Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-49

Sö 40. országos ülés jannár !S. 1885. hogy 5—6 kereskedelmi czég monopóliumát képezi a külföldi dohányeladás, (Ugy van! balfdől.) S ezért lehetetlen, hogy az illető termelőknek hasznot hajtson. Hogy pedig a dohánytermelés hasznot hajt, elég utalnom a csempészek soha ki nem fogyó számára,kik életüket és vagyonukat koczkára téve, igen szép és busás eredmény nyel folytonosan csempészettel foglalkoznak. Azt mondja gr. Keglevich István beszédének egyik passusában, hogy Magyarországnak borászata nagyon sülyedt és hogy ezt csupán csak védvámokkal voltunk képesek föntartani s újrahatványozottabb bortermelést indítványoz s felhozza azt is, hogy ezen hatványozott bortermelés irrigatio által is történjék, a mit ugyan a külföldön a phylloxera miatt hoztak be, de annak kétségtelen hasznát tapasztalni fogja. A ki valaha életében irrigatiót látott, nem szőlőknél, hanem réteknél, az arra a tapasztalatra kellett, hogy jöjjön, hogy az a széna, a mely irrigatio által nyeretik, soha sem fog az úgynevezett parlagi és hegyi szénával vetekedni s annak tápértéke kevesebb lesz. Nagy naivság kell ahhoz, hogy valaki elhigyje azt, hogy ha egy hold 200 akót terem, az ép oly minőségű legyen, mintha az í 5 akót terem. (Élénk helyeslés a ssélsS balon,) Nagyon csodálkozom azon, hogy a t. képviselő urazt mondja, hogy nekünk borászati védvámjaink vannak. Megengedem, hogy a beviteli vámtétel — 20 frt — igen magas s első pillanatra ugy látszik, hogy védvám, de hát mily boroktól védelmezzük magunkat e védvámmal? Hisz Magyarországon oly sok a bor s annak kivitele oly csekély, hogy azzal ép nincs arányban a behozatal. Mit hoznak be ¥ Pezsgőt és franczia vörös borokat, tehát a legdrágább borfajokat. Ép az a baj Magyarországon,. hogy a tokajit kivéve, nincs drágább borunk, a többi oly tömeget és olcsót foglal magában, hogy nincs szüksége védvámokra s nem hiszem, hogy eszébe jutna valakinek Magyarországon, a hol a borra nézve az olcsóság netovábbja van, olcsó borokat behozni; nem képzelem tehát, hogy a védvám általában bár minő befolyással lett volna Magyarország bortermelésére. Elfelejtette a t. képviselő ur, mikor vámokról beszél, hogy a magyar kormány egyetértőleg az osztrák kormánynyal e borvámoknál ép a vámközösség elvénél fogva nem fordíthatta gondját kizárólag a magyar borokra, a boroknak általában véve Magyarországon meglehetős nagy szesztartalmuk van, mig az Ausztriában termelt borok szesztartalma átlag igen csekély. Odafenn Bécsben meggondolták ezt nagyon jól és ép e miatt kénytelenek voltak különösen Ausztriának javára hozni néhány vámtételt. Ez állításom igazolásául csak az angol vámokat hozom fel. Mindenki tudja t. ház, nagyon jól, hogy Ausztriában még lehet segíteni az ő boraik kivitele tekintetében és miképen kelljen a mi borainkat hátranyomni a közös vámsorompóval. Ezen akként segítettek, hogy pl, Angliában, a hova nevezetes mennyiségű" bor vitetik ki, mert tudjuk, hogy Angliában bor neai terem, a vámtételt — legalább ezelőtt két évvel úgy volt, az újabb időben megengedem, hogy változás történt e tekintetben — a vámtételt a nyolcz Sikes szeszmérője szerinti fokon felüli borokra nagyon felemelték, ugy hogy 15 forint adót vetettek rá, mig az aluli 10 frt, a minek következtében valamennyi magyar bor, a mi Angliába kivitetett, már 5 írttal erősebben sújtatott, mint az osztrák bor, mely csak 8 fokú. Épen azért nagyon csodálom azt, hogy a t. képviselő ur, a ki ép oly jól tudta ezt, mint én, nem jött reá arra az ideára, hogy e bajokon csak ugy segíthetünk, hogy hasonlóképen, mint Oroszországban, a hová a franczia borokat olcsón viszik be, mig a mi boraink magas vámot fizetnek, körülbelül 30 frtot, mondom, bajainkon csak ugy segíthetünk, ha felállítjuk az önálló vámterületet. De attól félek, hogy a miképen a szabadelvűségben intransigensnek mondta magát a t. képviselő ur, a közgazdaságban is intransigens szerepet vesz fel, mert folytatva az ő fogalmát, attól tart, hogy a külön vámterület felállításával nagy zene-bona fog támadni; azért nem kívánja tehát annak felállítását. (Derültség.) Hogy mennyire az elmélet terén jár a t. képviselőtársam, az kibizonyosodik abból is, hogy felállított egy borszövetkezetet, a mely azonban megbukott és hogy ezen megbukott borszövetkezetet védelme alá vegye, a hibát másban kereste, mint magában az alapban és megtámadta ezért a t. kormányt, ügy hogy sajnálkozva bár, de ellenzéki létemre nekem kell a kormányt védelmezni egy kormánypárti támadásai ellen. (Halljuk!) Azt mondta ugyanis a t. képviselő ur, hogy ezen borszövetkezet ellen a kormányközegek roszakarattal jártak el s a helyett, hogy a kormány segített volna rajta, épen ellenkezőleg mindent elkövetett az ellen. Erre én csak azt említem meg, hogy a kormányközegek közül volt nem egy, a kinek érdekében állott a szövetkezet támogatása, hogy pénzét el ne veszítse, mert részvényese volt annak. De még tovább megyek, volt a minister urnak annyi érzéke, hogy meghagyta a vándortanítóknak, hogy mindenütt, a hol e borszövetkezetnek telepe van, annak segítségére legyen. Hogy már ebben rosszakaratot hogy lehet látni, azt nem tudom. Hanem nem is lehetett másképen, minthogy megbukjék e szövetkezet, mert oly alapon volt megteremtve, a melyen hogy meg nem állhatott, az mindenki előtt világos lesz, a ki az első esztendei kimutatást átnézi. E szerint ugyanis a borszövetkezet az első esztendőben a 60,000 frt alaptőkéből elköltött 38,000 frtot és volt összesen 4,000 frt forgalma ' (Derültség.) No hát ez legjobban mutatja, hogy ez