Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-64

64. ország** iléft február 4, 188S. 389 zési eszközt adunk, védekezési eszközt adunk az ellen is, hogy a betegápolási költségekkel ne terheltessenek túl és nemcsak az ellen, hogy az ilyent eltartani ne kelljen. (Helyeslés.) Én tehát, mintán meg vagyok győződve, hogy semmi néven nevezendő zaklatás nem fordulhat elő, másodszor, miután meg vagyok arról győződve, hogy anyagilag, jórészben legalább, ugy sem nagyon fényesen álló községeinknek anyagi érdekeit védeni törvényszerű kötelesség, kérem a szakasz elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon.) Lázár Ádám: Azok után, a miket a t. minister ur felhozott, valamint épen ezen szakasznak fontos és döntő befolyással biró intézkedéseinél íogva, bátor vagyok módosító javaslatot előterjeszteni. Ugyanis nemcsak az elszegényedésről lehet szó, mint a ministerelnök ur említette, mert e mellett lehet valaki munkabíró vagy munkaképtelen. Nézetem szerint nem csak akkor lehet gondoskodni a törvényhozásnak arról, hogy valaki a község terhére ne essék, ha elszegényedett, hanem akkor is, ha munkaképtelen. Ennélfogva minden bővebb indokolás nélkül a következő módosítványt vagyok bátor elfogadásra ajánlani (olvassa): „A 4. szakasz második sorából e szó: „ennélfogva" kihagyandó s helyébe teendő: „ha munkaképtelen

ií

. Ennélfogva a szakasz következőleg hangzanék (olvassa) : „4. §. Ha az 1877: XX. törvényczikk 28. §. b) és c) pontjainak eseteiben valakire nézve olyan körülmények forognak fenn, melyek folytán teljes elszegényedésétől s ha munkaképtelen, attól lehet tartani, hogy az illetékes község a tartás által való megterheltetésnek leend kitéve: az illetékes gyámhatóság utasítása folytán a gondnokság alá helyezést az árvaszéki ügyész is kérheti." Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Hoitsy Pál jegyző (olvassa a módosítványt). Horánszky Nandor: T. ház! Legyen szabad azok után, a miket a t. belügyminister mondani méltóztatott és különösen reflectálni arra, amit imént TeleszkyIstván képviselő ur felhozott, egy pár szóval megjegyzést tennem. (Halljuk !) Legelőször is kijelentem, hogy azon módosítványt, melyet előttem szólott Lázár Ádám képviselőtársam benyújtott, nemcsak nem fogadom el, de részemről magát az egész szakaszt sem fogadom el. Teleszky képviselőtársam nagyon megdicsérte a szakaszt, hogy az mily gondosan van szerkesztve, hogy ez kizár minden esetleges zaklatást és minden esetleges oly eljárást, mely az illetőkre nézve bármily tekintetben hátrányos. Én részemről épen nem találom szerencsésnek a szöveget, mert eltekintve a szakaszban foglalt elvi intézkedésektől, a szakasz elején mindjárt ez mondatik: 4. §. „Ha az 1877: XX. törvényczikk 28. §. b) és c) pontjainak eseteiben valakire nézve olyan körülmények forognak fenn, melyek folytán teljes elszegényedésétől s ennélfogva attól lehet tartani" stb. Tehát még azt sem mondja, hogy a körülményeknek oly természetiteknek kell lenniök, melyek az illetőnek nem saját hibája nyomán állottak elő és én azt hiszem, hogy ha e szöveg alkalmaztatik, a biró akként fogja ezt értelmezni, hogy a kinél bekövetkeztek oly körülmények, melyeknek nem ő maga az oka, hanem véletlenségből származtak, ennek helyet adni nem fog. Ezt csak azért említettem fel, mert ez is hézag és a szövegezése, eltekintve elvi jelentőségétől, nem igen szerencsés. Egyébiránt t. ház, arra, hogy e szakasz kihagyassék, nem csak ez, hanem azon szempont is indít, hogy soha egy polgár ellenében sem adom meg a jogot arra, hogy ott, a hol nem saját családjának és hozzátartozóinak érdekéről van szó oly okból, hogy talán esetleg elszegényedhetik és a község terhére eshetik — e miatt vagyonában és ezzel kapcsolatban egyéni jogaiban zaklattassék. Én ilyen intézkedésekhez elvileg nem járulok. Megengedem, hogy a szakaszban foglalt intézkedések, melyeknél fogva az eiőször az árvaszék elbírálása alákerül azon szempontból, hogy ily eljárás megengedhető-e vagy nem és az ezután e tekintetben foganatba veendő bírósági eljárás sok tekintetben némi garantiát nyújtanak arra nézve, hogy e téren visszaélések történni nem fognak; de kizárva nincsenek és nem lehetnek. Méltóztassék tekintetbe venni azt is, hogy az első bírósági határozat után esetleg zárlat rendeltethetik el, a mi minden esetre súlyos intézkedés. Mindezek engem arra indítanak, hogy azt, hogy valaki elszegényedhetése miatt — és utóvégre is egyéni appretiatiónak és felfogásnak dolga, hogy valaki a körülményeket ilyeneknek tekintse — zaklatható legyen, községi érdekből s nem család és vérségi viszonyokra való tekintettel, elvi szempontból el ne fogadjam. Én részemről azért e szakaszt el nem fogadom. (Helyeslés a báloldalon.) Teleszky István: Bátor vagyok röviden reflectálni az előttem szólott t. barátom által mondottakra. Én a 4. §-nak nem szövegezését dicsértem, hanem azon garantiát emeltem ki, melyeket a t. előttem szólott képviselő ur is felemlített s melyek miatt visszaéléstől rendszeresen tartam nem lehet. Nem lehet azon eautelák miatt, melyeket a 4. §. tartalmaz akkor, mikor mint már hangsúlyoztatott, egyfelől rendeli, hogy magát a fellépési jogot esetleg előzetes meghallgatás és tárgyalás után az árvaszék adja meg és azután a