Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-60
SOS 60. #rszágos filés január 29. |885. festeni bátor voltam, szakítani kell, szakítani kell annál inkább, mert a míg a justitia terén, akár törvények alkotását, akár az administratiót, akár magát a szervezetet tekintjük, folyton mutatkoznak, azok veszélyes előképei azon retrográd irányzatnak, mely a uralt törvényhozásokkal szemben a jelenlegi kormány alatt lábra kapott. Ezekben rejlik oka annak, hogy az igazságügyi politika jelenlegi vezetése iránt bizalommal nem viseltetem és csatlakozom ahhoz a nézethez, melynek Balogh Géza t. barátom tegnap kifejezést adott. Magát az igazságügyi költségvetést azonban, minthogy annak nagy része törvényeken alapszik, meg nem tagadhatom. (Elénk helyeslés balfelöl.) Busbach Péter előadó: T. képviselőház! Az imént felszólalt képviselő ur elszomorítónak mondja, hogy az előadói székből oly sovány előterjesztés történt és fájlalja, hogy ez az előadói szék tekintélye hanyatlásnak indul, honnan pedig ezelőtt csapásokat osztottak és fogadtak és igy vitték előre az igazság ügyét. T. ház ! Én szerénységem és csekély tehetségem tudatában nem mérkőzöm a t. képviselő úrral; de különben is a csapásokra és a támadásokra nézve meg kell jegyeznem, hogy ha én ott a padokban ülök és onnan beszélek, nem feszélyeznek oly tekintetek, melyeket itt respectálni tartozom ; mert akkor önmagam nevében beszélek. Midőn azonban az előadói székbe ültetnek, én egy erkölcsi testület, a bizottság nevében állok itt, a honnan provocálás nélkül nincs jogom csapást mérni, hanem igenis a kapott csapást visszautasítani. (Helyeslés jobb felől.) A t. képviselő úrtól elvártuk ezen nyilatkozata után, hogy ő fölemelkedik azon elvi magaslatra, a melyet nem talált meg az előadó felszólalásában s hogy az ő beszédje egészen más szellemet támasztva, oly niveaut fog adni a tanácskozásnak, mely a ház méltóságához és azon nagy szellemekhez illik, a kik e magaslatot itt e házban nélkülözik. Ámde sajnálattal észleltük, hogy a t. szónok egészen a bagatell-ügyekig tudott emelkedni; hogy egyebet nem hozott föl, mint casuistikát, taxatíve sorolta föl a hiányokat, de rendszerrel egyáltalán nem tudott előáilani, nem tudott elvetni oly elvi magot, a melyet szívesen ápoltam volna magam is. Az a táplálék, a melyet a képviselő ur nekünk nyújtott, igen-igen sovány volt. Midőn bevezettem az igazságügyi vitát, mit tettem én? Reámutattam azon hiányokra, melyek észlelhetők igazságügyünk terén, reámutattam a hiányzó anyagi törvényre, reámutattam a hiányzó alaki törvényekre, deducáltam a királyi táblák decentralisatiójának és az érintett törvényeknek minél előbb életbe léptetésének szükségét. Reámutattam a felügyelet hiányára, mely minden téren észlelhető és mely meg fog szűnni a táblák decentralisatiója által. S nagy elégtételemre szolgál, hogy a t. ház minden ellenzéki szónoka ezen kérdések körül csoportosította támadásait és ezekre vezette vissza mindazon hiányokat, a melyek miatt panasz van. Nem mintha pártkülönbség nélkül nem éreznők ezen bajokat. Merem mondani, hogy ez oldalon ép oly élénken, talán élénkebben érezzük, mint azok, a kik mindig ajkaikon hordják azokat. (Helyeslés a jobboldalon.) Mindnyájan érezzük, mert tudjuk, ha, az igazságszolgáltatás a közszükségkellő magaslatán áll, nehéz időkben is képes az. ország nyugalmát biztosítani; ha minden más felfordul is, ha megakad a közigazgatás, ha tértvesztünk physicai tekintetben, ha háborúban vereséget szenvedünk, ha az állam minden intézménye, mely functionálni van hivatva, felmondaná a szolgálatot, mig az igazságszolgáltatás épen működik, a hullámok hamarabb csillapodnak, az ország békéje, nyugalma súlyosabb rázkódtatások nélkül állanak helyre ; holott ha egyszer elveszett a bizalom az igazság ügyében, a legvészesebb következések elmaradhatatlanok. Mindannyian érezzük tehát az igazságügynek az állam életébe vágó nagyfontosságát, tudjuk P hogy a magánosok hitelének és gyarapodásának és ezzel az állam hitelének, a közgazdasági egészséges állapotoknak ez az egyik föltétele; tudjuk mindezt, csak ugy mint t. Horánszky képviselő ur és midőn mégis ajánlottuk e tárcza költségvetését azon alakban, a mint ajánlottuk : magasabb szempontok vezettek bennünket. Szükségesnek láttuk ugyanis a követelt rendszernek fentartását, szükségesnek találtuk azon politikának egyelőre még fentartását, mely a beruházásoknál első sorban azokat tartotta szükségesnek, melyek az ország productivitását fokozzák s igy szükséges, hogy folytattassék azon politika, melynek eddig sikerült az ország pénzügyeit rendes kerékvágásba és azon állásra hozni, a hol pénzügyeink rendezése lehetséges, a mely mellett ma-holnap az egyensúly a rendes kiadásokban helyre is lesz állítva. (Mozgás a szélső baloldalon. Helyeslés jobbfelöl.) Kényteleneknek hiszszük magunkat erre, mig azon czél, melyet 1875—76-ban maga elé tűzött a kormány, el fog éretni. Majd ha ez el lesz érve, a legelső feladatok közé fog tartozni az igazságügynek tovább fejlesztése. T. ház! Nagyon jól tudom, hogy az ország alkotmányának visszanyerése első éveiben tetemesebb összegek lettek az igazságügyre fordítva; akkor erős lendületet is vett az igazságügy; de bekövetkezett az idő, midőn akarva nem akarva, nem lehetett többé azon összegekkel és oly progressióval támogatni az igazságügyet, a mint az kezdeményezve lett. Ez azonban nem zárja ki y hogy miután most consolidálódnak ügyeink, hozzá ne készüljünk a megkezdett épület betetőzéséhez. Igaz, a t. képviselő ur az általános vitában kétségbe vonta pénzügyeink javulását. Hiszen ha igy
