Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-61

61. országos ülés • Kormányunk eljárásában hibákat keresni és talán találni is lehet, de hazafiuságábim józan ember nem kétkedhetik, utasítsuk tehát hogy egészítse ki a megkezdett munkát és terjeszszen mielőbb javaslatot a hág elé a népfelkelésről szóló 1868: XLII, t.-cz. megfelelő módosítására. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem akarom a t, hasat hosszas előadással untatni, azokat, a kik e tárgygyal tüzetesen kivannak foglalkozni és nézeteimet mérlegelésre méltóknak tartják, utalom a múlt évben hiriapokh;;n is .megjelent, elhallgatott beszédemre. Igen viszontagságos életem tapasztalataiból merített meggyőződésem, hogy igen ritka kivétellel mindaz é'a mindenki, ha keletkezését megtagadja: hanyatlik. A magyar fegyveres kézzel alakította meg hazáját; addig lesz itt a vezér, mig a fegyverrel valóságosan szolgálók, a haza és nemzet érdekéten elvérzők legnagyobb számát ő adja. Nemcsak hogy elfogadom, de tettleg követem Jókai Mór barátom tanácsát: „kössük élénkbe a börkötényt — dolgozzunk!" azzal toldván meg, hogy legyünk legbüszkébbek arra, a mit saját erőnkkei önmagunk állíthatunk elő, még akkor is ha alkotásunk nem tökéletes, de a kardot — azt ne tegyük le oldalunkról. Egyébként az előttünk fekvő honvédelmi tárcza költségvetését elfogadom és azon változtatást tenni jelenleg nem óhajtok. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Orbán Balázs: (Halljuk) A honvédelmi táreza költségvetésének s ezzel kapcsolatosan honvédségünk fejlődésének megbirálására pártunk jeles szakférfiáiiäk Gulácsy képviselőtársamnak előadása folytán az én laieus felszólalásom az ő hivatottsága által meg van ugyan nehezítve: de másrészről az általa oly mélyrehatóan gyakorolt kritika folytán egyszersmind meg is van könnyítve, a mennyiben a tárgy kimerítésénél fogva ' kevésre szorítkozhatnak szerény észrevételeim. (Halljuk! a szélső baloldalon.) E táreza pénzügyi oldalát tekintve azt látom, hogy a jelen évre 173,753 írttal van ámult évinél 'több előirányozva, nem nagy tehát a különbözet, de különben is a honvédelmi és közoktatási táreza költségeinél pártunk nem igen szokott akadékoskodni, sőt nem egyszer szorgalmaztuk nagyobb összegek felvételét, mivel e kiadásokat a hazánkra nézve gyümölcsöző kiadások közé szoktuk sorozni. Mi honvédségünknek sokkal magasabb és fényesebb helyet biztosítunk alkotmányos életünk — fájdalom megszűkített —keretében, mint önök, kik a közös hadsereg kiegészítő részét alkotó segédcsapatok szerepére kívánják degredálni. Mi honvédségünket á nemzet szemefényének az önálló magyar hadsereg magvának, jegeezedési pontjának, a hazafias érzülettel párosult hősiesség melegágyának, régi dicsőségünk letéteményesének, elődeik KÉPVH. NAPLÓ 1884—87. III. KÖTET. jatinár 30. 1SS5. 345 önfeláldozó haza- és szabadságszeretete hagyományosának tekintjük. Mi a jövő Magyarország védpalzsának tartjuk s azért jövő biztonságunk és nagyságunk alapját látjuk ez intézményben letéve. Ez okon mi nem szoktunk fukarkodni a pénzzel, a midőn az honvédségünk valódi belterjes fejlesztésére fordittitik. Készek voltunk s készek vagyunk ma is megszavazni mindazt, a mi honvédsé • günknek tüzérség- és műszaki csapatokkal való ellátására szükségeltetik; de óvakodunk az oly külsőségekben, gyerekes gomb, gallér, csizma és bakancs s más ily csereberékben nyilvánuló reformoktól, minők a közös hadseregnél minduntalan felütik fejüket s a melyek oly sok oknélkül elvesztegetett milliójába kerülnek különben is eléggé kizsákmányolt szegény hazánknak. Ily modorú, mi belbecscsel, mi lényeges következni énynyei sem bíró külsőséget s tévesztett irányú reformot látok a honvédség hátbörondjeinek kicserélésében, a mi négy évi részletre osztott 576,720 irtot emésztene fel. T. ház! Az az egész hátbőrönd nem egyéb egy nagy osztrák zopfnál, más hadseregek már rég megváltak ezen a katonát szabad mozgásában és gyors felvonulásában akadályozó nyűgtől; hanem a mi híres, hátrafelé concentráló osztrák vezéreink nem tudnak megválni ezen hagyományos nyűgtől, talán azon gondolat nyomása miatt, hogy az egyszersmind hátvédül is szolgál. De mi nem akarjuk, hogy honvédségünk hátát mutassa az ellenségnek, hanem hogy majd az ellenség fordítson hátat neki. A mi dicső honvédségünk jelszava az „Előre" volt, ez lesz hiszem, a jövőben is s ép azért az előmenetelben gátul szolgáló hátbőröndöt minden alakban elítélem, a mint elítélte és letette azt minden más hadserege Európának. Legyen az akár borjúbőrből, akár vászonból csak akadályául szolgál a szabatos és gyors mozdulatnak. Azonban, ha már semmiként sem akarják honvédeinket csak vándor legények hátára illő ez osztrák nyűgtől megmenteni, akkor is előnyt adok a mostani vászon hátbőröndnek könnyebb volta miatt, főleg mióta hazánkfiának egy új találmánya azokat vízhatlanokká teszi s igy a borjúbőré való átalakításra előirányzott nagy összeget meggazdálkodhatónak ítélem. Találok a honvédelmi költségvetésben még némely más kifogásolható tételt is. Ilyen a túl nagy lábon berendezett központi igazgatás s azon fényűző építkezés, melyet a ministerium palotájánál, Ludoviceuumál, szegedi és más laktanyáknál s az ürességtől kongó nagyszerű szegedi tiszti la- koknál észlelhetünk, de ezek nem mostani honvédelmi ministerünk rovására esnek, de különben is az építkezésekben való fényűzés jellemvonása a hanyatlásnak s mindenhol jelentkező szokása a rossz kormányzatnak, melyek a külpompa és fényűzés által akarják a lényeg és belbecs hiányát 44