Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-60

60. országos ülés jitnnir 29. 1885. D09 állnának a dolgok, legyen meggyőződve, nagyon hosszú ideig nem jutnánk oda, a hova hála istennek eljutottunk, hogy kilátásba lehet helyezni, hogy a legközelebbi időben az igazságügyre nagyobb összeg fog a költségvetésbe felvétetni. A t. képviselő ur szükségesnek találta felemlíteni a törvénykezésnek teljes fennakadással való fenyegetését. Hát ez mint phrásis ellenzéki részről megjárja, de komoly alapja nincs. (Ellenmondások halfelőí.) Utóvégre mindenki tudja, hogy bíróságaink igenis munkával nagyon meg vannak terhelve, hogy rajtuk segíteni fog kelleni; de ez nem azt teszi, hogy a törvénykezés hanyatlóban van és fennakadással fenyeget. Mi nem a rendes viszonyok közt visszük előre állami fejlődésünket, hanem fokozott erővel. Ha nálunk azt keresik, ki az, a ki hivatalában könynyen végzi munkáját? méltóztassék venni a ministertől az utolsó díjnokig, a ki munkára képes és a munkát kötelességszerűen teljesíteni is akarja, arra mindenkire nem normális, hanom fokozott mérvű munkák is hárulnak s oly terhek súlyosodnak, melyeket rendes mértékkel mérni nem lehet. S ez alól — fájdalom — a bíróság sincs kivéve; s habár tudjuk, hogy a bírónak nemcsak az ítélethozás és a perek referálása, hanem az ő szellemi fejlesztése is feladata, mégis midőn a viszonyok oly kivételesek, mint nálunk eddig pénzügyi tekintetben voltak, mikor nekünk minden beruházást arra kellett fordítani, hogy az országot az anyagi romlástól feltartóztassuk : akkor sajnos, de a tények kényszerűsége vitte az ország kormányát és a ház többségét arra, hogy első sorban megmentse az államot a bukástól (Felkiáltások a szélső balon: Bosznia!) és csak azután léptesse életbe a reformokat. Csanády Sándor: Vezesse bukásra! Busbach Péter előadó: Ez lehet at.képviselő ur nézete, az én nézetem e kérdésben más. Horánszky t. képviselő, nr mint a pénzügyi bizottság tagja, ott a költségvetés ellen nem tett ily magasröptű kifogásokat, hanem azt elfogadta és ha e költségvetés ma nem felel meg az ő nézetének és igényének, ez sajnos, de azért az 8 kedvéért nem emelhetjük. Egyébként ott, a hol az tapasztaltatott, hogy a bíróságok helyenként munkával csakugyan túlságosan meg vannak terhelve s a hol az általam érintett pénzügyi tekintetek megengedték, ott — méltóztassanak megtekinteni a költségvetést — mindenütt igyekeztünk segíteni. Eöviden csak azt jelentem ki, hogy nagyon jól tudjuk és tudom én is, hogy az minő súlyos baj,ha valamely államban az igazságügyszolgáltatás megingott és annak tekintélye aláásatott. Mert míg az igazságszolgáltatás tekintélylyel bir, addig van tekintélye az államnak. Holott ha elenyészik a törvény és törvénykezés iránti bizalom, akkor el fog enyészni az állam iránti bizalom is. De idáig mi nem jutottunk el, sőt ép most vannak munkában az igazságügyi mmisteriumban azon javaslatok, a melyek emelni lesznek hivatva az igazságszolgáltatás ügyét minden irányban. Én a reform szükségét ép oly mélyen érzem, mint a t. képviselő ur, de érzi a reform szükségét a parlament is ép ugy, mint a kormány s érzi a biró s érzi a közönség is; e téren tenni kell s ez be is fog következni, mihelyt pénzügyeink ezt lehetővé teszik. S hogy ez a legrövidebb idő alatt be fog következni: az nekem hitem és meggyőződésem. (Kiérik helyeslés jobbfelöl.) Imre Aurél: T. ház! Az állami életnek, társadalmi rendnek és a nemzeti létnek biztosítására alkotott és alkotandó intézményeink közt kiváló helyet kell hogy elfoglaljon az igazságszolgáltatás. Ez tehet egy államot nagygyá, ez teheti a népeket még balsorsukban is megnyugvókká, szerencséjükbenpedigboldogokká és elégedettekké. A hol nincs helyes elvekre fektetett igazságszolgáltatás, ott nincs állami s társadalmi rend, ott corruptio uralkodik, mert az emberek anyagi érdekeit sértő, káros törvények, rossz hatást gyakorolnak az erkölcsökre s a társadalomra is. A mit különben röviden e néhány nagy jelentőségű szóval is szoktunk kifejezni. „Justitia fundamentum regnorum!" S ha már most körültekintünk szegény hazánkban, hogy vájjon milyen minálunk ezen fundamentum, a t. előadó urnak imént elhangzott beszéde ellenére is kénytelenek vagyunk elismerni, hogy a jelenlegi pauperismusnak s az ezzel járó tespedésnek, léhaságnak és erkölcstelenségnek egyik főoka épen az egészségügyi miseriákban, tehát az előbb jelzett fundamentum tarthatlansáságában található fel. (Helyeslés a szélső baloldalon. Ugy van!) Mert akár az igazságügyi administratiót, akár a szoros értelemben vett legislativ munkálkodást teszszük bírálatunk tárgyává, mindenhol kiáltó jeleivel találkozunk a rendszertelenségnek, a habozásnak s az erélytelenségnek, mely méltán hazafias bánattal tölti el keblünket. De mi is szolgáljon vigasztalásunkra igazságügyi viszonyainkban? Talán az Írásbeliség és szóbeliség páratlan keveréke, mely él és uralkodik ma is, daczára annak, hogy a törvényhozás ismételve és egyértelmuleg hangsúlyozta és támogatta javaslatok elfogadásával a korszellem követelményeit, a szóbeliséget és a decentralisatiót az igazságügy minden terén. Igaz ugyan, hogy a minister ur épen most . biztatott azzal, hogy négy évi haladékot kapott ennek keresztülvitelére; de attól tartok, hogy négy