Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-61

61. orsíágos ülés Január 30. 1885. 349 szempontból a jelenlegi szervezet ezélszení-e, nem volna-e helyesebb egy szorosabb kapcsolat a közös hadsereggel, a mely megfelelne a Magyarország és Ausztria közt létező, akár monarchiának, akár birodalomnak nevezett kapocsnak, a mely törvényszerüleg fennáll és a melynek megszűnte nézetem szerint Magyarországra nézve nagy szerencsét] enség volna. Nem kérdem, vájjon veendők-e tekintetbe azon nézetek, melyek néhány év előtt, mikor a túlsó padok végén a szélső jobbon egy ellenzéki árnyalat ült a honvédségi intézmény czélszerűségére vonatkozólag egy igen tekintélyes államférfiú által nyertek kifejezést, vagy helyesebb azon irány, melynek kifejezést adott két előttem szólott t. képviselő ura szélsőbal padjairól és végre azt sem akarom taglalni, vájjon az országot fenyegető nagy veszély idején a létező hon védség volna-e azon utolsó horgony, niebyhen a nemzet bizhatnék, mint ezt kifejtette Ivánka t. képviselő ur. Én tudom, hogy a kedvenez eszméknek oly nagy varázserejük van, hogy azok ellen bizonyos időben felszólalni hiába való dolog. Hiszen ki lett fejtve ma is, hogy a honvédség a nemzet büszkesége és tudjuk, hogy ez oly nebánts virág, melylyel szemben a pénzügyi helyzet és a legszükségesebb takarékosság postulatumai elnémulnak. En tehát mindezeknek taglalásába nem bocsátkozom és még azt sem kérdem, vájjon a jelenlegi keretben és alapon megfelel-e az intézmény czéljának, vájjon arányítva ezen czéihoz, nem túlságos drága-e. Különben mint nem szakember, katonai szempontokat nem is bírálhatván, a létező törvényes és tényleges áll;*pótok alapján bátor vagyok csak egy körülményre figyelmeztetni, a mely nézetem szerint igenis orvoslást igényel. Én ugy hiszem t. ház, hogy mint minden seregnek, ugy a honvédségnek is felszerelése és ruházata katonai szempontból is nem közönyös. Ugy hiszem, hogj" katonai szempontból is tekintetbe veendő, vájjon czélszerfí-e annak beszerzését annyira concentráíni, mint az most történik, vájjon czélszerfí-e a forrásokat úgyszólván csak egy állandó concurrensképes helyre szorítani, különösen akkor, ha az az ország szélén van. Én ugy hiszem, hogy nemcsak katonai szempontból fontos a felszerelés és ruházási ügynek decentralisatiója, hanem gazdasági szempontból is, először is azért, mert bármennyire óhajtjuk, hogy a csapatok jól legyenek felruházva és felszerelve, minden esetre mégis kívánatos, hogy az minél olcsóbban történjék és másodszor ugy hiszem, hogy a mennyiben hadászati tekintetek ezt nem gátolják, az iparnak a segélyezése is ez ügyben figyelmet érdemel. E tekintetben t. ház, igen sok kívánni való van hátra. Mint ismeretes, évek óta van panasz, hogy az eljárás nem czélszerű. Ahonvédség e részben a közös hadsereg nyomdokait követi s habár nem tárgyaljuk most a közöshadsereg ügyét, mégis lehetetlen nem utalni azon szempontokra, melyeket erre vonatkozólag Frölich Gusztáv képviselőtársam kifejtett már a földmívelés-. iparés kereskede! emügyi költség vetés tárgyalásakor. A mit ő igen helyesen kiemelt, az áll a közös hadseregre és a honvédségre egyaránt, hogy t. i. az államnak hatalmában van az ipart áldozatokkal, vagy áldozatok nélkül is, különösen pedig a hadsereg szükségleteinek beszerzése áltídis emelni és elősegíteni. O utalt e tekintetben az Uralkodó visszás állapotokra s azon feltételekre, melyek a közös hadseregnél is lehetetlenné teszik, hogy a magyar ipar legalább oly mértékben legyen részese ezen szállításnak, a mely csak a 307^-nak is megfelelne. Erre meg kell jegyeznem t. ház, hogy a magyar ipar teljesen képes volna ezen 80%-ot is a közös hadsereg számára fedezni. Én azt hiszem, a magyar iparra nézve nem lehet vigasztalás z, hogy ezen ügy egy bécsi banknak kezében van, habár ez egy magyar honosságú, de különben Bécsben lakó hazánkfiát tolt is előre, a ki annak idején német nevét magyar praedicatummal látta el és odatétette a „Eegenhardt" elé szépen a „Zápori"-t is. De t. ház, ehhez hasonló eljárást látunk a honvédségnél is. Nézetem szerint törekedni kell, hogy ez megváltozzék. Annak idején, mikor a honvédség létesült, emeltek számára fegyvergyárt is itt a fővárosban. Igen sajnos, hogy a viszonyok nem engedték annak fentartását, de ha már az nincs, legalább a ruházatra vonatkozólag azon kellene lennünk, hogy az ország ipara ez által is tápláltassék. Természetesnek találom, hogy akkor, midőn a hondvédség létesült, a Skene-féle consortionalis eszmék uralkodván, hasonló módon iparkodtak eleget tenni a honvédség szükségleteinek is. Akkor kezdetben még csekélyebb volt a szükséglet és igy természetes, hogy ezen szállítást egy olyan consortiumnak adták ár, mely hajlandó és képes volt kellő felszerelési telepet állítani ezen ezélra. Azt sem rosszalom, hogy mivel ily gyártelepnek a létesítése pénzbe kerül, a befektetett költségek amortisatiója tekintetében bizonyos időre szerződésileg biztosították ezen consortinmot — még pedig reá nézve igen kedvező feltételek mellett — hogy ahonvédség felszerelése nála meg fog rendeltetni. De hát, t. ház, én azt hiszem, mi nem akarhatjuk, hogy ezen consortiumnak szerződéséből egy örökké való monopólium legyen^ Én ugy hiszem t. ház, hogy mint minden más szükségletnek rendes időben legalább, a mennyiben állam intézményről van szó, nyilvános árverésen adassanak ki azoknak, a kik megbízhatók é,? képesek azt előállítani. T. ház, igen csodálatos az, hogy mikor lejárt az első szerződés, akkor nem hirdettek nyilvános árverést, hanem szépen csen-