Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-49

-28 49. srszátros ülés jann'r Í6. 1S85. is egyike volt azoknak, kik ezt helyeselték, mégis | a kereskedelem egyik kiváló képviselője foglalja ( el a fóldmívelési tárcza előadói székét. Én nem akarom Wahrmann t. képviselőtársamnak mint kereskedőnek érdemeit kisebbíteni, elismerem azokat. De mégis jobb szeretném, ha akkor, midőn Magyarország földmívelése ily válságos körülmények közé jutott, az előadói széken egy földmívelő ülne. az bizonyosan nagyobb szeretettel és rajongással fogná e tárcza ügyeit előadni, mint Wahrmann t. képviselőtársam, a ki kereskedő. Felhozta a t. előadó ur, hogy Rácz Géza t. képviselő ur múltkori megtámadásában nem mondott igazat, kénytelen vagyok a t. előadó urnak emlékező tehetségét felfrisiteni, mert a lipótvárosi választó kerületben ugy nyilatkozott, a mely arra mutat, hogy legalább is volt joga ítácz képviselő urnak azt hinni, a mit mondott. Nyilatkozata igyhangzik: „Nemigen sikerült alkotásai a törvényhozásnak az uzsora- és az ipartörvény; szerencsétlen eonrpromissumoknak kifolyásai, concessiók egy sajnos áramlatnak, mely még a legjózanabb törvényhozótól is egy bizonyos „sacrifitio del' intellett ót" követelt, csakhogy nagyobb bajok kikerültessenek/' Megengedem, hogy a t. képviselő ur ezt talán nem azon irányban értette, mintha keveslené az uzsorásokra szabott büntetést, de ha valaki azon véleményen volt, mint Rácz képviselő ur, az se lehetett valami messze az igazságtól. Beszédének egy másik pontjában, midőn a szakministerekről szól, még eeeletansabban nyilatkozik s ezeket mondja: .Talán a párt maga sem vonta ki magát tökéletesen azon befolyás alól, melyet az előbb ecseteltem pártalakulások reá gyakoroltak, részben talán azért, mert magában a kabinetben is egyik-másik oly egyéniség foglalt helyet, kit inkább a vélt szakképzettség, mint a szabadelvű eszmékhez való SZÍVÓS ragaszkodásnak föltétele juttatott a ministeri székbe". „Zajos helyeslés. Altalános élénk felkiáltások: Pauler! Nagy mozgás. Nagy derültség.* Igaz, hogy e szót Pauler nem az előadó ur ejtette ki, hanem az őt hallgató közönség, de ha odább nézzük a beszédet, annak sehogy sem található nyoma, hogy azt rectificálta volna s ebből az látszik, mintha hallgatag belenyugodott volna. (Élénk derültség szélső balfelöl.) Végül még csak ennyit. Azt mondta a t. képviselő ur a múltkori beszédében, hogy az elobhkelő gondolkozó egyének arra meggyőződésre jutottak, hogy az ellenzék modora miatt nem lehet szólniok. Hát ez nézet dolga t. ház, de egyre figyelmeztetem a t. előadó urat s ez az, hogy a midőn magát gróf Keglevich képviselő úrral egy rangba helyezi az előkelőségben, még várjon egy kissé, mert még nincs főrendi tagnak kinevezve. (Derültség.) Különben határozati javaslatom igy szól: „Utasítsa a t. ház a fölílmívelési ministert,hogy a gyártott borob feltétlen eltiltása iránt még ez ülésszak alatt nyújtson be törvényjavaslatot, hogy az még ez évben törvénynyé emeltethessék. (É énh helyeslés a szélső baloldalon.) Wahrmann Mór előadó: T. ház! (Mozgás. Halljuk!) Mindenek előtt köszönetet mondok az előttem szólt képviselő urnak, hogy oly tárgyilagosan és némileg elismerőleg szólott rólam, Ezt oly kevéssé szoktam meg ezen oldalról, hogy meglepőleg és bátorítólag hatott reám, (Tetszés a jobboldalon.) Daczára ezen elismerésnek, melylyel kereskedői minőségemben tett szolgálataimról és szerzett érdemeimről nyilatkozott, mégis csudálkozik azon, hogy ezen tárcza tárgyalásánál itt az előadói helyet elfoglalom. Teszi ezt különböző okoknál fogva. Bátorkodom tehát én is három pontban felelni. Az első az, hogy a képviselő ur csodálkozik, hogy a minister ur beleegyezésével ülök itt az előadói székben, kinek egynéhány év előtt eltérő nézete volt az iránt, hogy a fóldmívelési tárcza elkülönít tessék az ipari és kereskedelmi tárczától. Erre azt válaszolom, hogy én bármi nagyra becsülöm a t. minister urnak mind egyéniségét, mind állását, mind parlamenti befolyását — de nem az ő beleegyezésévei ülök itt. Én a pénzügyi bizottság megbízásából vagyok itt és akkor is elfogadtam volna ezen megbízást, ha ellenkezésben volnék a minister ur nézetével s ha csak a pénzügyi bizottság többségének nézetét képviselném. Leginkább csudálkozom pedig azon, hogy ezen észrevételt a t. képviselő ur tette, a kinek pedig a parlamenti viszonyokról kellő tudomása és gyakorlati íapintata van. A másik észrevételem az, hogy a képviselő ur csodálkozik azon, hogy épen a mostani gazdasági válság idején — a mint ő mondja — kereskedő foglalja el ezen helyet. Az a nézet, melyet a képviselő ur említett, hogy e tárczától elkülöniítessék a földmívelés a kereskedelemtői és ipartól, fölmerült, de nem érvényesült, mi előtt állunk tehát most? Együtt van a földmívelés, kereskedelem és iparügy egy tärczában. A t. képviselő ur nézete szerint tehát két vagy három előadót kellene alkalmazni, a kik felváltva majd az egyik, majd a másik tételről adjanak felvilágosítást; csakhogy eddig ily szokás sem ebben a parlamentben, sem tudtommal másutt nem uralkodik. A pénzügyi bizottságnak valakit kellett választania, a ki esetleg mind a három szakmára nézve kellő felvilágosítást adni képes legyen. Minden bizottság — nemcsak a pénzügyi, hanem minden parlamenti bizottság — azt választja előadónak, a kiről felteszi, hogy az illető ügyet, javaslatot vagy költségvetést a legalkalmasabban képviselni tudja. Nem akarom ebből azt a következtetést vonni, mintha a pénzügyi bizottság csak ezen szempont-