak a szót a 4. § nál. Elnök: Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. Szó illeti még az előadó urat. Gáli József előadó: T. ház! A Török Zoltán t. képviselő xir által tett indítványhoz, mely szerint a 3. §-hoz pótlás javasoltatik, hozzá nem járulok. Teleezky István t. képviselő ur részletesen kifejtette azon indokokat, melyeknél fogva ezen indítvány részben tévedésen látszik alapulni, a mennyiben pedig az indítványozó képviselő ur akarta nemcsak azon kiskorúakat érteni, kik lemenő ágbeli rokonok, hanem az oldalrokonokat is, akkor az indítvány először azért nem fogadható el, mert nem lenne indokolt, miért adjuk e jogot csak a kiskorúaknak s nem a nagykorúaknak is; de másodszor azért sem lehet azt elfogadni, mert a 28. §. o) és c) pontja alapján elrendelendő gondnokságnál az eset kritériumai nagyon is a viszonyokhoz kötvék s itt csakugyan nagyon lelkiismeretes eljárás lévén szükséges, a a kérelmezési jogot nem lehet oly személyekre ruházni, kiket nem köt össze az illetővel oly nagy érdekközösség, hogy feltehető volna, hogy rendes viszonyok közt visszaélés nem fog bekövetkezni, mert különben számos zaklatásoknak tennők ki az illetőt. A gondnokság alá helyezés ily esetekben akkor áll be, midőn valaki gyenge elméjű vagy siketnéma és e miatt nem képes vagyonát kezelni. Már hogy e gyenge elméjüség kisebb vagy nagyobb mérvűe-e, ennek megbirálása tekintetében olyan latitude létezik, hogy egy oly ember, kit mint említettem, nem fűz össze az illetővel oly szoros érdek közösség mint a minő feltehető szülőknél, gyermekeknél és házastársaknál, igen könnyen rá foghatja valakire,hogy gyenge elméjű és nem tudja vagyonát kezelni, tehát igen könnyen hajlandó lenne gondnokság alá helyezést kérni. Igaz, hogy ez nem fog eredményre vezetni, mert a biró nem fogja azt ok nélkül elrendelni, de azért mégis zaklatásnak lenne kitéve az illető. Ezen okból már az 1871. évi XX. t.-cz. 31. §-a is sokkal inkább korlátozza ily esetekre vonatkozólag a kérelmezési jogot, mintha elmebetegség miatt helyezendő valaki gondnokság alá. S ezért az igazság-ügyi bizottság sem ment tovább, hanem egyszerűen a házastársakra kivánta e jogot kiterjeszteni, kikről rendes viszonyok közt fel nem tehető, hogy e joggal visszaélni fognak. Ennélfogva kérem ez indítványnak elejtését. (Helyeslés.) Elnök: A 3. §. szövegében nem támadtatott meg, Török Zoltán t. képviselő ur azonban ezen szó után „házastársa" a következőket kívánja tétetni: „és kiskorúak, illetve gondnokság alatt állók érdekében az illetékes gyámhatóság utasítása alapján az árvaszéki ügyész." A többi szöveg változatlanul marad. Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a 3. §. a bízottság szövegezése szerint elfogadtatott; a kérdés csak az lesz: elfogadja-e a ház a Török Zoltán képviselő ur által beillesztetni kivánt módosítványát ? (Felkiáltások: Nem fogadjuk él!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy ez nem fogadtatott el s igy a 3. §. változatlanul marad. Szathmáry György jegyző (olvassa a 4-ik §-t). Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Miután Török Zoltán t. képviselő urnak felszólalása és javaslata is részben a 4. §. kihagyására vonatkozott, kötelességemnek tartom egy pár szót szólni a dologhoz, habár azokhoz, a miket Teleszky képviselőtársam elmondott, igen sokat tenni alig lehet. (Halljuk!) Én első sorban azt gondolom, hogy a mint Teleszky t. képviselő ur megjegyezte, zaklatástól félni ott, hol a gyámhatóság még csak a kereset megindítására, vagyis a kérvény beadására hatalmazhatja fel az ügyészt, a döntés pedig a rendes bírónál van, aligha lehet. De az sem következés, hogy kémkedés utján kelljen megtudni, hogy valaki csakugyan ezen esetbe jön-e vagy nem? Mert a ki ismeri az életet falun, ott bizony az emberek igen jól tudják egyik a másikáról, minden kémkedés nélkül, hogy milyenek viszonyai és mikor kezd valaki oly életmódot folytatni, a minek következtében tönkre megy részint vagyonilag, részint munkaképességében is és ennélfogva a község terhére válik. A községeknek, igen helyesen, kötelességük az illetékességgel biró teljesen elszegényedettet tartani. Ezen kötelesség természetesen fentartandó, de viszont módot adni, hogy a községek egyeseknek a hibája miatt ne terheltessenek, azt hiszem, hasonlóan helyes intézkedés. És áll az, a mit a t. képviselőtársam mondott, hogy a községeknek például nagyobb teher a betegápolási költség, mint az, mely a hozzájuk illetékesek eltartásából származik; de hiszen a betegápolási költség azok után terheli a községet, a kiknek maguknak semmijük sincs, mert a kinek van valamije, az maga tartozik azt megfizetni. Midőn tehát az önhibábóli elszegényedés ellen ily körülirt módon a községeknek védeke-