Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-49

49, oi-íiíágoi ülés íftBUír IS. 1885i: ból választott volna engem 5 mert magam beismerem, hogy nem vagyok arra annyira érdemes, mint a pénzügyi bizottságnak igen sok kiváló tagja, ki sokkal inkább képes ezen állást elfoglalni. (Fel kiáltások a bah és szélső baloldal egyes padjain : Ez már igás !) Magam is elismerem és hozzáteszem, hogy a pénzügyi bizottságot az vezette elhatározásában, hogy az az egyén, a ki 16 év óta ezen tárczával komolyan és alaposan foglalkozik, a ki annak egyes tételeit már legjobban ismeri, még ma is legjobban és legalaposabban fogja azt előadhatni és esetleg védelmezhetni. Minden más egyénnek, ki talán sokkal nagyobb képességgel bír nálamnál, valószínűleg több időbe került volna, hogy magát tájékozhassa, mint én nekem, a ki csekélyebb tehetséggel, mégis azon egy előnyben részesülök, hogy hosszabb idő óta foglalkozom ezen tárgygyal. (Helyeslés jobbfélöl.) A harmadik az, hogy t. képviselő ur érdekellentétet keresett a fóldmívelés és az ipar és a kereskedelem közt. Épen a ház és az ellenzéknek egyik kiválóbb egyénisége, gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam e napokban felhozta, hogy oly szoros és szerves összeköttetésben látja azon három szakot, hogy itt érdekellentétről szó sem lehet. De tegnap és tegnapelőtt a ház ezen oldalának (a szélső baloldalra mutatva) egyik tagja ugyanezt a nézetet vallotta. Én csatlakozom ezekhez; magam is mondott: iíD CZt évek előtt és ma újra ismétlem. Határozott érdekellentét nem lehet és nincs különösen cultur-államban ezen három tényező közt: egyik a másikat kiegészíti, egyik a másik javát előmozdítja. Jó és jövedelmező mezőgazdaság nélkül nem létezhetik kereskedelem és ipar, a mely szintén az országot eleveníti, az országnak tápot ad. Kereskedelem és ipar nélkül tönkremegy a földmívelés; mert a kereskedelem szükséges arra, hogy elárusítsa, az ipar pedig arra, hogy feldolgozza s értékesebbé tegye a föld terményeit. Megengedem azt, a mire gr. Apponyi t. képviselő ur hivatkozott, hogy egyes esetekben mindegyik osztálynak lehetnek külön érdekei; de épen ezen érdekeket összeegyeztetni, összhangzásba hozni feladata ezen háznak és minden jóravaló képviselőnek, aki nem egyes osztályok, hanem hazája javára törekszik. (Helyeslés jobbfelöl.) Csak igy érhetjük azt, a mire szintén gr. Apponyi képviselő ur utalt, hogy az osztályok közti harcz, a mely csakis az ország kárára van, megszűnjék, elenyészszék. Nem annak mentségéül hoztam fel ezeket, hogy itt ülök, sem azért, hogy a pénzügyi bizottságot mentsem, hogy engem e helyre megválasztott, hanem csak Szalay képviselő ur megnyugtatására. Legyen bárminő az én polgári állásom, mert én kereskedő voltam és földbirtokos vagyok. (Tetszés jobbfélöl.) Engem ép oly nagyon érint a földmívelés érdeke, mint a képviselő urat. Hogy ha magán szempontból kellene megbírálnom a ház asztalára kerülő javaslatokat, inkább oda hajlanék, hogy azokat a föidbirtokes érdeke szempontjából bíráljam, mint a volt kereskedő szempontjából. De én sem az egyik, sem a másik szempontból, hanem tárgyilagosan % haza java szempontjából szoktam bírálni. {Helyeslés jobbfélöl) Egy megjegyzésem van még és erre ugyanazon loyalitással fogok felelni, melylyel a képviselő ur engem megtámadott. Naturam furca si expellas, tamen usque recurret. A képviselő ur élezet akart mondani rám. Megengedem, hogy etéren szintén mesterem lehet; ezen élez sokak nézete szerint igen sikerült, de én nem tartom annak, mert szavaim félremagyarázásán alapul. Szerinte ugyanis utolsó felszólalásom ban azt mondattam volna, hogy előkelő férfiú nem szeret most itt a házban felszólalni, midőn ilyen megtámadásoknak van kitéve és erre azt mondta a képviselő ur, hogy nem vagyok előkelő, még nem vagyok a felsőháznak tagja, Csanády Sándor: De az lesz! (Derültség.) Wahrmann Mór: Engedelmet kérek, én nem mondtam, hogy előkelő, hanem előkelő és neme a gondolkozású férfiú. Nem hiszem, hogy olyan democrata, a minőnek Szalay képviselő ur magát minden alkalommal a házban bemutatta, hogy a kettő között különbséget tenni ne tudna. Én nem vagyok született democrata, nem is vagyok democrata a szó azon értelmében, a minőben azt nagyobbára most használni szokták. Bátran kimondom azt, hogy tudok oly embert képzelni, egy szegény koldust, ki a népnek legalsóbb rétegében született és nevel kedettis és annak daczára előkelően és nemesen tud gondolkozni és tudok magamnak képzelni felsőházi tagot, ki a legmagasabb rangban született és nevelkedett, de előkelő gondolkozása még sincsen. (Élénk helyeslés jobbfélöl.) Az ellen, hogy én azt mondtam: előkelő gondolkozású egyén, lehetne t. képviselőtársamnak kifogása; lehet, hogy nem tart ilyennek, hogy szerénytelen voltam e tekintetben, de nem lehet az, hogy én ezzel olyas valamit akartam volna magamnak arrogálni, a mi engem meg nem illet. (Helyeslés jobbfélöl.) Most engedje meg a t képviselő ur, hogy még beszédjének azon pontjára, melyben Rácz Géza képviselő urat védeni akarta, reflectáljak, (Halljuk!) ámbár ily dolgokat, megvallom, nem szívesen teszek. (Halljuk!) 0 maga idézte most szószerint beszédemnek illető részét ,'s bevallotta, hogy lehetett abból azt hinni, a mit Hácz Géza hitt, ele igaz, hogy az nincs benne. Én sem mondtam egyebet, mint hogy nincs benne; de azt is mondom, hogy hinni sem lehetett. Mert az, amit Hácz Géza képviselő és hónapokkal ezelőtt más képviselő erre nézve állított, a mire azonban nem válaszoltam akkor, nem mintharesig..