Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-61

348 61. országos ülés január 50 1885. állnak az óriási tömegek, melyek ma harezba ] vitetnek és melyeknek élelmezése már mennyisé- j güknél fogva szerfölött nagy feladat. De szükséges azért is, mert a mai nap harezba vitt nagy tömegek nagy területeken vannak szétszórva s igy nincsenek a csapatok folyton azon helyzetben, hogy magukat a központból elláthassák. Ezek után engedje meg a t. ház, hogy az előttem szólott Gulácsy t. képviselő ur némely állítására tegyek rövid megjegyzést. A t. képviselő ur többek közt egész általánosságban oda vetett azon állítása, hogy a közös hadsereg nem áll a helyzet színvonalán, hogy a szelleme rossz, germanisaló. Engedje meg a t. képviselő ur, én megengedem, a mi a szellemet illeti, hogy mint minden nagy intézményben, mely az embereknek óriási tömegét foglalja magában, lehetnek egyesek, kik fel nem ismervén hivatásukat, követnek el oly dolgokat, melyek minden esetre károsak; de az egyesek által elkövetett visszaélésekből következtetni az egész intézményre, annak minden egyes tagját kárhoztatni, minden esetre oly állítás, mely nem indokolható és melynek indokolását a t, képviselő ur meg sem kisértette. Fájlalja továbbá a t. képviselő ur, hogy nevezetesen a közös hadseregben a magyar tisztek száma csekély. Igaz, sajnos körülmény és tényleg ugy van. De másrészt ennek indoka azt hiszem t. ház, leginkább abban keresendő, hogy a mai viszonyok közt, mikor az emberi tevékenységnek oly óriási sok köre van, mely sokkal jobban jutalmazza magát, mint a katonai szolgálat, igen kevéssé hajlandó ezen szolgálat teljesítésére, hanem inkább használja fel tevékenységét oly körben, mely megadja a kellő jutalmat. Felemlítette többek közt t. képviselőtársam azt is, hogy mai időben — ha jól értettem szavait — esakis nagy városokat szoktak megerősíteni, a kis helyek ostromlásával nem sokat törődnek. És a többi között ezen állítástól foiyólag indokolta azt, hogy miért tartja a przemysli és krakkói erődöket feleslegeseknek. Én ezen erődöket saját személyes tapasztalatomból is ismerem s biztosítom a felől a t. képviselő urat, hogy ezen erődök egyáltalában nem tartoznak a kisebb, hanem igenis tartoznak a nagyobb erődök közé. Hogy pedig ezek szükségesek s a hadsereg nem szokta azokat ugy figyelmen kivül hagyni, mint ő felemlítette, erre elégséges hivatkoznom a 70 ki háborúra. Ott láttuk, hogy a német, hadsereg az egyes erődöket nagy hadtestekkel körül vette és addig ostromolta, cernirozta, mig az illető helyeket bevette. Továbbá, hogy az erődök szükségesek, ennek indokolására elég lesz talán azon körülményt felemlítenem, hogy 1870 után a franczia és német nemzet legelső teendői közé sorolta határain erődöket felállítani s nevezetesen a francziák ily apró erődöknek egész lánczolatát állították fel határszéleiken. A t. képviselő ur, de nem csak ő, hanem az előttem szólott képviselő ur is felemlítette továbbá az úgynevezett Rückwärtseoncentrirungot és ebből a hadseregnek rossz szellemére akar következtetést vonni, mintha azon hadsereg, mely hátrál, nem állhatna már ezért hivatásának színvonalán. Én megengedem, hogy egy hadseregnek első sorban az a hivatása, hogy Vorwärtseoneentráíjon és ne rückwärtst; de végre is két összeütköző fél közül egyiknek előre, másiknak hátra kell menni és abból, hogy az egyik fél hátramegy még teljességgel nem következik az, hogy az illető fél nem teljesítette kötelességét. (Igás! Vay van! a jobboldalon.) Sőt a történelem példái bizonyítják, hogy némely hadsereg sokkal nagyobb bravourt fejtett ki épen akkor, mikor legyőzetett, mint mikor győzött. Bátor vagyok e tekintetben felemlíteni I. Napóleonnak, az orosz hadjárat után következett hadjáratait. Ezekben a hadjáratokban a franczia hadsereg nem egyszer volt azon helyzetben, hogy Ilückwärtsconcentrirozütt s mégis kétségtelen, hogy ugy Napóleon mint hadvezér, valamint hadserege is soha sem volt dicsőbb, soha sem volt nagyobb, mint épen ezen hadjáratokban, a mikor nem egyszer volt kénytelen hátrálni. (Igaz! Ugy van ! jobboldalon.) A t. képviselő ur végre szép szavakban adott elismerésének kifejezést a honvédelmi intézmény rendeltetése iránt, kifejezvén egyszersmind azon óhaját, melyet ezen intézmény iránt táplál s vég eonclusióként megtagadta a költségvetést. Én,t. ház, szintoly meleg érdeklődéssel viseltetem ezen in tézmény fejlődése iránt, szintúgy óhajtom azt, hogy ezen intézmény rendeltetésének teljesen meg • felelni képes legyen és komoly pillanatban nem szóval, de tettel a hazát és trónt megvédelmezze. De arra, hogy ezt tehesse, részemről nem szép szavakat, hanem azon anyagi eszközöknek megszavazását tartom szükségesnek, melyek ezen intézménynek ezen irányban való kifejlesztésére megkivántatnak s épen ezért t. ház elfogadom a költségvetést. (Helyeslés jobbfelöl.) Elfogadom pedig annyival inkább, mert e tárezát oly férfiú kezében látom, kinek szakképzettségében teljesen megbízom. (Éljenzés a jobboldalon.) Megbízom pedig annál inkább, mert az eddigi, a rendelkezésére álló eszközökhöz viszonyított mindenesetre elismerésre méltó vívmányok és eredmények nagy része szintén az ő eddigi működésének is eredményei. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ismétlem, elfogadom a költségvetést. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Steinacker Ödön: T. ház! Nincs szándékom ezen tárcza tárgyalásánál a létező honvédségi intézmény eme czéiszerííségének elvi fejtegetésébe bocsátkozni. Nem kérdem, vájjon hadászati