Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-49

49, orsságoü tlés jaseár IC. 1885. 27 a szövetkezet nem volt életerős és jobb is, ha az ilyen mentül előbb megbukik, mert legalább aunálkevésbé fogja rontani Magyarországon hitelét a szövetkezeteknek, melyek néha mégis üdvösek. Nem volt szerencsésebb t. képviselőtársam akkor sem, midőn előadásának igazolására felhozta, hogy pisztrángot tenyészt és ehhez öt, sőt néha két forinton is vásárolt lovakat. A gyorsírói jegyzetekben ez van utána téve: „Nagy mozgás.* Én ezt a nagy mozgást nem ugy értelmezem, mint a hogy rendes jelentése szól, mert ez itt nem azt jelenti, hogy megijedt a ház, mert hiszen azon lovak, a melyeket sántaság vagy más baj miatt leszúrnak, azokat olcsón adják el, ezt nem kellett a t. képviselő urnak felfedeznie, azt mindenki tudta, hanem menjen el Somogymegyébe, ott nem egyszer talál olyan földművest, kinek 800 vagy 1000 frtos lova van. Ezek után áttérek előadásom tulaj donképi tárgyára, arra, hogy a háznak egy határozati javaslat elfogadását ajánljam, mely a borgyártásról szól. (Helyeslés.) Körülbelül a mióta képviselő vagyok, 1876 óta figyelemmel kisérem Magyarországon a borgyártást és azon meggyőződésre jutottam 1876-ban, hogy egy oly országban, melyben elég bor terem, tehát nemsetgazdászatilag nem lehet megengedni, hogy fokoztassék az, a mi úgyis elég van, mert ezzel a termelők érdekei koczkáztattatnak, (Ugy van! a szélső baloldalon) e szerint nem indokolt és nem helyes a borgyártás. Beadtam egy törvényjavaslatot, mely a t. ház által elfogadtatott, azonban az a rettenetes baja volt a javaslatnak, hogy az úgynevezett szakközegek közé került. (Derültség.) Tegnap helyesen jegyezte meg egyik képviselőtársam a ház ezen oldaláról, hogy ha azt várjuk, hogy a szakközegek egyértelműleg határozzanak, azt sem a minister ur, sem ő, de tán egyikünk sem éri meg. Mert mit határoznak a szakközegek ? Az egyik, a ki hires ehemícus, midőn azt kérdezték, fel lehet-e találni a gyártott borban azon alkatrészeket, melyek a gyártást bizonyítják, nem erre adott választ, hanem az iparszabadság kérdését vette tárgyalás alá s azt mondta, hogy ez a szabadipar és kereskedelem érdekeit érinti; ha pedig a kereskedői szakközeget kérdeztük meg, ez a chemicusokra utal vala, mondván, hogy a chemiensok nem találják meg az alkatrészeket a vizsgálat alá vett gyártott borokban. A javaslat ezután különféle retortákon átmenve, nem jött létre, noha a háznak egy határozata is kötelezte arra a ministert és csakis az idő rövidsége miatt vétetett vissza. Miután határozati javaslatomat többen is aláirtak, lesz alkalmam válaszolni az e részben teendő esetleges ellenvetésre; most egyszerűen csak arra kérem a t. házat, méltóztassék határozati javaslatomat elfogadni. (Helyeslés a baloldalon.) j És még csak egyet. A mintapincze vezetőjének, a borászati kormánybiztosnak jelentéséből az derül ki, hogy noha ezen mintapincze intézménye boraink hitelét a külföldön, a mennyire lehetett, helyreállította, mégis leginkább Berlinben nem tud magának utat törni a magyar bor, mert a közönségnek szájízével gyűlik ott meg a baja. Ez majdnem absurdumnak látszik és mégis ugy van; mert ott, hol bor nem igen terem, ugy hozzászoktak a gyártott borokhoz, hogy nehéz az igazi bort ott behozni. A közönség annyira megkedvelte a csinältborokat, hogy azokhoz szívósan ragaszkodik. E csodálatos jelenség oka az, hogy a reclam minden fegyvere a legrégibb időktől fogva felhasznáítatik arra, hogy ott magyar borok czége alatt egy csinált kotyvalék a közönség közt eltérj esstessék. Itt van a kezemben egy német lap, Berlinben jelenik meg, a „Medicinal-Anzeiger", ebben van egy hirdetés, hirdeti valami Ern. Stein az ő eredeti tokaji borait és azt mondja, hogy tulajdonosa a Hosszú, Baksa, Benisk, Diókút és Omlás tokaji szőlőhegyeknek. Én megkérdeztem tokaj-hegyaljai t. képviselőtársaim közül többeket, de ezen nevek közül csak egy-kettőt ismernek, a többit nem s ott künn Berlinben azt hiszik, hogy az készpénz, a mit e hirdető állít, hogy neki csakugyan van Tokajban szőlője és gyártott borait ugy veszi, mintha azok igaziak volnának. Van ezen kivül magyar bor név alatt számtalan gyártmány s ha utána néznénk, hogy mennyi magyar bor ment ki, nem hiszem, hogy ezen czég nevére csak egy akó is kivitetett. Szükséges tehát, hogy mivel a magyar borokat nagyon szeretik hamisítani, itt magában Budapesten fojtsuk el a borgyártást. Mert ha valaki azzal akar előállani, hogy a gyártott borok olyan sokba kerülnek, hogy azoknak ellőállítása az illetőre nézve haszonnal nem jár, azzal szemben én csak arra utalok, hogy miután leginkább nagy városokban űzetik ezen gyártást, magának a fogyasztási adónak kijátszása, mely3frtl() krt tesz hectoliterenként, már előnyére válik azoknak, kik bort gyártanak. Mielőtt bevégezném előadásomat, engedje meg a t. ház, hogy a t. előadó urnak a múlt napokban mondott szavaival foglalkozzam. (Halljuk!) Előre bocsátom, hogy jelenleg Wahrmann t. képviselőtársammal nem mint izraelitával van dolgom s vallásának ezen minőségét a jelen alkalommal nem szándékozom felhozni, hanem szólok arról, hogy csudálom, hogy ő a t. minister ur megegyezésével az előadói széken ül; mert még nem igen régen, gondolom, pár éve, hogy a t. minister ur részt vett azon mozgalomban, mely azt mondta ki a gazdasági egyesületben, hogy igen czélszerű volna ha a földmivelési tárcza az ipar és kereskedelmi tárczától külön választatnék. Annak da| czára, hogy ugy emlékszem, hogy a t. minister ur 4*